Kisgyerek

Főzve játszunk, játszva főzünk

A túlságosan ingergazdag környezet károsan befolyásolhatja a kisgyerek összpontosító képességét. Mire elmélyülne valamiben, már el is tereli a figyelmét valami harsány újdonság. Ez különösen a nagy létszámú óvodai csoportokban gyakori jelenség.
2008. Január 26.

Otthon a háttér-televíziózás, a folyton ostoba szövegeket bömbölő rádió hat zavaróan. Hogyan jutna eszébe a mondókázás, énekelgetés, ha amúgy is állandó a hangzavar? Ügyeljünk tehát arra, hogy mindig legyen a napnak legalább egyetlen nyugodt, csendes órája, amikor elmélyülten lehet beszélgetni, firkálgatni, gyurmázni, könyvet nézegetni, játszani vagy éppen egyedül lenni. Remek alkalom erre a közös főzőcskézés.

  • Kérjük meg, hogy töltse fel a kiürült fűszeres üveget egy kiskanál segítségével. Tegyünk alá tányért, hogy a mellément adag is helyére kerülhessen. A babérleveleket vajon át tudja tenni a zacskóból a dobozba úgy, hogy ne töredezzenek össze?
  • Bízzuk meg a zöldségfélék felaprításával, fokhagymatisztítással, főtt krumpli héjának lehúzásával. Dicsérjük meg, ha ügyesen végrehajtja ezeket a feladatokat.
  • Használjuk együtt a konyhai mérleget! Próbálgassuk, hogy mi nehezebb, mi könnyebb. Előtte méricskélje a kezében, majd győződjünk meg az igazi súlyokról.
  • Sólisztgyurmából nyújtott alapba belenyomkodhatja az odakészített apró magvakat. Ha elkészült, ki is süthetjük a képet.
  • Kérdezzük meg közben, emlékszik-e, mit főztünk előző nap, és mi minden került a fazékba! Így tanulnak meg észrevétlenül főzni és figyelni a gyerekek…
  • Főzőcske anyával

    A kisgyerek mindig az anyja után járkál, és mindig részt akar venni a felnőttek tevékenységében. Ez sokszor zavaró, hátráltatja munkánkat, mégse küldjük el a kis kotnyelest. Amit biztosan nem tudunk “segítségével” elvégezni, tegyük félre későbbre, a többi házimunkába pedig igyekezzünk bevonni. A székre térdelve ő is pucolhat zöldséget, felvagdalhatja, kavargathat kis lábaskában.

    Főzve játszunk, játszva főzünk

    Saját főzősarkot is berendezhetünk neki: egy régi hokedlit némi fantáziával átalakíthatunk tűzhellyé, adjunk műanyag tálkákat, evőeszközöket, fakanalat, sodrófát, vágódeszkát, kis lábosokat a kisgyereknek. Műanyag késsel is remekül el tud fűrészelni egy-egy szál répát, krumplit, almadarabkát, banánt. “Gyümölcssalátáját” meg is eheti a babákkal és macikkal, összevagdalt zöldségeit megfőzhetjük az igazival együtt.

    Biztosan szívesen megeszi a főzeléket, ha közben saját falatkáit keresgélheti benne – rossz evőkkel érdemes kipróbálni. Kicsit nagyobb maszatolással jár, ha “levest” főzhet a kisgyerek: edénykéibe tegyünk külön-külön vizet, lisztet, kakaóport, pirospaprikát, sót – ő majd élvezettel összekeveri, és gyönyörködik a színekben. A legnagyobb öröm azonban, ha süteményt sütünk, és vágódeszkájára adunk egy kis gyúrnivaló tésztát.

    Formázzunk perecet, pogácsát, cipót, csigát, gombócot, és mondjunk hozzá mondókát. Szaggatóformákkal remek kekszeket készíthetünk. Adjunk napraforgó-, tök-, szezámmagot a díszítéshez. Végül süssük ki a műremekeket. Ha éppen nem sütünk igazi süteményt, sóliszt gyurmából készíthet a kisgyerek babasütiket (egy bögre só, egy bögre liszt, kevés víz).

    Kapcsolódó cikkek:

  • “Süssünk, süssünk valamit!”
  • Együtt a konyhában
  • 10 ok a közös főzőcskézésre
  • Ezért fontosak a családi rituálék
  • Forrás: Kismama magazin