Gyerek

Apa is csak egy van!

Nálatok pelenkáz, mosogat? Lót-fut, intézkedik? Éjjel-nappal dolgozik értetek? Sörözik, focizik esténként, mert neki is jár egy kis kikapcsolódás? Apa sokféle van, ahogy anya is. És sokféleképpen lehet jó. Nagyon jó. Ünnepeljük őt is!
2011. Június 12.

Az apák napja világszerte népszerű ünnepnap, melyet a XX. század elején kezdtek megtartani az anyák napja mellett minden év júniusának harmadik vasárnapján. Az apaságot, a szülői szerepeket ünnepeljük ezen a napon, köszöntjük az apákat, a nagyapákat, és emlékezünk férfi családtagjainkra.

A Jól-Lét Alapítvány 2011-es kampánya remek alkalom arra, hogy itthon is közismert legyen az apák napja, az apák kellő elismerést és figyelmet kapjanak.

Vegyük észre végre, hogy ők is hatalmas feladatot kapnak az apasággal, de sokszor nem tudjuk, mi erősíti őket, hogyan segítsünk. Még mindig nem ismerjük el eléggé, ha kiveszik a részüket az otthoni munkából, és nem ismerjük el – sem mi, nők, sem a férfiak – hogy hihetetlen nagy érték az anya, a gyerekek de az egész társadalom szempontjából is, ha minél jobban bekapcsolódik az apa a családi életbe.

Az Apa is csak egy van kampány célja, hogy

– elismerje azokat a férfiakat, akik kiveszik a részüket a szülői és az otthoni feladatokból, hisz ők azok, akik a társként állnak párjuk mellett, és mintaként gyerekük előtt.

– bátorítsa azokat, akik úgy érzik, szívesen segítenének, de nem boldogulnak olyan jól az otthoni feladatokkal, mint a mellettük élő nő. Sebaj! A lányok sem születtek profi szakácsnak!

– megóvja életük nagy tévedésétől és annak következményeitől azokat a férfiakat, akik azt hiszik, eleget tesznek azzal, ha hazaadják a pénzt. Ők sokat veszítenek!

– értékelje azokat a nőket, akik hagyják, hogy fiuk, párjuk, férjük beszálljon a gyereknevelésbe és a házimunkába.

– bátorítsa azokat a nőket, akik, ha úgy érzik, nem elég boldogok a házimunkától és a gyerekneveléstől, képesek ezt az érzést megosztani párjukkal és környezetükkel, támogatást kérni és életmódot váltani.

– óvja azokat, akik úgy érzik, hiába küzdenek az otthoni feladatokkal nap mint nap, nem kapnak érte elismerést.

A kampánynak nem célja lebeszélni:

– a férfiakat a ház körüli, férfiasnak mondott munkák az elvégzéséről – már amennyiben el tudják azokat végezni.

– a nőket a nőiesnek mondott házimunkák elvégzéséről – már amennyiben el tudják azokat végezni. (Furcsa, igaz?)

– a férfiakat a kenyérkeresetről – már amennyiben van piacképes szakmájuk.

– a nőket a gyermeknevelésről – már amennyiben van már/még nevelhető gyerekük.

Csatlakozz a kampány Facebook-oldalához, mondd el véleményedet!

Ők már elmondták! Ugye nem gyakran hallasz ilyesmit férfi szájából!?

Csillag Gábor antropológus, környezetvédelmi aktivista

„Még én is tanulgatom, hogy ez a kettőnk dolga, és ne egy állandó jófejség legyen, hogy én a saját lányommal foglalkozom. A gyerekem születése előtt biztos azt mondom, hogy én ezt bevállalom, de a gyakorlatban az ember tologatja, hogy akkor most ki hány százalékot vállal, és nagyon nehéz szabadulni a klasszikus szerepfelfogástól, a paternalisztikus ösztönöktől.”

Glázer Attila fotós

„Szerintem ezek számítanak. Hogy el tudjam mondani. Hogy ne legyen ciki egy férjnek azt mondani, hogy tegnap elbőgtem magam, mert… vagy te hogy bírod, mert én kiborulok tőle, segíts! Nem tudunk kérni. A gyerekünknek sem tudjuk elmondani a fájdalmunkat. Úgyis leveszi. Pont attól a stressztől kellene megkímélni a gyerekünket, hogy igen, apa is lehet gyenge, apa is sírhat, és én odabújhatok apához, és megvigasztalhatom. Ő is ezt teszi. A kőbe vésett nemi férfiidentitás hamis.”

Szily László újságíró, Index

„A férfiak úgy képzelik, hogy a nők között működik egy generációkon átívelő hírháló. De szegény apákon nem segít senki, mert mindenki úgy gondolja, a nő mekkora terhet visz, és az apáknak minek a segítség, pedig ha nem is terhesek, de tanácstalanok mindenképp. Emlékszem arra az érzésre, amikor egész biztos voltam abban, hogy ezt meg fogom írni. Amikor hazavittük a Boriszt 3 naposan, mentünk felfelé a lépcsőkön a lakáshoz a gyerekhordozóval, és néztem, hogy Úristen, itt van egy 20 centisnek kinéző lény, el sem tudom képzelni, hogy hogyan érjük meg vele a holnapot. Rettegtem, hogy valami baja történik, olyan kis szerencsétlennek tűnt, és én magam is olyan szerencsétlennek tűntem.”

Bővebben erről itt olvashatsz.

Ha mindez szöget ütött a fejedben, és izgalmas hétvégére vágysz, vár a Jól-Lét Alapítvány vasárnap, az EU Esélyegyenlőségi napon, Nyíregyházán és az Apák Napi Pikniken Budapesten!