Babanévjegy:
Frenreisz Zalán, születési súlya 3800 gramm
Édesanyja: Epres Judit fotómodell (34)
Édesapja: Frenreisz Zoltán ügyvéd, vállalkozó (31)
Testvérei: Benedek (9) és Ágoston (8)
Szülés
– Ahogy Benedeket és Ágostont, Zalánt is epidurális fájdalomcsillapítással akartam szülni. Féltem a fájdalomtól, nem akartam megtapasztalni, mert korábban rám ijesztett más kismamák jajgatása és nyögése, amit a korábbi CTG-vizsgálatok közben hallottam a szülőszobából kiszűrődni. Ezúttal végül mégis úgy alakult, hogy fájdalomcsillapítás nélkül hoztam világra Zalánt, és egyáltalán nem bántam meg. Nem adtam át magam a szenvedésnek. Egy rossz CTG-eredmény miatt felgyorsultak az események, és nem is igazán volt idő arra, hogy kérjem, meg hirtelen nem tűnt olyan fontosnak. Rájöttem, hogy a fájdalom is lényeges része a szülésnek. Ez a fotó igazán boldog pillanatot, a megkönnyebbülést és a mindent elsöprő örömöt fejezi ki nekem. Nagyon feldobódtam attól, hogy végül minden rendben volt. Ezek azok az érzések, amelyek miatt csodálatos emlék marad ez a szülés – meséli Judit.
– Nehezebbre számítottam. Talán azért, mert Benedek után nagyon kis korkülönbséggel született Ágoston, és szörnyen nehéz volt két picivel. Akkor állandóan halálosan kimerültnek éreztem magam. Lehet, hogy időközben én is felnőttem a feladathoz, mert most valahogy egészen másképp élem meg az egészet. Az is közrejátszhat ebben, hogy Zalán kifejezetten jó gyerek. Amíg reggelizünk, addig nézelődik, türelmesen vár a sorára. Jó érzés, hogy megszületett, és itt van köztünk.
Juditon valóban nyoma sincs a nyúzottságnak, kialvatlanságnak, maga a megtestesült nyugalom.
Tesók közt felnőni
Amíg beszélgetünk, Benedek és Ágoston is élénken figyel, és nem mulasztják el kommentálni, amit anyu mond. Judit például épp azt meséli, hogy Zalánnal tizennégy kilót hízott, Benedekkel pedig huszonötöt.
– Anyu mindig hamar lefogy! – veti közbe Benedek, ezért rögtön meg is kérdezem, hogy kell ezt csinálni.
– Próbálok figyelni arra, hogy inkább fehérjedús ételeket egyek és kevesebb szénhidrátot. Ha elkap az édesség utáni vágy, inkább visszafogom magam. Nem akarok görcsösen lefogyni, tudom, hogy idővel úgyis lemegy rólam az a négy-öt kiló, ami még rajtam van. Hétvégén egyáltalán nem foglalkozom a fogyással, azt eszem, amit a többiek, és sütit is minden héten készítek – sorolja a “titkokat” Judit.
– Anya nagyon finomakat főz, olyanokat, mint az étteremben! – jegyzi meg Benedek. A fiúk még most, a kistesó születése után sem esznek az iskolában, mert anya főztjét szeretik. Néha besegítenek a nagymamák is a család ellátásába, de Benedek és Ágoston Judit olaszos ételeit szereti a legjobban, különösen a lasagnét és a pizzát.
Zajlik az élet, Zalán egyik tesó kezéből a másikéba vándorol, ha Judit az ágyra fekteti, mindjárt mellé heverednek és beszélgetnek vele.
Szoptatás
Zalán bimbóvédővel szopik, mert Judit melle nagyon kisebesedett a kórházban, és úgy érzi, így elviselhetőbb a helyzet. Együtt vizsgálgatjuk, mi lehet a probléma oka, s arra lyukadunk ki, hogy a baba apró, hátraeső álla miatt elég nehéz jól mellre tenni, mindig lecsúszik róla. Ez az a probléma, amire az idő szokott gyógyírral szolgálni: ahogy nő a baba feje, változnak az állkapocs arányai. Judit most nem használ mérleget, és a fejéssel sem foglalkozik, bár az első gyereknél még éjszaka is fejt, attól tartott, hogy enélkül elapadna a tej. Most már sokkal magabiztosabb, hiszen tapasztalja, hogy az igény szerinti szoptatás megbízhatóan működik, Zalán szépen gyarapodik, legalábbis a kinőtt rugikból erre lehet következtetni.
Alvás
Zalán a nyugodt, csöndes délelőttöket tölti hosszú, egybefüggő alvással. Ilyenkor iskolában van a két nagyfiú. Délután több rövidebb alvás következik, éjszaka pedig kétszer-háromszor is felébred szopni. A végén rendszerint a szülők ágyában köt ki. – Zalánt hasra szoktam fektetni. Úgy veszem észre, ő is ezt kedveli, ahogy a testvérei is. Amikor viszont közénk teszem, hanyatt fektetem, hogy tudjon szopni – meséli Judit.
Forrás: Kismama magazin
Kapcsolódó cikkek
