10 dolog, amit a legtöbb gyerek nem is sejt az édesanyjáról
Szerző: Babaszoba.hu
2016. június 9. | Frissítve: 2017. június 13.
Forrás: babaszoba.hu
"Tisztán előttem van az a nap, amikor a két kék csík megjelent a terhességi teszten, amit épp csak, hogy megvettem. Kétszer is ellenőriztem: egy csík=nem terhes. Két csík=terhes. Igen, tényleg terhes vagyok - állapítottam meg."

Nincs hatalmasabb az anyai szeretetnél
"A szívem gyorsabban vert, szédülni kezdtem és émelyegni. Ideges voltam, izgatott, rémült, ugyanakkor mégis mámorító érzés volt - írja az upworthy.com.
Sírt, amikor kiderült, hogy terhes, és akkor is, amikor megszülettél. Akkor is, amikor először tartott téged a kezében. Volt, hogy boldogságában sírt, volt, hogy azért, mert aggódott. Sírt, mert annyira együtt érzett veled, érezte a fájdalmadat és a boldogságodat is, akár észrevetted, akár nem.
De amikor azokkal a nagy szemeiddel néztél rá és megnyaltad a szádat, nem tudta megenni. És örült, hogy végül te laktál jól a sütivel és nem ő.
Fájt, amikor meghúztad a haját és fájt neki az is, amikor az éles körmödet a bőrébe vágtad körömvágás közben. De az is fájt neki, amikor szopizás közben megharaptad.
Attól a pillanattól kezdve, hogy megfogantál, minden erejével csak téged védett, mint egy anyatigris. Ő volt az, aki aggódott, amikor a szomszéd kislány a karjaiba akart téged venni és ő volt az, aki összerándult ebben a pillanatban, mert tudta, hogy biztosan csak ő tud téged tartani, senki más. A szíve két dobbanást is kihagyott, amikor megtetted életed első lépéseit.
Az anyukád a saját maga kritikusa. Tudja, mik a hibái és ezért néha utálja is magát. Próbált tökéletes anya lenni, de mivel ő is ember, hibázott néha. És ezeket a hibákat a mai napig próbálja megbocsátani magának.
Volt, hogy hajnali 3-kor is azon imádkozott, aludj már el végre. Próbálta nyitva tartani a szemeit, miközben énekelt neked, majd könyörgött, hogy aludj már el végre légyszi, légyszi, légyszi. És amikor végre elaludtál, egy pillanatra eltűnt a fáradtsága, és csak nézte a tökéletes angyali arcod és olyan boldogság és szeretet járta át, amiről soha nem gondolta volna, hogy létezik.
Muszáj volt, ezért megtette. Megtanulta, hogyan fogjon téged, miközben takarít vagy épp eszik. A karjai már nagyon elfáradtak, a háta fájt, de ő csak tartott téged, mert te a karjaiban akartál lenni. Odabújt hozzád, szeretgetett, megpuszilt és játszott veled. Mert te csak az ő karjaiban érezted magad biztonságban. Csak ott voltál boldog, csak ott érezted, hogy szeretnek, szóval ő csak tartott téged olyan gyakran és olyan sokáig, ameddig csak szükséged volt rá.
Soha nem hallott még olyan szomorú hangot, mint amikor te sírva fakadtál és könnyek csordultak le a kis arcodon. Minden erejével azon volt, hogy megvigasztaljon téged, és ha mégsem hagytad abba a sírást, a szíve millió darabokra tört.
Kibírta evés, alvás, fürdés nélkül is, ha rólad volt szó. Mindig maga elé helyezte a te igényeidet. Egész nap csak veled foglalkozott, este nem volt energiája már önmagára. De másnap ugyanúgy felkelt és elölről kezdte az egészet, mert ilyen sokat jelentesz neki.
Anyának lenni az egyik legnehezebb feladat, próbára teszi az erődet. Sírsz, megsérülsz, hibázol, újra próbálod és tanulsz. Folyton a határaidat súrolod. De ugyanakkor sokkal több örömöt nyújt, mint gondoltad volna, és rájössz, hogy sokkal több szeretetre vagy képes, mint ahogy azt valaha is hitted. Az összes fájdalom, az összes éjszakázás, az összes korai ébredés ellenére az édesanyád újra vállalná mindezt érted.
Hozzászólások