Baba

Tippek szeparációs szorongás idejére

Minden baba átesik a szeparációs szorongáson, ki-ki milyen mértékben. Teljesen normális lépcsőfok a babák érzelmi fejlődésében. Akkor kezdődik, amikor a kicsi ráébred: a dolgok és az emberek ugyanúgy léteznek akkor is, amikor nem látja őket.
2016. Június 29.

Bizonyos életszakaszokban a legtöbb baba és kisgyerek szorongani kezd, ideges lesz, ha el kell válnia a szüleitől. Hiszen ő csak egy védtelen csecsemő, aki megszokta, hogy mindig gondoskodnak róla, de aztán egyszer csak hirtelen eltűnik a szeme elől a személy, akitől már megszokta, hogy mindig megóvja őt…

Kultúránként eltérő a babák és szüleik közötti kapcsolat szorossága. A nyugati országokban például már nagyon korán elszakadnak a babák az édesanyjuktól, máshol viszont pont az ellenkezője az igaz: életük első éveit szorosan édesanyjuk mellett töltik a kisgyerekek.

Az elszakadás a babák és a mamák számára is nagyon nehéz és frusztráló, de bizonyos lépések segíthetnek, hogy könnyebben vészelje át mindenki a szeparációs szorongás időszakát. De amíg tart, addig is inkább próbáld meg kiélvezni, hogy van valaki, akinek te vagy a legeslegfontosabb személy az egész világon.

Ha folyton veled akar lenni a gyerek

Milyen gyakran fordul elő?

A szeparációs szorongás a babák 6-7 hónapos korában is jelentkezhet, de az igazán kritikus időszak 10-18 hónapos korukban történik. Leggyakrabban akkor csap le a szeparációs szorongás a babára, amikor te – vagy a párod – dolgozni mentek vagy épp sürgős dolgotok akad. De éjszaka is rátörhet a szorongás, gyermeked egyszer csak felriad a kiságy “börtönében”, mert te nem vagy sehol. Vagyis vagy, a másik szobában alszol, csak hát őt ez nem nyugtatja meg. A szeparációs szorongás 24 hónapos kor környékén enyhül.

Mit tehetsz, ha a gyermeked szeparációs szorongásban szenved?

Többféle lehetőséged is van:

  • Minimalizálod a külön töltött időt, amennyire csak tudod, ha pedig úgy látod, hogy ideges, vele maradsz. És megvárod, amíg elmúlik magától a szeparációs szorongás időszaka.
  • Bevonsz másokat is a gyermekgondozásba, olyanokat, akiket ismer a gyereked. Ha el kell menned otthonról – mert muszáj dolgoznod például -, akkor olyan emberre bízod a babádat, akit ő is jól ismer: az apjára, valamelyik nagyszülőjére vagy nagynénjére. Lehet, hogy a gyermeked eleinte tiltakozni fog, de idővel könnyebben fogja kezelni a helyzetet, ha jól ismert arcok veszik körbe.
  • Egy új gondozót/bébiszittert keresel. Ha olyan emberre hagyod a gyermekedet, akit még nem ismer, adj nekik időt. Ismertesd őket össze alaposan még akkor, amikor te is a gyerek közelében vagy.

Hogy készítsem fel az elválásra?

Idő kell, hogy megszokja az új helyzetet. Mindegy, hogy valamelyik családtagodra vagy egy bébiszitterre bízod a gyermeked, próbáld ki az alábbi javaslatokat:

  • Gyakorolj otthon. Könnyebb, ha maga a baba kezdeményezi az elválást. Hagyd, hogy elmásszon a másik szobába magától, és ne menj rögtön utána, várj néhány percet (persze csak akkor, ha tudod, hogy olyan helyen van, ahol nem érheti semmi baj). Ha te hagyod el a szobát valamiért, akkor mindig mondd meg neki, hogy most elmész, hová mész és miért, és mondd el azt is, hogy mindjárt vissza is jössz.
  • Adj neki időt, hogy kényelmesen érezze magát az új helyzetben is. Mielőtt egyedül hagynád a bébiszitterrel, töltsetek el sok időt együtt, hármasban is. Amikor pedig először mész el otthonról, akkor is kérd meg a bébiszittert, hogy 30 perccel azelőtt érkezzen meg, mielőtt neked menned kell, így a baba megszokja a jelenlétét, mielőtt te kilépnél az ajtón.
  • Mindig köszönj el. Mindig adj neki puszit és öleld meg, mielőtt távoznál, és mindig mondd el neki, hogy visszajössz. Ne húzd sokáig a búcsúzkodást. Állj ellen a kísértésnek, hogy a hátsó ajtón surranj ki titokban, mert a baba attól lesz ideges, ha azt hisz, csak úgy eltűntél.
  • Legyél jókedvű. A babád megérzi, ha rosszul érzed magad. Ha még sírni is kezd a babád, te ne sírd el magad és ne legyél ideges – legalább addig ne, amíg lát téged. Az elválás mindkettőtöknek nehéz. De nyugodj meg, a bébiszitter valószínűleg arról fog beszámolni később, hogy a babád még azelőtt abbahagyta a sírást, hogy te kiléptél az utcára.
  • Ha egyszer elmész, menj is el! Ha folyton visszalépsz a házba, hogy megnyugtasd a babádat, azzal az ő dolgát, a gondozóét és a tiédet is megnehezíted.
  • Először csak egy kis időre menj el. Az első távolléted ne legyen több egy óránál. Ha már te és a babád is jól összebarátkoztatok a bébiszitterrel, meghosszabbíthatod a kimenőt.

Hogyan birkózz meg az éjszakai szeparációs szorongással?

Az éjszakai elszakadás nagyon nehéz a babák számára, ezért az alvás előtt idő legyen mindig hangulatos és békés. Tölts vele egy kis extra időt ágyba bújás előtt: öleld át, simogasd, énekelj neki lágyan. Ha sírni kezd, miután letetted a kiságyba, menj vissza és nyugtasd meg. De legyen ez a megnyugtatás rövid és “unalmas”, így megtanulja majd a babád, hogy most aludni kell.

Mi van, ha semmi nem segít?

Minden gyerek más és más, máshogy élik meg a szeparációs szorongást is. Ha úgy gondolod, nem segít semmi, vizsgáld újra a dolgokat.

  • Nézd meg, alkalmas-e a bébiszitter a neki szánt feladatra. Lehet, hogy másikat kell keresned.
  • Először csak 15 percre hagyd a babádat egy rokonodra, aztán folyamatosan jussatok el az egy órás távollétedig. A babád hamarosan megtanulja: ha elmész, vissza is jössz.
  • Mi a helyzet a búcsúzással? Kiosonsz, amikor nem lát téged? Folyamatosan integetsz neki még a távolból is, netán sírsz is elváláskor? Gondold ezt át! Egy gyors puszi és ölelés csodákra lehet képes. Ha nem csinálsz nagy ügyet az elszakadásból, ő sem fog.

A cikk forrása itt.Ezek is hasznosak lesznek: