Apa, szeretlek!

Egyre több hírt hallunk gyesen lévő, babát gondozó édesapákról, apáknak szóló gyerekes programokról, apaságra felkészítő kurzusokról.

A rajzok nem hazudnak

Rohamléptekkel változó világunkban egyre nehezebb a karrier és a magánélet összeegyeztetése. Ezen a területen nyújt segítséget a Jól-lét Alapítvány, melynek vezetője, Keveházi Katalin arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a nő és a férfi, az anya és az apa jelenléte ugyanúgy fontos a munkahelyen és a családban. Eddig főleg arról beszéltünk, hogy az anyáknak segíteni kell a munkahely megtartásában vagy a munkába való visszatérésben. De hol vannak az apukák? Nélkülük nem fog menni!

Korábban meghirdettek egy rajzpályázat "Az én apukám" címmel - mondja Katalin. - A beérkező munkák sokat elárulnak. A legfontosabb, hogy igen nagy szeretet sugárzik a rajzok többségéből. Úgy érezzük, ezek talán ki nem mondott szavak, a szülők nem is tudják, mi zajlik a gyerek lelkében. Ha a rajzok címeit is elolvassuk, összeszorul a szívünk, milyen sokszor ábrázolják a gyerekek a valóság helyett vágyaikat, hogyan jelenik meg fantáziájukban édesapjuk: "Szeretném, ha apa gondozna, amikor beteg vagyok", vagy "Apa megvéd egy rókától", "Szeretném, ha apa sportoló lenne". A rajzoknak csak elenyésző részében látjuk apát gondoskodó szerepben.

Inkább a játék, a szórakozás, az ünnepek azok, ahol jelen van, a hétköznapokban alig, s ha igen, egészen pici alaknak rajzolják meg - annak ellenére, hogy a téma "az én apukám". Számtalan egyedül számítógépező, kutyát sétáltató, olvasó, tévét néző apukát ábrázoló rajzot kaptunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden apa a család perifériáján éli az életét, de mindenképpen figyelmeztető jel: sok gyerek ezt látja, ezt éli meg.

A jó apa

- Hogy milyen a jó apa? Rossz kérdés! - korholt egy barátom, amikor megkértem, válaszoljon rá. Aztán hozzátette: - Minden apa jó apa, aki gondoskodik a gyerekéről. Ki így, ki úgy.

Keveházi Katalin véleménye is hasonló - Van olyan apa, aki jól mond mesét, és élvezi is, a másik imád játszani, hancúrozni a gyerekével, és teljes szívvel, magabiztosan áll a betegágy mellett. Sokuknak ezek a dolgok nem mennek, de más igen. Nincs általános recept arra, hogy mit kell tennie egy jó apának, még arra sem tudunk támaszkodni, hogy a nemi szerepek mit írnak elő, ugyanis egyre inkább azt vesszük észre: nő és nő, férfi és férfi között néha nagyobb a különbség, mint férfi és nő között. Mindenkinek az a dolga, hogy felnőtt módjára fölmérje, mire képes és mit akar csinálni. A társadalomnak meg az lenne a dolga, hogy mindezt elfogadja és megadja a valódi lehetőséget a választásra, például rugalmas munkavállalás, állásmegosztás, hosszabb apasági szabadság biztosításával.

Noha, tegyük hozzá, a magyar apák többsége még a rendelkezésére álló lehetőségeket sem használja ki. Hiába vehetné ki a betegszabadságot, a gyerekek után járó plusz szabadnapokat, az apasági szabadságot, mehetne gyesre, nem él vele. A skandináv országokban ez nem így van, ott a férfiak számára a szülői feladatok megosztása természetes. Nálunk a nők és a férfiak is ki vannak békülve ezzel a helyzettel, sőt sok esetben a nők konzervatívabbak. És ők nevelnek a párjukkal szemben idővel hasonló elvárásokat támasztó fiúkat.