A mobil olyan a gyereknek, mint a drog

Az Index közölt hosszú interjút Tari Annamáriával arról, hogy milyen káros hatásai vannak az okostelefonoknak a gyerekekre, kiskamaszokra. A pszichológus arról beszélt, hogy komoly szorongást okozhat a közösségi média kiskamaszkorban, olyan változásokat is okoz a közösségi média használat, mint például azt, hogy a gyerekek nem tanulják meg a azokat az érzelmi stratégiákat, amelyek elegedhetetlenek a felnőttkorhoz.

Az interjú azzal indul, hogy ma már nem csupán pszichológusok, szociológusok mondják, hogy káros a gyerekekre a közösségi médiahasználat, hanem már olyan szakemberek is, akik okostelefonokat vagy ahhoz kapcsolódó szoftvereket fejlesztenek. Mint például az Apple két legnagyobb résztulajdonosa vagy maga Sean Parker, a Facebook első elnöke. Elgondolkoztató az is, hogy vajon a Szilícium-völgyben dolgozó szülők miért nem adnak okostelefont a gyerekeiknek azok 14 éves kora előtt.

Az már most látszik, hogy milyen változásokat hozott eddig a gyerekek érzelmi-és társas működésébe az okostelefonok és a közösségi média használata, de azt elég nehéz megjósolni, hogy mit várhatunk 20-30 év múlva. Amennyi már most látszik, abból nem sok jóra következtethetünk.

Az interjú főbb állításai

• A közösségi média olyan függőséget okoz, mint az alkohol vagy a drogok

• Gyorsaságot és azonnaliságot ad: az azonnali érzelmi szükséglet kielégítésének a lehetőségét adja. Azt hiszik a gyerekek, hogy a valóság is így működik: ha valami elromlott, ha valamit meguntam kilépek és majd újra próbálkozok. Nem tapasztalja meg, hogy amit akar, azt nem kapja meg azonnal. Az információs korban azonban a reakcióidőnk egyre rövidül, mert az eszközökkel eljött az azonnali érzelmi szükségletkielégítés folyamatos lehetősége.

• Mindenki egyedül van, miközben azt hiszi, hogy nem: ül egyedül a képernyője mögött, nincs együttes élmény. Komplett világot kínál a közösségi média és hihetetlen lehetőséget ahhoz, hogy egymás életét kukkoljuk.

• Jean Twenge kutatásaiból látszik, hogy a 8-12 éves korosztálynak olyan érzelmeket kell átélniük, amiket régebben felnőtt érzelmeknek hívtunk. A szorongáskapacitásunk azonban a biológiai életkorunkhoz kötött. Ha az online térben ilyen kihívások érik a gyereket, azt nem tudja elviselni, mert életkoránál fogva nincsenek meg az érzelmi eszközei a feldolgozásukhoz.

• Nagyobb a transzparencia. Az online világban történő kiközösítést, cukkolást, bullyinget - ami persze korábban is megvolt - most nem húsz ember látja, hallja az osztályteremben vagy az iskolai folyosón, hanem rögtön több száz. Ez a nagyfokú transzparencia megnöveli a szorongás mértékét.

• Nagyon könnyen lehet információhoz jutni, ami persze egyfelől remek dolog, másfelől viszont erodálta az értékét a tanulásnak, annak, hogy vannak érdekes dolgok a világban, és hogy ezekért erőfeszítést kell tenni.

• A valóság lassú és nehézkes. Az online világban ezek a fogalmak nem léteznek, minden azonnali, gyors, pörgős, színes és vibráló, de ez nem a valóság. Az online és offline világból ki-bejáró gyerekek összekeverik a kettőt és a valóságtól is azt várják el, amit az online térben tapasztalnak.

• Nem tapasztalják meg, hogy ha valami rossz történik velük, akkor majd valamikor a közeljövőben meg tudják osztani az élményt másokkal, de addig is, amíg ez a mondjuk pár óra eltelik, már megkezdődik a feldolgozás. Ezt holdingnak nevezi a pszichológia, azaz a tartalmazás képességének. Ez ahhoz kell, hogy felnőttként majd legyenek érzelmi stratégiák, amik a konfliktusmegoldáshoz, a problémakezeléshez, a szorongástűréshez vagy a stresszkezeléshez szükségesek. Régen ez a holding több óra volt, ma pár másodperc. A holdingot meg kell tanulni és azt csak a való életben lehet, mert a személyesség a face to face kapcsolat a lényege.

Mit tehet a szülő?

Tari Annamária szerint sok mindent. Nem kell démonizálni az online teret, de határokat kell neki szabni. A szülő felelőssége, hogy élményeket adjon a gyereknek, olyan egyszerűeket, mint egy kirándulás, egy játszóterezés vagy egy mozi. Nem kell venni egy kisgyereknek okostelefont, mert semmi szüksége rá, és ha ennyire jól tudjuk, hogy addiktív, akkor ugyan miért adjuk a gyerekeink kezébe?

A Tari Annamáriával készült Index-interjú itt olvasható.

• A szülők dühöngenek az új Facebook-fejlesztés miatt
• Miért olyan nehéz ellenállni a Facebooknak?
• Ezért osztanak meg egyesek minden infót magukról a Facebookon