A magzat esetében ez a hatás akár veleszületett rendellenességek kialakulását is eredményezheti, míg a szoptatás útján az újszülöttbe jutó gyógyszerek és bomlástermékeik csak mellékhatások, adott esetben azonban súlyos mellékhatások kialakulásához vezethet. Hasonlatos a két helyzet abban is, hogy megbízható tudományos ismeretek hiányában mindkét esetben a gyógyszerelés vezérelve a defenzió, azaz a túlzó félelem.
Contergan, az intő példa
Gyakorlatilag minden gyógyszer orvosi és betegtájékoztatójában olyan kitételek szerepelnek, melyek óva intik, vagy alapos mérlegelésre biztatják a kezelést elrendelni szándékozó orvost. Sokszor pedig megalapozatlan félelmet keltenek még a legártatlanabb kezelés esetén is.
A Contergan-botrány óta ismert tény, hogy az állatkísérletekben ártalmatlannak ítélt gyógyszer humán magzatban okozhat súlyos károsodást. Ez az intő példa napjainkig alapvetően meghatározta mindennapi gyakorlatunkat.
A Contergan nevű gyógyszert 1957-ben dobták piacra, várandós nők korai terhességnél jelentkező émelygésének enyhítésére. A gyógyszert közel 50 országban forgalmazták (Magyarországon nem engedélyezték), valahol vényköteles, másutt recept nélküli hányingercsillapítóként. Az egyik legkeresettebb gyógyszer volt az 50-es évek végén, mindaddig, amíg kiderült, hogy magzati károsodást okoz a gyógyszer szedése.
Pont azokban az országokban, ahol nagy sikere volt a gyógyszernek, egy addig ismeretlen magzati fejlődési rendellenesség jelent meg: végtag hiányos csecsemők születtek. Sokuknál ez további más deformitásokkal párosult (süketség, vakság), aminek következtében az újszülöttek közel 50 százaléka pár hónapon belül meghalt. 1961-ben mutattak rá a gyógyszer és a fejlődési rendellenességek kapcsolatára, 1962-ig be is tiltották a gyógyszert minden országban.
A tragédia arra hívta fel a figyelmet, hogy bizony átjut a méhlepényen a gyógyszer hatóanyaga (korábban ezt gondolták, hogy a méhlepény egyfajta védőgátat tölt be ebből a szempontból) és arra is, hogy minden gyógyszert a magzati fejlődésre gyakorolt hatása szempontból is vizsgálni kell.
Minden gyógyszeres kezelés esetén fontos a valós előny és a potenciális kockázat mérlegelése. Különösen igaz ez olyan helyzetekben, amikor a kezelés mellékhatásaként a fejlődő magzatot vagy a sérülékeny, növekvő újszülöttet érő káros hatásokkal kell számolnunk. A megfontolt mérlegelés első és legfontosabb szempontja, hogy valóban indokolt-e a kezelés.
Banális betegségek, meghűlések, influenzás megbetegedések többnyire minden gyógyszeres kezelés nélkül is spontán gyógyulnak, nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben a kezelés nem feltétlenül indokolt. Ugyanakkor gyógyszeres kezelés nélkül súlyosbodó, a beteg egészségét komolyabban veszélyeztető kórképek esetén a késedelem akár halálos veszélyt is rejthet magában. Mivel a két szélsőséges állapot között a betegségek széles skálája húzódik meg, a kezelés szükségességének elbírálása minden esetben komoly orvosi döntés eredménye legyen.
A következő szempont a kezelés időtartamának és a gyógyszer dózisának pontos meghatározása.
Túl rövid vagy alacsony dózisú kezelés esetleg nem vezet gyógyuláshoz, ugyanakkor feleslegesen hosszú ideig, vagy túlzó dózisban végzett kezelés esetében már nem csak a magzati, illetve újszülöttkori mellékhatások megjelenésével, de az anyai túladagolás tüneteivel is számolnunk kell.
Alternatívák
Napjainkban a gyógyszerek igen széles spektruma elérhető. A nagy választási lehetőség a veszélyein túl előnyöket is hordoz. A kezelőorvosnak a várandós vagy gyermekágyas betegek ellátásakor minden esetben törekednie kell a biztonságosnak ítélt gyógyszeres protokoll megválasztására. Alapvetően igaz megállapítás, hogy néhány ritka és súlyos betegség ellátásakor használt készítmény kivételével a gyógyszeres terápia minden további nélkül folytatható szoptatás alatt is. Egyes készítmények használatakor mellékhatások fellépte várható, így ezek gyermekorvosi felügyelete mindenképpen szükséges.
A mellékhatások gyakrabban fordulhatnak elő koraszülöttek, vagy kis súlyú újszülöttek esetében, valamint a megszületést követő első hat hétben, így ilyen esetekben a szokottnál is fokozottabb gondosság szükséges.
Lényeges, hogy ne csak a gyógyszer tájékoztatók semmitmondó és a gyakorlatban nem alkalmazható irányelveit kövessük, hanem minden egyes esetben egyedi elbírálás – szülész, genetikus, neonatológus konzultáció eredménye – legyen a döntő. Bizonyos esetekben szükséges lehet a gyógyszeres kezelés során a szoptatás ideiglenes felfüggesztése. Ilyenkor a tej folyamatos fejésével a tejtermelés fenntartását, az újszülött átmeneti mesterséges táplálását, majd a kezelést követően a természetes szoptatás folytatását javasoljuk. Hiszen az anyatej az újszülött legkedvezőbb tápláléka.
Kapcsolódó cikkeink:
VIII.évf./2.szám
Forrás: Anyák Lapja
Kapcsolódó cikkek
