Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

16 dolog, amit nem kell tudnia az ovisnak, de az iskolásnak már nem árt

Szerző: Babaszoba.hu

2021. augusztus 25.

Forrás: babaszoba.hu

Sokáig türelmesek vagyunk, és azoknak is kell lennünk. De egy első osztályos már legyen önálló bizonyos dolgokban! Mutatjuk, mikben.

Fotó: Getty

Cipőkötés

Nem is olyan egyszerű művelet az apró kezeknek!
Sok olyasmi van, ami nekünk pár másodperces rutin, nekik viszont végeláthatatlan dühöngés, mert sehogy sem megy... Úgyhogy legyünk empatikusak, türelmesek, és századszor is mutassuk meg neki azt a lombos fát! És ha először sikerül neki, nagyon boldog lesz vele, és szívesen gyakorol tovább. Ebben a cikkünkben sok trükköt leírtunk, ami megkönnyíti ezt a folyamatot.

Fenéktörlés

Na, ez nehéz kérdés, mert sokan szemérmesek, és azt gondolják, hát, majd megcsinálja, nem zavarják a vécén... Nem, sajnos ez nem így van, ezt is el kell magyarázni. Tépjünk szépen vécépapírt, mutassuk meg, mekkorát, hajtogassuk, magyarázzuk el, hogy annyit és annyiszor töröl az ember, amíg tiszta nem lesz a papír. És persze hátul külön, elöl külön, vagy elölről hátra (ülve vagy állva), ki hogyan szokta. És persze a kézmosást sem lehet elégszer elmondani. Ebben a cikkünkben egy óvónő ügyes módszerét mutattuk be videón.

"Szépen evés"

Ó, az egyik legnehezebb, pedig egyszerűnek tűnik. Az egész ott kezdődik, amikor ül az egyéves baba az etetőszékében, és mindent a földre hajigál. Igen, minden baba ezt csinálja, a korral jár - ahogy mondani szokás. Na, ezt a hatévesek már nem csinálják, viszont sokan közülük hajlamosak ugyanúgy összekenni a szájukat-kezüket azzal, amit esznek, mint a kicsik. Különösen igaz ez az olvadós csokira, fagyira. Arra is nagyon figyeljünk, hogy utána hova törlik a kezüket - nem egy gyerek mellett ott kell állni, és adni a szalvétát, elküldeni mosakodni, amíg meg nem szokja. A nemszeretem dolgokat valahogy könnyen elfelejtik...

Öltözés-vetkőzés

Igen, szintén egy mumus. Az egyik dolog, amire a dackorszakos hároméves csak rázza a fejét, és akadályozza, ahogy tudja. Esetleg már azzal is baj van, hogy egyáltalán mit akarunk ráadni, mert persze az sem jó. A hatévesnél már fontos, hogy menjen egyedül az öltözés, vetkőzés, hiszen ott lsznek a nagyszünetek (amikor irány az udvar), az úszás, a tornaedzés... ráadásul nem elég tudni, nem árt gyorsan is intézni.
Itt is kulcsszó a fokozatosság. A könnyebb mindig a vetkőzés, úgyhogy azt kell, hogy először megtegye egyedül. Persze, ezt is, mint annyi mindent sokkal gyorsabban megcsináljuk mi, amikor sietni kell (és mikor nem kell, ugye), de ne vegyünk ki mindent a kezéből, mert akkor sosem lesz önálló, és még csak az igénye sem lesz meg rá.
Szóval első a levétel, kezdhetjük mondjuk a cipővel. Ha ez megy, átállhatunk a felvételére. Az utánzásos tanulás itt is működik, öltözzünk együtt vele! Sose essünk abba a hibába, hogy a számunkra alapvető dolgokat nem mondjuk el. Meg kell mutatni, melyik a póló eleje, háta, ujja, nyaka és hasonlók. Gyakorolhat a mi ruhadarabjainkon, akkor nem fog dühbe gurulni, ha szorul a feje, a keze, ráadásul még vicces is apa vagy anya ruháját felvenni. Sose akkor kezdjetek bele, amikor tényleg menni (sietni) kell valahová! Az csak növeli a stresszt.

Mosdás, fürdés, zuhanyzás

Az esti rutint sokáig mi csináljuk, aztán vele közösen, s csak később jön el a pillanat, mikor azt mondjuk: ugrás a kádba, én addig elkészítem a vacsorát! De ugye, mennyit könnyít a napokon? Természetesen az ajtó mindig nyitva, és mindig rálátunk a gyerekre, akkor sem hagyjuk hosszan egyedül a vízben, ha már nagyobbacska, a víz meg nem túl sok. A reggeli mosdás és a fürdés után a zuhanyzást is meg kell tanítani, mire iskolába megy, hiszen ahol nem leszünk vele és esetleg le kell fürdenie (tornaóra, edzés, tábor), ott mindenhol zuhanyzó lesz. A zuhanynál a víz hőfokára és a csúszásveszélyre kell koncentrálni, ezeket részletesen el kell magyarázni neki. A másik nehézség a sorrend fejben tartása lehet: szappanozás, testrészek, lemosás... Akár kiragaszthatunk egy laminált kártyát a csempére, amin mutatjuk a fázisokat.

Frizurakészítés

Persze akkor lesz a legszebb, ha anya (néhol apa) csinálja, de ez is olyasmi, amire nem lesz mindig idő. Az iskola nem az ovi, oda igenis pontban oda kell érni. Úgyhogy ha lányunk van, nem árt, ha megtanul magának elkészíteni pár egyszerű frizurát, legyen az sima copf, fonás, de a minimum: néhány csat a hajba. A suliban nem lóghat a haja, mert akkor sem írni, sem ebédelni, sem tornázni nem tud rendesen. A kiengedett, szépen fésült hajzuhatag csak akkor mutat és funkcionál jól, ha az ember szinte mozdulatlan. A hatéveseket meg nem erről ismerjük, igaz? Itt egy videó, ahol egy édesapa készít egész leleményes frizurát - ha mégsem menne egyedül...

Biciklizés

Nem tűnik egy kardinális pontnak, de amikor majd az új sulis barátok nyeregbe pattannak, a mi gyerekünk meg a járdaszigetről nézi őket, az nem lesz kellemes érzés. Szóval legkésőbb az iskolára készülős nyár feladata ez, amihez jó pár oktatóvideót is találni a neten. Például ITT és ITT. Mi pedig biciklis kirándulásokhoz adtunk jó tippeket korábban. Persze tudjuk, a legtöbb családban már az ovisok is tudnak biciklizni... de azért mindig találkozni olyan felnőttel is, akinél ez valahogy kimaradt.

Úszás

Az egyik legfontosabb, még akkor is, ha ezt a készséget főként nyáron használjuk. Minden évben jönnek a hírek olyan tragédiákról, amikről a szülők azt gondolták, nem történik meg. De, nagyon könnyen megeshet, mert a víz veszélyesebb tud lenni, mint gondolnánk - és sokszor hirtelen válik azzá. Szóval nem kérdés: úszni tudni kell, és ha nem is első osztályra, de mondjuk alsó tagozatban valamikor már nem árt, ha megvan a vízbiztonság. Íme, az első lépés (csapás):
Oláh András úszásoktató szerint ha túl korán kezdjük el az oktatást, és a gyermek még éretlen a feladatra, akkor előfordulhat, hogy egy életre megutálja a vizet." Az ő tapasztalata azt mutatja, hogy körülbelül ötéves kor táján lesz egy gyermek elég érett ahhoz, hogy részt tudjon venni az úszásórákon. "Természetesen egyéni adottságoktól is függ, ki mikor érik meg arra, hogy úszni járjon, de a gyakorlat azt mutatja, hogy középsős koruk táján tudnak már annyira figyelni, hogy megértsék a feladatokat. Egy ötéves gyerek már tudatosan hajtja végre ezeket, képes utánozni azt a mozdulatsort, amit kérünk tőle. A lényeg, hogy a gyermek örömet találjon az úszásban, ezért mindegy is, hogy ötévesen vagy csak nyolcévesen kerül le először az uszodába" - mondta el szakértőnk.

Önmaga elfoglalása

Boldog minden szülő, akinek a gyermeke legalább tizenöt percig képes egyedül játszani - persze tudjuk, vannak csodás kivételek, akiknél ez akár fél-egy órára is kitolódik. Fogadjuk csak el: anya és apa nem huszonnégy órás animátorok, nekik is kell dolgozni, végezni a háztartási munkákat, úgyhogy igenis elvárható, hogy egy kisgyerek egyedül is ellegyen - ilyen korban már biztosan.

Nyugodtan végigülni 45 percet

Az először "iskolába készülő" szülők általában el sem tudják képzelni, hogy a gyerekük végigüljön nyugodtan negyvenöt percet. Nem is könnyű nekik, ám ne feledkezzünk meg a csoporthatásról! Ugye tudjuk, hogy az óvodában sem úgy viselkedett, mint otthon? Nos, ez emiatt van. Ha egy közösségben szigorú szabályok vannak, amiket a többség betart, akkor neki is könnyebb lesz idomulni. Reméljük, az óráknak legalább egy része lesz annyira érdekes, hogy leköti őt!

Nem beleszólni a felnőttek beszédébe

Nagyon idegesítő tud lenni az anyu-anyu-anyu, különösen akkor, amikor egy fontos gondolatmenetet szakít meg. Extra alesete a telefonhívás zavarása, amit a négy-ötévesek, de még a rakoncátlanabb nagyok is előszeretettel alkalmaznak. Ez természetesen arról szól: anyu, rám figyelj, ne másokkal foglalkozz, én vagyok a legfontosabb! Ez ugyan lehet, hogy így van, azért azt minden gyereknek meg kell tanulni, hogy a szüleinek más is van a életében, és azt a mást békén kell hagyni. Ha beszélnek a felnőttek, lehetőleg csak sürgős-fontos esetben szakítsák meg őket - természetesen ezt nem elvtelenül kell érteni, valamiféle hierarchikus módon, egyszerűen csak tanuljanak meg türelmesek lenni legalább addig, amíg befejezzük a mondatot. Azt pedig nekik is tudni kell értelmezni, mikor intézünk igazán fontos dolgot, és mikor csevegünk csak úgy. Azt viszont mi figyeljük meg, hogy nincs-e az, hogy valójában egész nap másokkal beszélünk, a telefonon lógunk - vajon szánunk-e elég időt a gyerekre? Mármint koncentráltan, amikor tényleg csak ő van, és nem beszélünk közben mással?

Veszteni a társasjátékban

Van gyerek, akinek ez könnyen megy, de vannak "nyerő típusok", akiknek a világ omlik össze, ha nem elsők a társasjátékban. Hát, ez nem megy, és jobb, ha már a családban megszokják, mert ha a társaik között kell, akkor hamar egyedül maradnak. Sokszor el kell magyarázni, hogy mások akkor játszanak szívesen velünk, ha ők is nyerhetnek - vezessük rá, hogy tudjon örülni mások sikerének is. Igen, ezt is tanulni kell.

Vigyázni a szép ruhára, bútorokra

Egy ideig elnézzük nekik, hogy mindent összekennek a kis ragacsos kezeikkel. De meddig? Három- négy- ötéves korig? Olyankor azért már illik figyelni arra, hogy a dolgok épen maradjanak körülöttük. Becsülni a szép bútort, a szép ruhát - jobban mondva minden bútort, ruhát. Teljesen elvárható, hogy az iskolás korosztály már ne tegyen tönkre dolgokat pusztán figyelmetlenségből, vagy még inkább nemtörődömségből. Ezzel kapcsolatban ilyenkor már ne legyünk elnézők!

Elpakolni maguk után

Igen-igen, ez is valami olyasmi, amit sokkal korábban kellett (volna) elkezdeni, csak hát mindig gyorsabb, ha anya csoportosítva összedobálja pár perc alatt a színeseket, a babákat, a kockákat és a kisautókat, mint ha arra vár, hogy kis porontya csigalassúsággal nekiálljon, akkor is rosszul, de előtte még tíz-húsz percet vitatkozzon azon, hogy minek is kell.
Hát ez sajnos nem megy. Mert ha a szülőnek sokáig volt is ideje megtenni ezt helyette, nem lesz mindig, de ha lesz is, miért is kéne? Senkinek nem kell a másik után dolgozni, akkor sem, ha az illető még nem nagykorú.
A Montessori módszer szerint segít, ha mindennek meghatározott helye van. Vagyis nem egy nagy játékosládába ömlesztünk be mindent, hanem módszeresen pakolunk - még ha elsőre munkásabbnak tűnik is. A gyerekek nagy barátai a rendszernek, úgyhogy szívesebben ügyködnek, ha vannak szabályok, amikhez tarthatják magukat.
Fontos dolog az is, hogy a zsúfoltság nem tesz jót - időnként szanálni kell a játékokat, könyveket, társasokat, babákat, kisautókat is, bármilyen nehéz legyen.
Sokan szívesebben segítenek, ha a rendrakást játéknak foghatják fel. Például versenyeznek, hogy ki pakol gyorsabban vagy énekelve zajlik a dolog. További jó tanácsokat adunk ebben a cikkünkben.

Besegíteni a házimunkába

Nem kérdés, hogy ez jó dolog: igenis, szálljanak be, vállaljanak felelősséget, közösséget, hiszen ők is a lakásban élnek, és már elég nagyok ahhoz, hogy ne mások szolgálják ki őket mindenben. Az elvégzett munkától a gyerekek boldogabb felnőttek lesznek - ezt állítja legalábbis a Harvard Grant Study. A University of Minnesota vizsgálata szerint pedig a 20-as éveikben sikeresebbek voltak, - például jobb ítélőképesség és a mások szükségletei iránt nagyobb fogékonyság jellemezte őket - akiket gyermekként, már három-négy évesen bevontak a ház körüli feladatok elvégzésébe.
Persze sokáig nem fogják úgy tenni ezeket a dolgokat, ahogy mi csinálnák, de sajnos ebbe bele kell nyugodnunk - ez itt most pedagógia! Ne vegyük ki a kezükből a partvist. "Bátorítsuk, vonjuk be és tanítsuk türelemmel a gyerekeket, és nem csak a mi feladatunk lesz kevesebb, de a gyerek önbizalma is erősödik, ha az életkorának megfelelő feladatokat sikerrel oldja meg" - hangsúlyozta korábbi cikkünkben Licsár Szilvia pedagógus. És hogy mi mindent tudhat már egy hatéves gyerek? Játékok elpakolása, ágyazás, teregetés, portörölgetés, terítés, hajtogatás, háziállat etetése, tükrök, mosdó tisztítása, mosógép kipakolása. Ugye, mennyi hasznos dolog? A lényeg a fokozatosság, hogy a házimunka elvégzése már kicsi kortól kezdődően legyen része a mindennapjainak.

Biztonságosan közlekedni kísérettel

A szakemberek 6 és 14 év közötti gyerekeket vizsgáltak egy realisztikus, szimulált környezetben, ahol az volt a feladatuk, hogy egy forgalmas útszakaszon átkeljenek egyik oldalról a másikra. Kiderült, hogy bár a közlekedésben sok szabályt ismernek kisebbek is, a forgalmas útszakaszokon való átkelésre csak a 14 évesek képesek biztonságosan - írja a University of Iowa beszámolója.  Úgyhogy a hatévest természetesen még ne küldjük egyedül iskolába, viszont folyamatosan figyelmeztessük a szabályokra - még ha ott vagyunk is mellettük.

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Kapcsolódó fórum témák

Legkeresettebb címkék