Terhesség

Babavárás három az egyben

Talán a magyaron kívül nincs is még egy nyelv, amelyik ennyire változatosan lenne képes kifejezni a babavárást. És bár e szavakat sokszor egymás szinonimájaként használjuk, aki átélte már ezt a 9 hónapot, tudja, hogy nagy különbségek vannak.
2014. Augusztus 01.

Aki már túl van a gyermekáldáson, talán nosztalgiával olvassa végig a következő sorokat. Aki még előtte áll, annak esetleg segít a ráhangolódásban. Aki pedig férfiként böngészi a cikket, nos, neki pedig esélye nyílik megérteni, micsoda érzelmi hullámvasútra kerülünk a babavárás alatt.

Első három hónap: az ÁLLAPOTOSSÁG időszaka

A tervezett babáknál eufórikus örömmámorban telnek az első hetek. Végre, végre itt a kis pocaklakó! Az életünkben beálló óriási változást a szervezetünk is lereagálja, beáll a “más-állapot” a reggeli hányingerrel, falási rohamokkal, és hosszú-hosszú alvásokkal. És hogy néz ki mindez a mindennapokban? “Hurrá, itt a két csík! Megünnepeljük? Narancslét kérek! Nem, inkább egy bögre tejjel koccintanék! Vagy legyen mégis egy pohár alkoholmentes sör?

De jó kis cickóim lettek, nem is kell melltartó, csak ne feszülnének ennyire! Persze, megyek én is, nekem is vegyetek jegyet, simán belefér az esti nyolcas mozi. Ne haragudjatok, hogy nem mentem, nem tudom, mi van velem, este hatkor elaludtam a kanapén, és csak fél tízkor tértem magamhoz. Drágám, behoznád az ágyba a reggeli teámat, én most meg sem tudok moccanni, úgy érzem magam, mint egy fáradt őszi légy. Ne szakítsák félbe miattam a tárgyalást, jól vagyok, csak egy kis múló szédülés. Szívesen átmegyek veled Nóráékhoz, jót dumcsizunk majd, úgyis olyan régen találkoztunk! Most tényleg én menjek át veled Nóráékhoz, akik fél éve felénk se néztek?

Miért, önöknél még senki sem rendelt sajtos-lekváros bundáskenyeret? Finom volt, bár eddig még sosem volt gyomorégésem! Nem hiszem el, mindenki odaért a céges tréninghétvége hajnali indulására, csak én maradtam itthon, egyedül, a vécédeszkába kapaszkodva. Istenem, meddig tart még ez az állapot?”

4-6. hónap a VÁRANDÓSSÁG hetei

Túl vagyunk a kezdeti megpróbáltatásokon, és kezdünk hozzászokni az új életünkhöz. Tele vagyunk energiával, tetterővel, új ötletekkel. Sportolunk, szervezkedünk, elkezdjük berendezni a gyerekszobát, és végre már pontosan érezzük, hogyan mozog a kisbabánk. “Látod, már nem is kell kinyomni a hasam, már anélkül is egész jól látszik. Aha, képzeld, ma a buszon átadta egy férfi a helyét! Őrület! Meló után még jógázzunk? Oké, pont belefér egy óra az úszás előtt. Utána meg szívesen átmegyek hozzátok palacsintát sütni, úgyis majd szétrobbanok a tettvágytól.

A dokim szerint nemsokára érezni fogom, ahogyan mozog. állítólag olyan lesz, mintha egy kis pillangó repdesne a hasamban… jaj, már alig várom. Hogy mit kérek vacsorára? Hát, legyen benne zöld és piros szín! Mondjuk rukkolás-paradicsomos tészta. Na, mit szólsz? Ezt nem is terhes ruha, a tavalyi tavaszi leértékelésen vettem, de most tök jól hangsúlyozza a pocakomat. Miért ne tudnám a díjátadót megszervezni? Csak azért, mert kisbabát várok? Ezt a főnök se gondolhatja komolyan!

A mostani hétvége? Nem jó! Kiságyat nézünk, falfestéket, szoptatós fotelt, és pelenkázót. Igen, már abszolút érezni! Esténként már komplett műsort tart a kis kölyök, ha rárakom a kezem a pocimra, ficánkol, mint egy kis delfin. Miért mondanánk le a közös tátrai nyaralást veletek, csak azért, mert én akkor már a nyolcadik hónapban leszek? Hiszen olyan jól érzem magam, olyan élettel teli, izgalmas ez az időszak!”

Babavárás három az egyben

7-9. hónap az igazi TERHESSÉG hónapjai

Bevalljuk, vagy sem, de a babavárás utolsó hetei csigalassúsággal telnek. És bár szívünk szerint már tolnánk előre az óramutatót, tudjuk, hogy gyermekünknek a legjobb dolga odabent van a pocakunkban. Nekünk pedig nem marad más hátra, mint türelemmel lenni, hiszen legyen szó a bevizesedett lábainkról, a nagyra nőtt pocakunk miatt egyre nehezedő mozgásról, vagy esetleg a terhességi kiütéseinkről, őszintén szólva már legszívesebben túl lennénk az egészen.

“Egy kismama farmert is ki lehet hízni? Ezt senki nem mondta! Igen, eddig jó volt, most már szorít a combomnál. Ráadásul délutánra az összes cipőbe beledagad a lábam, ezért inkább papucsban flangálok. Aha, az utcán is. Már akárhogy fordul szegény, olyan kevés helye van, néha tiltakozik is a kis lábaival, hogy ne egyek, mert csak a helyet veszi el tőle! Ne is mondd, képzeld, megsértődtek, hogy lemondtuk a közös nyaralást a Tátrában! De hát már a nyolcadik hónapban vagyok! Hogy is gondolhatták, hogy elmegyek ekkora hassal?

Persze, a férjem nagyon aranyos, sokat segít, bár azért azt nem vállalta be, hogy kifesti a lábkörmeimet. És tudod mi a legbosszantóbb? Hogy újra kellett értelmezni a saját képességeim határait! Már nem tudok lábkörmöt vágni, vádlit gyantázni, 5 kilónál nagyobb görögdinnyét venni, lehajolni a leesett kanál után. Ugyanakkor érdekes módon van kedvem, erőm és energiám lekvárt befőzni, a gyerekszobát újra átrendezni, csecsemőruhákat és játékokat böngészni óraszám a neten. Azt is tudom, hogy a szomszéd gyerekek pingvinnek hívnak a hátam mögött. De már ez se érdekel! Úgy érzem ez az utolsó pár hét sose fog elmúlni. Fáradt vagyok. Nyűgös vagyok! Terhes vagyok!”

Kapcsolódó cikkeink: