Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

7 pozitív változás, amit a gyerekeim hoztak az életembe

Szerző: Babaszoba.hu

2022. április 20.

Forrás: babaszoba.hu

Nemcsak a gyerekeink tanulnak tőlünk, mi is tőlük - ez már sokszor elhangzott. Ráadásul nemcsak olyan dolgokra tanítanak miket, amiket a velük való bánásmódban hasznosíthatunk, de sok olyasmit is behoznak az életünkbe, ami annak tőlük független részét is

Spórolok az erőforrásokkal

Egykor, gyermektelenként mindennel bőkezűen bántam. Az energiámmal, az időmmel, a pénzemmel. Amióta gyerekeim vannak, megértettem, milyen őrülten értékes dolgok ezek, és mennyire nem szabad pazarolni őket. Merthogy a gondozásban-nevelésben rohamtempóban fogy mindegyik úgyis. Elkezdtem hát jobban vigyázni rájuk. Már nagyon meggondolom, milyen programra, munkára mondok igent, mit veszek meg, kivel tartom a kapcsolatot és hasonlók. Nagyon megbecsülök mindent, amim van.
Fotó: Getty

Megszavazom magamnak a pihenést

Azelőtt luxusnak gondoltam a pihenést, és olyan óriási nagy szükségem nem is volt rá. Ha nem tudtam aludni éjjel, majd alszom délelőtt vagy másnap... be tudtam pótolni. Ma nincs olyan, hogy nem alszom, ha megtehetem. Hiszen megtanultam, milyen ritka adomány a pihenés, amióta nem csinálhatom bármikor - sőt, sokszor napokig nincs igazi nyugalmam, és hetekig nem alszom egy jót. Úgyhogy ha adódik egy kis szünet, én bizony lelkiismeret-furdalás nélkül felteszem a lábam, és - igen - akár kütyüzök, ha nekem úgy tetszik. Azt csinálom, ami épp a legjobban kikapcsol, hiszen úgyis mindjárt indul tovább a verkli, amiben keményen helytállok.

Másként nézek anyámra

Régen sokat kritizáltam az édesanyámat. Nem mondom, hogy nem volt miért, de tudjátok, most már másként tekintek erre. Nem kell neki tökéletesnek lennie. Se logikusnak, ha épp úgy van, és a véleményét sem kell megváltoztatni. Mindjárt hetven éves, joga van úgy csinálni a dolgait, ahogy neki tetszik. Ha bármit nem tudok elfogadni benne, egyszerűen nem beszélek róla, túllépek rajta, nem számít. Már nem akarok harcolni vele, már nem akarom szembesíteni dolgokkal, már elviselem, ha beleszól dolgokba. Egyrészt mert látom, mit csinált végig velem anyaként, amikor még én voltam gyerek, másrészt rengeteget segít nekem most, az unokáival. Úgyhogy örülök, hogy ráér jönni segíteni, amikor megkérem, hálás vagyok érte, és ma már tudom tartani a számat.
Elég lusta típus vagyok, és nem nagyon kötök kompromisszumokat. Úgyhogy régen, ha nagyon nem akartam csinálni valamit, akkor így vagy úgy, de kibújtam alóla. Na, ma ez nincs. Már fel sem teszem magamnak a kérdést, hogy akarom-e én ezt vagy sem. Ha gyereke van az embernek, akkor csak végzi a dolgát, amit épp tenni kell, és ennyi. Ha legózni órákig, akkor azt. Ha megfőzni azt az ételt, amit majd megint nem eszik meg, akkor azt. Ha felsúrolni utána a konyhát aznap harmadszor is, akkor azt. Ha hullafáradtan mesét mondani, akkor azt. Nem szabad megkérdőjelezni vagy hosszan elgondolkodni közben. Egyszóval: a gyereknevelés alázatra nevelt, aminek szerintem máshol is hasznát veszem még.

Lazább vagyok

Régen nem mentem smink nélkül emberek közé. Mindig fontos volt, hogy milyen az aznapi szettem, hogy jól nézek-e ki. Na, ez most totál nem érdekel. Ha épp rohanvást kell indulni a bölcsibe, akkor van, hogy felkapom a nyári ruhát gumicsizmával, vagy a melegítőt a bebújós papuccsal, és futunk. Nem érek rá hiúnak lenni, és nem is az az elsődleges, hogy hogyan nézek ki. Megtanultam, hogy vannak ennél fontosabb dolgok. És ha bárki ez alapján ítél meg, az sem érdekel. Sőt, az érdekel a legkevésbé.

Új barátságaim lettek

Nem vagyok egy könnyen barátkozó típus, sőt, nem is nagyon igyekszem általában, mert elég introvertált vagyok. Így aztán megszoktam, hogy ugyanaz a pár barátom van, aki tíz-húsz éve is megvolt. Nem igazán kötök új kapcsolatokat, és ez nem is zavart. Amióta azonban óvodás lett a lányom, egyszer csak azt vettem észre, hogy új emberek is vannak körülöttem, sőt, már egész kis közösségek alakulnak anélkül, hogy bármit is tennék érte. A gyerekek valahogy közelebb vonzzák egymáshoz a szülőket - óhatatlanul. Egy zsúr itt, egy kerti parti ott, és magam csodálkoztam a legjobban azon, hogy új barátaim vannak - és teljesen jó fejek.

Törődöm az egészségemmel

Szingliként nem nagyon érdekelt a jövő, vagy az, hogy egészségesen (és sokáig) éljek. A pillanatok és az aznapok érdekeltek. Ám amióta megszületett a két gyerekem, már nem magamnak akarok sokáig élni, hanem nekik. Nem akarnék csalódást okozni azzal, hogy nem állok mellettük, tudom, milyen borzasztóan fontos vagyok nekik. Úgyhogy már igenis elmegyek a szűrésekre, megválogatom, hogy mit eszek, nem hagyom, hogy stresszeljenek és hasonlók. Hadd legyen egy energikus anyukájuk még sokáig!

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Legkeresettebb címkék