Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Szülés utáni első év: lelki változások az anya szemszögéből

Szerző: Bordohányi Alexandra

2018. október 1.

Forrás: babaszoba.hu

A gyermek születése úgynevezett életciklus-váltás a családban, és a személyiségfejlődésben is. Másfajta kapcsolódások jönnek létre, a családi szerepek, az egész közös működésmód megváltozik: ezeket a nagy átrendeződéseket normatív kríziseknek nevezzük.

Az első év a pszichológus szemével - Milyen lelki változások történnek az anyában?

Változó szokások

A személyiségfejlődést a szokásos életfolyamatok változásával egymást követő stádiumok, lépcsőfokok sorozataként lehet elképzelni, amelyben minden fejlődési lépcsőfokon az adott életszakaszra jellemző életfeladattal, krízissel szembesülünk, tudtuk meg Nádasdy Nóra klinikai szakpszichológustól. - Ez azt jelenti, hogy a szokásos eszközeink és megoldásmódjaink egyszer csak nem működnek, újakat kell kitalálnunk. Valahogy meg kell oldanunk azt az új helyzetet, amellyel szembesülünk. Ahogyan ezt tesszük, azzal mi magunk is változunk: változik az önmagunkhoz való viszonyunk, és változik a világban elfoglalt helyünk is - magyarázta a szakember.
A baba megszületése után a legtöbb anya olyan mélységű és intenzitású érzelmeket él át, amihez hasonlót korábban el sem tudott képzelni: ekkor hirtelen elveszíti a jelentőségét sok minden, ami addig fontos volt, és csak a baba nyugalma, jólléte, fejlődése számít. - Sok nő olyan fokú erőt, önfeláldozásra való képességet tapasztal meg önmagában, hogy ezzel egészen új én-élményekkel gazdagodik. Sokan számolnak be arról, hogy kisgyermekkori emlékek bukkannak fel, melyeket hirtelen másképp látnak vagy értelmeznek, és a legtöbb nő a saját édesanyjával való korai kapcsolódását is új összefüggésekben tudja átélni, és ezzel jobban meg tudja érteni a saját lelki folyamatait, addig önmaga számára is érthetetlennek tűnő reakcióit is - mondta el Nádasdy Nóra.

Összehangolni a szükségleteket

A szakember szerint az első év az egymásra hangolódásról, az életfolyamatok kölcsönös szabályozásáról szól. Ilyenkor az anya szükségleteit, az együtt élő család - testvérek, apa - szükségleteit, és a baba szükségleteit kell valahogyan összhangba hozni, úgy, hogy mindenkinek a lehető legjobb legyen. Ezt nagyon sokféleképpen lehetséges csinálni. - Az első év során a gyermek lelkiállapotát, szükségleteinek kielégítését az édesanya szabályozza - ők ketten egy kölcsönösen egymásra ható regulációs szisztémát alkotnak. Minden kisbabának van néhány alapvető szükséglete: érzelmileg és fizikailag biztonságot nyújtó kötődési kapcsolat, minél több testi kontaktus, elegendő táplálék - ebben az egyes babák nem különböznek egymástól - hívta fel rá a figyelmet a klinikai szakpszichológus.
Viszont abban, hogy milyen módon, milyen intenzitással, mikor, hogyan és mennyire igénylik ezeket a biológiai és pszichológiai hatásokat, abban nagyon különböznek a kisbabák. Erősebb vagy gyengébb ingereket kedvelnek, milyen testhelyzetben érzik jól magukat, gyakrabban vagy ritkábban éheznek meg, újdonságkeresők vagy inkább az ismert dolgokat szeretik, és még számos dimenzió van, amiben a babák különböznek, ugyanúgy, ahogyan a felnőttek is. - Az első év során az anyákban kifejlődik egy új és fokozott szenzitivitás, az a képesség, hogy a gyermek igényeinek megfelelő módon, és viszonylag gyorsan tudjanak reagálni a gyermek állapotára - tette hozzá Nádasdy Nóra.

Folyamatos aggodalom nehezíti az első napokat

A szakembertől megtudtuk, hogy sok anya érez bizonytalanságot, a gyermeke iránti folyamatos aggodalmat, amely megnehezíti az első napokat, heteket: első gyermeknél néha nehéz elhinni, hogy ez az apró, törékeny kis lény képes lesz életben maradni, nem hal éhen, mindig vesz levegőt, van benne elég életösztön. Sok fiatal anya nem biztos benne, hogy egyes furcsának tűnő jelenségek rendben vannak-e.
- A nehezebben megnyugtatható babák erőteljes sírása is okozhat aggodalmat, a bőrén lévő kis pöttyök, hogy sokat bukik, nem egyformán tartja a két kezét, stb. Mindig van min szorongani, és sokszor nehéz eldönteni, hogy valami tényleg probléma-e, vagy nem, és valóban nagy felelősség az is, hogy az ember észreveszi-e, ha baj van, ez a felelősség pedig néha nyomasztó - fogalmazott a szakértő. Emellett az alváshiány, a kimerültség, a személyes tér hiánya is megterhelő lehet egy újdonsült édesanyának: van, aki számára nehéz az, hogy folyamatosan rendelkezésre álljon fizikailag és érzelmileg, és sokat töpreng azon, mennyire érvényesítheti a saját igényeit, nem a babától vesz-e ezzel el valamit, ami bűntudat forrása is lehet.
- Vannak, akik a kimerültség miatt ingerlékennyé válnak, amire szintén nehéz utólag visszatekinteni: lehet, hogy nem ilyen anyának képzeltük magunkat. Az, hogy hogyan éljük meg önmagukat anyai szerepünkben, bizonytalanok vagyunk, őrlődünk, vagy bízunk az ösztöneinkben és lazán vesszük a napokat, természetesen sok mindennel összefügg az élettörténetünkben és a személyiségfejlődésünkben. Előfordul, hogy egy anya szülés előtt arra számít, hogy az élete ugyanolyan esz, mint korábban, csak még lesz ott egy aranyos kisbaba is. Okozhat csalódást, hogy ez nem így van - mondta Nádasdy Nóra.

Baby blues és depresszió

Az újdonsült édesanyáknál előfordul, hogy szülés után lehangoltságot éreznek, negatív érzéseket tapasztalnak. Mivel egyes hormonok szintje terhesség alatt a terhesség előtti szint tízszeresére emelkedik, fokozatosan, kilenc hónap alatt, majd a szüléssel néhány nap alatt zuhanásszerűen visszatér a terhességet megelőző szintre, ez igencsak szélsőséges hatással lehet az idegrendszer működésére.
- A szülés utáni depresszió nem azonos az úgynevezett "baby blues" jelenségével, amit sokan tapasztalnak: ilyenkor hangulatingadozások, váratlan sírás vagy túláradó öröm, nyugtalanság, magányosságérzés, alvási nehézségek jelentkezhetnek. Ami viszont nem normális, ha szülés után több hétig folyamatosan rossz hangulat, az érdeklődés és öröm képességének elvesztése, értéktelenség, reménytelenség, tehetetlenség érzése, esetleg halállal, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok, saját maga vagy mások ellen irányuló agresszív késztetés jelentkezik.
Ha egy édesanya úgy érzi, hogy nem képes megbirkózni egyszerű, hétköznapi feladatokkal - mint például a tisztálkodás -, vagy alvása, étvágya nagyon megváltozott, esetleg egész napját szorongásban tölti, érdemes szakemberhez fordulnia. Kockázati tényező, ha korábban volt már az anya depressziós, ha párkapcsolati konfliktusban él vagy egyedül, segítség nélkül, ha a szülésélmény nehezen feldolgozható vagy traumatizáló volt, illetve fiatalabb életkorban is gyakoribb a posztpartum depresszió - magyarázta a szakértő.

Legyünk reálisak önmagunkkal szemben!

A klinikai szakpszichológus szerint mindenképpen jó, ha realisztikus elvárásokat támaszt az édesanya önmagával szemben: nem kell tökéletes anyának lennie - ha egy anya megtesz annyit a gyermekéért, amennyi tőle telik, szereti és gondoskodik róla, figyel a szükségleteire, akkor az úgy éppen eléggé rendben van. - Ha tökéletességre törekszünk, akkor mindig elégedetlenek leszünk magunkkal, csalódottak leszünk és rossz hangulatunk lesz. Örüljünk inkább annak, ami jól sikerült. Számítsunk arra, hogy lesznek rosszabb és jobb napok, ne lepődjünk meg ezen: egy rosszabb nap viszont nem jelenti azt, hogy anyaként véglegesen és menthetetlenül leszerepeltünk. Mindig adódhatnak problémák, amelyeket nem vagy nem tökéletesen tudunk megoldani. Ez korábban a munkában is így volt, az élet más területein is előfordul, miért ne lenne így a baba gondozása során is - hívta fel rá a figyelmet.

Kérjünk segítséget!

Nagyon fontos, hogy az anya kérjen segítséget: ne egyedül, izoláltan küzdjön a millió feladattal. Sokan azért nem kérnek segítséget, mert nem szeretnének kéretlen tanácsokat, véleményt, kritikát hallani. - Az a családtag tud jól segíteni, aki meghallgatja és megérti, hogy mire van az anyának szüksége, és pontosan azt nyújtja neki, nem többet: lehet, hogy az anya arra vágyik, hogy szép csendben tűnjön el a mosatlan edény és a por a lakásból, és addig ő gondtalanul heverészhessen a babájával, míg más talán azt szeretné, hogy dajkálja valaki a babát, amíg ő elmehet egyet sétálni. A negatív gondolatok ellen jót tesz még bizonyos mennyiségű sport - természetesen orvosi konzultációt követően -, és a párkapcsolat ápolása. Ha táplálási nehézség, regulációs zavar alakul ki, érdemes szoptatási tanácsadó vagy szülő-kisgyermek konzulens segítségét kérni, ezek nagyon jó lehetőségek - tette hozzá a szakember -, illetve a baba-mama csoportok, játszótéri közösségek is nagyon jól kiegyensúlyozzák az első év hangulati hullámvölgyeit.

A legjobban csináljon mindent

Dr. Rostás Rita pszichológus szerint a szülés után talán a kimerültség és - amennyiben minden rendben lezajlott, baba-mama jól vannak - a megkönnyebbülés, az öröm, és a szeretet gyökere a legmeghatározóbb érzések. A baba megérkezését követően mélyül a szeretet, a ragaszkodás, különösen az első gyermek születése esetén felerősödik a felelősségérzés. - Ilyenkor azzal szembesül az édesanya, hogy egy magatehetetlen kis lény élete, fejlődése tőle függ. Szeretne mindent a lehető legjobban csinálni, és ha a baba nyugodt, jól reagál, akkor ő is könnyebben válik szerető, gondoskodó, kompetens anyává. Ha azonban a gyermeke nyűgös, rossz alvó, nehezen vagy nem szopó, hasfájós, akkor elbizonytalanodik, és elkezd kételkedni önmagában - fogalmazott a szakember.
Ahogy azonban egyre nagyobb, kevésbé törékeny és sérülékeny lesz a baba, általában úgy lesz az anya is egyre magabiztosabb az új szerepében. Kialakul benne, hogy ő érti, sőt talán ő érti meg a legjobban a gyermekét, büszkeséggel tölti el gyermeke ügyessége, csodálja képességeit. Az újdonsült édesanyáknál azonban a pozitív érzések, mint öröm, megkönnyebbülés, szeretet mellett jelen lehetnek a negatív érzések is.
- A korábbi napi ritmus felborulása, a kialvatlanság, az állandósuló fáradtság kimerüléshez vezethet, az anya azt érzi, hogy semmire sincs ideje, semmit sem tud elvégezni, megoldani. Feszültté, türelmetlenné válhat, ráadásul gyakran úgy véli, hogy rajta kívül minden kismama boldog, ügyes, elégedett. Nem látja ennek az állapotnak a végét, attól tart, hogy ez már mindig így marad. Tovább fokozhatja a negatív érzéseit, ha úgy érzi, hogy karriertervei is háttérbe szorulnak, elmarad korábbi munka- illetve évfolyamtársai mögött - mondta el Dr. Rostás Rita.

Állandó kételkedés

A szakember szerint ilyenkor az édesanya minden téren kételkedik önmagában, felmerül benne, hogy jó anyja-e gyermekének, meg tudja-e őt védeni minden veszélytől, ki tudja-e szolgálni valamennyi igényét. - A klasszikus válasz erre, hogy nem szabad a tökéletesre törekednünk, részben mert úgysem elérhető, és így eleve kudarcra számíthatunk, részben a gyereknek sem arra van szüksége, hogy mindentől megóvják, minden vágyát teljesítsék. A cél sokkal inkább az, hogy elég jó anyák legyünk, akik bár sok mindent megadnak gyermeküknek, határokat is szabnak, maguk is pihennek, időnként kikapcsolódnak akár a gyermek nélkül is - hívta fel rá a figyelmet a pszichológus.
A szakember szerint az, hogy az újdonsült édesanya fáradt, kimerült, bizonytalan, természetes reakciónak tekinthető. Ha azonban a családtagok azt tapasztalják, hogy az anya akkor sem tud aludni, ha éppen alhatna, ha sokat sír, ha egyáltalán nem figyel önmagára, elhanyagolja magát, mellőzi akár még a tisztálkodást is, akkor az jelezheti azt, hogy baj lehet. - Ilyenkor a családtagok fokozottan próbáljanak neki segíteni, alkalmanként tehermentesítsék, biztosítsák a zavartalan pihenés, a kikapcsolódás lehetőségét. Viszont, ha az anya állapotában ezután sincs javulás, ha feltűnően erős marad a bizonytalanság, ha láthatóan nincs ereje, kedve ellátni önmagát és/vagy a gyermekét, akkor érdemes tanácsolni az orvos felkeresését - javasolta Dr. Rostás Rita.

Ki segíthet?

A pszichológus szerint a legfontosabb segítség, ha az anya társa, a gyermek apukája nem hagyja magára az új helyzetében az édesanyát, támogatja, erősíti őt, és a gyerek körüli feladatokból is vállal valamennyit. - Fontos lehet például az anyának, ha van a napnak olyan időszaka, amikor felfüggesztheti a folyamatos készenléten álló radarjait, mert az apa elvitte például levegőzni, sétálni a kicsit. Az is nagyon hasznos, ha az anya meg tudja osztani a negatív érzéseit párjával, aki erre nem egy legyintéssel reagál, hanem tudatosítja benne, hogy érzései természetesek, és idővel javulás várható. Segíthetnek azokkal a barátnőkkel folytatott beszélgetések is, akik már túljutottak ezeken a nehézségeken - tette hozzá -, és jó, ha időnként hasonló korú gyerekes társaságba is eljutnak a szülők.
Fempharma

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések