De ami talán a legfontosabb, hogy a közös mondókázás erősítheti a kötődést, és természetesen remek szórakozást jelent!
Most olyan dalokat és versikéket válogattunk, amelyek főszereplői állatok.
Szabó Lőrinc – Falusi Hangverseny
Háp! Háp! Háp!
Jönnek a Kacsák!
Hű, de éhes, hű, de szomjas
ez a társaság!
Bú! Bú! Bú!
Boci szomorú!
De hogy feszít tyúkjai közt
a Kukurikú!
Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
sonka-lábán Kucu néni
fürödni döcög.
Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá
Liba mama, ha a Szamár
rábőg, hogy “I-á!”
Rút! Rút! Rút!
Föl is, le is út:
mérges Pulyka, te szereted
csak a háborút.
Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
víg zenével így köszönt e
díszes társaság.
***
Nemes Nagy Ágnes – Tarka ló
Ment az utcán tarka ló.
Barna-fehér volt a ló,
fényes nyaka, fényes feje,
mint héjából most kibújt
barna-fehér vadgesztenye.
Mentem volna eléje,
elmaradtam mögéje,
barna-fehér sálja volt
(úgy értem, hogy sörénye).
***
- Kapcsolódó: A legjobb mondókák totyogóknak
Kását főz a kisegér
Kását főz a kisegér
Minden tálat telemér
Ennek ad egy kis kanállal
Annak ad egy nagy kanállal
Amannak egy csuporkával
Csak a kicsinek nem adott
A kis malacka haragudott
Röf-röf-röf.
***
Csip-csip csóka
Csip-csip csóka,
vak varjúcska.
Komámasszony kéreti a szekerét,
nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta.
Hess, hess, hess!
***
Tücsöklakodalom
Zöld erdőben a tücsök házasodni készül,
Ölelgeti a legyet, kéri feleségül.
Elvennélek te kis légy, ha kicsi nem volnál,
Hozzád mennék te tücsök, ha görbe nem volnál.
Pitteg-pattog a bolha, vőfély akar lenni,
Mindenféle csúf bogár vendég akar lenni.
Béka fújja trombitát, kis gólya a flótát,
Büdös bogár a bőgős, szúnyog meg a kontrás
***
Móra Ferenc – Fecskehívogató
Villásfarkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!
Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.
Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük, várjuk
a csicsergő fecskét.
***
- Kapcsolódó: Nyári mondókák, versek
Aranyszárnyú pillangó
Aranyszárnyú pillangó,
Hol vagy te kis csavargó?
Miért szállsz olyan messzire,
Szállj a baba szemére.
Mondj neki egy szép mesét,
Fogd le mind a két szemét,
Ha ő alszik csendesen,
Anyuka is elpihen.
***
Kemény dió, mogyoró
Kemény dió, mogyoró,
kis mókusnak ez való.
Odújába elrakja,
Télen elropogtatja.
***
Gazdag Erzsébet – Hol lakik a halacska?
Hol lakik a halacska?
A lakása tavacska.
Tenger, folyó, kék patak,
lent lakik a víz alatt.
Vízben alszik, vízben kel,
vízi nótát énekel.
Vízből van a párnája,
Buborék a labdája.
***
Benedek Elek – Madárfiókák
Egy fészekben öt fióka
Összebújnak édesen.
Messze, messze szól a nóta:
“Mindjárt, mindjárt érkezem!”
Anyanóta, be szép nóta,
Szebb ennél már nem lehet.
Örvendez az öt fióka:
“Jer, jer!” – ez a felelet.
Jön már, jön már az anyóka,
Bogár, hernyó van elég.
Csicsereg az öt fióka:
“Ó de pompás egy ebéd.”
***
Megay László – Sárkány
Nem a hegyen, sem a völgyben,
hanem egy nagy mesekönyvben,
nem oly régen, mostanában
sárkány lakott egymagában.
Zord az élet, nem derű
sárkánynak, ha hétfejű.
Ha köszöntik – Jó napot! – ,
emelhet hét kalapot.
***
Nagy Bandó András – Csigadal
Máz a házam teteje, teteje,
erről van az eleje, eleje.
Gömbölyded a teteje, teteje,
mázas váz a fedele, fedele.
Innen bújok kifele, kifele,
s onnan vissza befele, befele.
Bentről nézek kifele, kifele,
nem száll énrám cinege, cinege.
***
Szalai Borbála – Hápi Kacsa
Volt egyszer egy kicsi kacsa,
úgy hívták, hogy Hápi.
Alig bújt ki a tojásból,
máris tudott járni.
Pihés volt a feje, nyaka,
szárnya, hasa háta,
színe pedig, mint a pitypang,
éppen olyan sárga.
Hápi kacsa minden reggel
fölkelt kakasszóra,
kapta magát s szaporázva
totyogott a tóra.
Hogy a vízbe toccsanhasson,
mindig csak azt leste…
Fürdött reggel, fürdött délben,
jót lubickolt este.
Hát egy napon Hápi kacsa
csodálkozva látja:
hófehér lett hasa, nyaka,
háta meg a szárnya!
Addig-addig mosdott, fürdött
lubickolt a tóba –
amíg az a szép sárga szín
mind lekopott róla…
***
Béka
Parti nádason ing a szélben,
béka billeg hintaszékben.
Ropp, a nádszál levele,
vízbe pottyant, brekeke.
***
- Kapcsolódó: Mondókák gyümölcsökkel
Zelk Zoltán – Hova futsz te kicsi őz?
Hova futsz, te kicsi őz? oda, ahol várnak,
ahol sárga falevél
búcsút int a Nyárnak…
És az hol van, merre van?
Hát az éppen arra,
ahol most lép rá az Ősz
az első avarra.
S ha odaérsz, ott maradsz
őszi őzikének?
leszel társa rozsdaszín
fűnek, falevélnek?
Dehogy leszek! Szaladok
onnan is, tovább is,
vár énrám a Január
vár a Február is…
vár énrám száz téli táj,
hóba bújt vidékek,
egy nap hegyre szaladok,
másnap völgybe érek…
Futok, futok, hóvirág
nő lábam nyomában,
fehérszínű csillagok
bámulnak utánam…
De csak tovább szaladok,
amíg majd az ágak,
az ágakon a rügyek
jónapot kívánnak:
“Szép jó napot kicsi őz,
jókor jöttél erre,
épp most lépett a Tavasz
az első füvekre…”
Akár hova futok én
ha őszbe, ha télbe,
akkor is csak a tavasz,
csak a nyár elébe!
***
Kányádi Sándor – Rigók
Tegnap egy rigó
fönn a fán,
füttyentett egyet,
s azután.
tovaröppent
a szomszéd fára.
Ott várta
a párja.
És a párja is
füttyentett egyet.
És együtt a harmadik
fára röppentek.
Egy fa- egy fütty.
Így szálltak fáról fára-
s reggelre kizöldült
a környék minden fája.
***
Macska, macska
Macska, macska,
csacska macska,
fürge, mint a kishalacska.
Ide fut, oda fut,
Megpihenni sose tud.
***
Weöres Sándor – A medve töprengése
Jön a tavasz, megy a tél,
Barna medve üldögél:
– Kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!
Ha kibújok, vacogok,
Ha bebújok, hortyogok:
Ha kibújok, jó eszem,
Ha bebújok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málnak, odu-méz?
Ez a kérdés de nehéz!
***
Nemes Orsolya – Kutyaszorító
Anya fülét egyre rágom,
Kiskutya a leghőbb álmom.
Bundás gombóc, loboncos,
Lógó fülű, bozontos.
Mért habozik? Nem is értem,
Kiskutyát már százszor kértem.
De ha kell hát szerényen,
Hörcsöggel is beérem.
***
Csukás István – Sün Balázs
Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.
Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre
Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.
“Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
“Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház.”
“Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.
Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.
“Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”
Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.
Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján.
“Ki az? – szólt ki fogvacogva –
Ki kopogtat éjnek idején?”
“Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
“Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing!”
“Jól van, jól van
– szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
“Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”
Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.
“Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”
***
Kapcsolódó cikkek
