Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Tanuljunk fogyni! 12. hónap

Szerző: Babaszoba.hu

2007. október 23.

Forrás: Kismama magazin

Merci naplója 12. hónap - A sorozatnak vége, a történet folytatódik. Eltelt egy év. Mintha tegnap írtam volna először magunkról. Most összegeznem kéne a történteket, de ez nem könnyű, hiszen egy naplónak sosincs vége, amíg írójának van mit mondania.

Mínusz 20 kiló
Az elmúlt egy évben történt velem jó és rossz, mint ahogyan - feltételezem - minden kedves Olvasóval. Semmi különös nincs ebben, éltük a kismamák csodálatos életét, ki-ki a magáét. Az én világom mégis kifordult a sarkaiból. Megismertem és felfedeztem önmagam, tudatosan és komoly elhatározással formáltam át az életemet olyan emberek segítségével, akik ehhez igazán értenek. Nem csupán lefogyni akartam, hanem új minőségű, jobb és tartalmasabb életet élni, kitartást, erőt és energiát nyerni. E tulajdonságok hiányát csak azok értik meg igazán, akik életük során küzdöttek már komoly súlyfelesleggel.
Az álmom nem teljesült. Kereshetnék kifogásokat, okolhatnék másokat, és persze saját magamat is, de nem teszem. Hiszen boldog vagyok. Fogytam húsz kilót, megismertem okos, kedves és segítőkész embereket, havonta egyszer profi sminkes kezei alatt élveztem az életet, meseszép ruhákban mosolyogtam a kamerába.
Senki ne gondolja, hogy ez csak máz. Korántsem az. Ez a jelen, ez a jövő. Kiegyensúlyozott lettem, a szülés és az első év fáradalmaiból kikecmeregve igazi többfunkciós nő vagyok: anya, feleség és orvos.
Senki ne értsen félre, nem voltam elégedetlen a sorsommal, csak csendben belefeledkeztem anyai szerepembe, és egyre kevesebb idő jutott a női lényemnek. Az elmúlt év erről is szólt: visszatalálni magamhoz, és megteremteni az arany középutat a szerepeim közt. Ehhez azonban energiára és állóképességre volt szükségem, minőségi táplálkozásra és izmokra. Úgy érzem, sikerült. Persze annak az embernek a fejében, akinek egész élete fogyókúrákról szólt, és - hadd tegyem hozzá - szól majd ezután is, nehéz igazi fordulatot véghezvinni, nem könnyű leszoktatni a jól bevált praktikákról.
Ám az életem mégis más lett, nemcsak magam, hanem a családom érdekében is jobban odafigyelek már a tanult reformokra.
Habár a cikksorozatnak igen, a változásnak nincs vége, inkább most kezdődik igazán! Kilépek a "kismamaságból", ősztől bölcsődébe megy kicsi lányom, aki nemrég töltötte be a második évét. Már most görcsbe rándul a gyomrom, ha eljövendő napjainkra gondolok. Én teljes valómmal visszatérek a betegellátáshoz, az orvosegyetemi katedrára, a kutatólaborba, és persze folytatom az iskolát, amelyet Nanda születése után kezdtem el. Talán túlaggódom a dolgot, de úgy érzem, ezek egyenként is megterhelőek. Szükségem lesz állóképességre, tiszta fejre, felszabadítható tartalékokra.
Az elmúlt egy év során megtanultam, kiismertem saját lehetőségeimet. Ma már tudom, hogy tornázni nem fárasztó, hanem üdítő, zöldséget enni nem csak a nyulak szoktak, a rendszeres táplálkozás célravezetőbb, mint a rendszertelen nem evés.
Megtudtam, hogy egészséges vagyok, egészen az, leszámítva még mindig meglévő jelentős súlytöbbletemet, amelynek leküzdése továbbra is feladat. Megtapasztaltam testi erőm korlátait, nagyszerű tanácsadóm segítségével beállt a heti rendszer a testmozgást illetően. Tudok reformételeket készíteni, és nem utolsósorban fogyasztani is.
A jövő szép reményekkel kecsegtet, újra dolgozni, tanítani, tanulni fogok. De mindezeknél sokkal fontosabb, hogy tudok szaladni, törökülésben ülni a játszótér homokozójában, feldobni a kislányomat, és persze el is kapni. Ha elalszik az autóban, egy levegővel fel tudom vinni lift nélküli házunkban a lakásig.
A siker még nem teljes, de az út biztosan folytatódik. Megterhelőnek sem érzem, mert mindig van mellettem valaki. Köszönet illeti őket.
Köszönöm a lányomnak, hogy egyáltalán kismama lehettem, és hogy mindig van kiért küzdeni. A családomnak, akik a nehéz időszakokban is hittek bennem. A barátoknak és az internetes fórumok résztvevőinek köszönöm a biztatást. A sok fullánkos megjegyzés gazdáinak, hogy erőt adtak a "csakazértis megmutatom" bizonyításhoz. Bálits Évának, mert kitalálta, Hajnal Évának, mert megvalósította. Rátkai Évának, hogy tizenkét (és még hány!) gyönyörű képet mutathatok majd meg huszonvalahány év múlva az unokáimnak. És Kis Lacinak, aki nélkül ma nem lennék az, aki. Az Edzőnek, hatalmas nagybetűvel.
Az élet szép! Ugye elhiszik, hogy boldog vagyok?

Végszóra
Kár lenne tagadni, hogy itt a szerkesztőségben is sokat beszélgettünk Merciről. Találgattuk, vajon miért ragaszkodnak hozzá ennyire a kilók, miért nem halad jobban a fogyás. Mindenkinek volt véleménye, ötlete, a fogyásban mindenki egy kicsit szakértőnek érzi magát - ha másról van szó.
Most itt az idő, végszóra még egyszer elmondhatjuk, mit gondolunk Merciről. Vajon ha újabb esztendő múlva találkozunk, milyennek látjuk majd?

Minél nehezebben ment a fogyás, annál elszántabb lett. Rendelkezik azzal a jó tulajdonsággal, hogy képes a hibáiból tanulni. Így például azt is megértette a végére, hogy a napi ötszöri rendszeres étkezés, persze nem nagy mennyiségek, csak pár kalóriaszegény falat célravezetőbb, mint a koplalás. Őszintén bízom abban, hogy ennek meglesz az eredménye.
Hajnal Éva szerkesztő

Merci nagyon fotogén, és végtelenül türelmes, segítőkész. Készítettünk tavaszi képet a zajló Dunán, mínusz 8 fokban, de akkor is mosolygott. Úgy pózolt, mint egy sztármodell, akkor nevetett, amikor kellett. És nem csak a képeken színes egyéniség. Muszáj, hogy a fogyás is sikerüljön!
Rátkai Éva képszerkesztő

Begyulladt ízületekkel, fájdalmas izomgörcsökkel sem hagyta abba az edzéseket, pedig lett volna ok a felmentésre. Elhatározta, hogy nem zavarják a nádszálkarcsú bombázók a fitneszteremben, és ehhez tartotta magát. Azt mondja, megszerette a mozgást, és úgy látom, ez így is van. Remélem, ugyanilyen rendszerességgel találkozunk a MOM Wellnessben, mint eddig.
Kis László személyi edző

Az a fél óra, amíg egy-egy alkalommal a sminkjét készítettem, kevés, hogy alaposabban megismerjem. Azt viszont láttam, és ehhez van is érzékem, hogy Merci ízig-vérig nő. Mindig nagyon élvezte a szépítő beavatkozást, boldog volt az eredmény láttán. Aki ennyire élvezi a szép külsőt, biztos, hogy nem marad dundi.
Békefi Zsóka sminkes

Mercinek nem volt nehéz ruhát választani, öltöztetni, mert minden nagyon jól áll neki. Nincsenek előítéletei, hagyja, hogy feldobják a színek, a minták. Legszívesebben mindent megvásárolt volna, amit csak a fotózásra vittem, de azután lebeszélte magát: jövő hónapban ez már úgyis lötyögne rajtam, mondta. Így legyen!
Király Gabi divattanácsadó

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

A Caddy Maxi lehet a nagycsaládosok nagy kedvence (X)

A Volkswagen Caddy az első 25 évében teherautóként vált népszerűvé, majd 2004 után személyautóként is folytatta sikertörténetét, számos nagycsaládos örömére.

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések