Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

6 lélektanilag káros dolog, amit a szülők mondanak a gyerekeiknek anélkül, hogy észrevennék

Szerző: Babaszoba.hu

2021. július 7.

Forrás: babaszoba.hu

Szülőként néha, akaratunk ellenére is mondunk olyan mondatokat, amelyek ártalmasak. Még ha nem is vagyunk tudatában annak, hogy mennyire rombolóak lehetnek ezek a mondatok, érdemes ránéznünk azért, hogy megértsük, a szavaknak erejük van.

6 lélektanilag káros dolog, amit a szülők mondanak a gyerekeiknek anélkül, hogy észrevennék (fotó: Getty Images)
Szülőként olykor kicsúszik a szánkon bántó vagy ártalmas mondat. Mi is emberek vagyunk, fáradtak, néha frusztráltak, a türelmünk sem végtelen. Sokszor ezek a káros mondatok éppen azok, amiket mi is hallottunk gyerekkorunkban, akaratlanul is megismételjük őket. Érdemes azonban elgondolkozni azon, hogy a szavaknak bizony erejük van. Nem az a cél, hogy ostorozd magad, hanem hogy jobban, tudatosabban bánj a nyelvvel. Az alábbi mérgező mondatokat próbáld meg kitörölni a szótáradból és azt is megmutatjuk, miket mondj helyettük.

Nem nagy ügy

A gyerekek gyakran sírnak vagy nyafognak olyan dolgok miatt, amelyek felnőttként butaságnak tűnnek. Néha azt is gondoljuk, hogy már képesnek kellene lenniük megbirkózni az adott helyzettel, ami miatt sírva fakadtak. De ha azt mondjuk "Nem nagy dolog, ugyan, nem nagy ügy!" azzal lekicsinyeljük a nagyon is valós érzéseit azzal, hogy tulajdonképpen azt mondjuk így, hogy szedje össze magát. Azt érdemes megérteni, hogy lehetséges, hogy felnőttként ezek a problémák nem nagy dolgok, de gyerekként ez nem így van.
"Ezek az apró problémák - és a velük járó érzelmek - valójában óriásiak a gyerekek számára" - mondta Amy McCready,, a Positive Parenting Solutions alapítója a HuffPostnak. "lyenkor az érzelmi reakcióikat figyelmen kívül hagyjuk, és azt mondjuk nekik: Nem számít, hogy mit érzel, vagy Butaság félni, csalódottnak lenni".
Helyette próbáld meg ezt:
Szánj rá egy pillanatot, és próbáld megérteni a dolgokat az ő szemszögéből. McCready azt ajánlja, hogy mondj valami ilyesmit: "Most nagyon ijedtnek, csalódottnak tűnsz. Gyere, beszéljünk erről, és találjuk ki, mit tegyünk, jó?". Így abban segítesz neki, hogy be tudja azonosítani az érzelmeit (ez rendkívül fontos az érzelmi intelligencia fejlődésében) és azt is egyértelművé teszed, hogy ott vagy mellette, amikor erre van szüksége.

Te soha vagy Te mindig ezt és ezt csinálod

A gyerekeknek megvannak a maguk szokásai, de azt mondani, hogy a gyereke "mindig" vagy "soha" nem csinál valamit, egyszerűen nem igaz.
Robbin McManne, a Parenting for Connection alapítója szerint az általános kijelentések, címkézések használata vörös zászló, mert azt jelzi, hogy már nem vagy kíváncsi arra, hogy mi történik az adott pillanatban a gyerekeddel. "Ezzel elszalasztod a lehetőséget, hogy megtanítsd nekik, mit kellene tenni és mit tehetnek legközelebb" - mondta McManne.
Ehelyett próbáld ki a következőt:
Legyél kíváncsi arra, hogy a gyereked miért viselkedik egy adott helyzetben éppen úgy, ahogy. McManne szerint nagyon sokat segít, ha az adott pillanatban fizikailag is közel kerülsz a gyermekedhez, nem kiabálsz vele a ház másik végéből, hanem ott vagy vele.

Elszomorítasz, amikor ezt csinálod

Lehetséges, hogy megvisel, ha a gyereked nem hallgat rá, de fontos, hogy úgy szabj határokat, hogy közben nem viszed bele az érzelmeidet. Ezek az érzések a te érzéseid, nem az övé.
"Ha a gyerekek úgy érzik, hogy ők dönthetik el, hogy boldog, szomorú vagy dühös vagy-e, akkor boldogan élhetnek a lehetőséggel, hogy a későbbiekben is feszegessék ezeket a határokat" - mondta McCready. Ez hosszútávon is káros: a manipulációt tanulja meg ebből, azt, hogy érheti el másoktól érzelmi zsarolással, hogy megkapja, amit akar. Nem azért nem szabad megtennie dolgokat, mert téged elszomorít és nem azért kell megtennie dolgokat, hogy téged boldoggá tegyen.
Helyette próbáld meg ezt:
Egyszerűen csak mondd ezt: "Nem szabad a kanapén ugrálni". Ezután kínálj fel más alternatívát, például: "Inkább itt játssz most csendben, vagy inkább kimennél a kertbe?".

Ezt már tudnod kéne 

Amikor olyasmit mondasz, hogy "ezt már kéne tudnod", akkor végső soron azt próbálod elérni, hogy bűntudatot ébressz vagy megszégyenítsd a gyereked, azért, hogy változást érj el a cselekedetében. Ez azonban védekező helyzetbe hozza a gyerekeket, ami még kevésbé teszi őket képessé arra, hogy meghallgassák, amit mondasz nekik - mondta McCready. Ráadásul ez aláássa az önbizalmukat is.
"Ha azt mondjuk a gyerekeinknek, hogy jobban kellene tudniuk - pedig nyilvánvalóan nem tudták -, azt az üzenetet küldjük: "Túl buta/éretlen vagy ahhoz, hogy jó döntést hozz.". Nem éppen ez volt a célunk, ugye?" - teszi hozzá a szakértő.
Helyette próbáld meg ezt:
McCready azt javasolta, hogy mondjunk valami olyasmit, hogy "Hmm, úgy néz ki, hogy van itt egy probléma. Mit tehetünk, hogy megoldjuk?" A cél az, hogy a megoldásokra - és ne a problémára - összpontosíts, így a gyerekek gyakorolják a problémamegoldást és a saját hibáik kijavítását, illetve elgondolkodnak azon, hogyan hozhatnának jobb döntéseket.

Majd én megcsinálom

Amikor arra vársz, hogy a gyermeked befejezzen egy egyszerű feladatot, ami látszólag örökké tart, ösztönösen is át akarod venni az irányítást és befejezni/megcsinálni helyette, mert az idő sürget, mert nincs elég türelmed az adott helyzetet kivárni. Ez érthető, de nem teszel ezzel jót a gyereknek.
"Ezzel azt mondod a gyerekednek, hogy "te erre nem vagy képes, ezért nekem kell közbelépnem". Ez nagyon frusztráló" - mondta McCready. "Képzeld el, hogy szuper közel vagy ahhoz, hogy képes legyél felhúzni a cipzárt, és csak néhány próbálkozásra lenne még szükséged, de aztán valaki közbelép, leállít és gyorsan megcsinálja helyetted."
Ehelyett próbáld ki ezt:
Adj a gyereknek annyi időt, amennyire szüksége van a feladat elvégzéséhez. Ehhez persze érdemes előre végiggondolni, hogy mennyi időre van szükségetek az elinduláshoz, ha tudod, hogy mostanában éppen pl. a cipzár önálló használatát gyakorolja. Ha késésben vagytok, akkor mondj valami olyasmit, hogy sajnos most már el kell indulnotok, ezért most az egyszer kicsit segítesz, de legközelebb teljesen egyedül becipzározhatja a kabátját.

Te egy.....vagy

McManne szerint az egyik legértékesebb dolog, amit a szülők tehetnek, hogy egyszerűen nem címkézik a gyerekeiket. A címkék ártanak a szülő-gyermek kapcsolatnak, mert útjában állnak annak, hogy a szülők úgy lássák a gyermekeiket, mint akik küzdenek és segítségre szorulnak. A szülők elkezdenek bizonyos viselkedéseket összekapcsolni azzal a címkével, amit a gyermeküknek adtak, ahelyett, hogy megpróbálnák megérteni, mi történik velük fejlődési szempontból.
"A címkék távolabb visznek minket az együttérzéstől és a kíváncsiságtól" - mondta McManne. A címkéknek megvan az a sajátossága is, hogy önbeteljesítővé válnak. Ha a gyerekek azt hallják a szüleiktől, hogy egy bizonyos módon viselkednek, akkor ezt igaznak fogadhatják el - még akkor is, ha valójában nem érzik annak. Még a pozitívnak tűnő címkék is, mint például "Okos vagy!", valójában károsak lehetnek, mondta McCready.
"Amikor azt mondjuk például, hogy "okos vagy" azt mondjuk a gyermekünknek: "Az egyetlen ok, amiért jó lett a dolgozat, az az, hogy okosnak születtél", vagy "Nem érted volna el ezt a célt, ha nem lennének meg ezek a képességeid". Ráadásul, ha gyermekünk legközelebb elbukja a tesztet, megkérdőjelezheti a saját képességeit. Ha olyan okos, miért lett rossz a feladat?
A címkék nemcsak minket visznek távolabb a gyerektől, hanem őt is, saját magától.
Ehelyett próbáljuk meg a következőt:
Az erőfeszítést vegyük észre és díjazzuk, ne az eredményeket. Próbáld meg elkerülni a megbélyegzést, a címkézést, legyen az negatív vagy pozitív tartalmú.
(Cikk forrása: huffpost.com)


Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Kapcsolódó fórum témák

Legkeresettebb címkék