Szoptatás és gyógyszeres kezelés
A szoptatás alatti gyógyszeres terápia sok mindenben hasonlít a terhesség alatti gyógyszeres kezeléshez. A mellékhatások hatnak a magzatra, illetve az újszülöttre is, és nem kívánt hatásokat fejthetnek ki.
h i r d e t é s
A magzat esetében ez a hatás akár veleszületett rendellenességek kialakulását is eredményezheti, míg a szoptatás útján az újszülöttbe jutó gyógyszerek és bomlástermékeik csak mellékhatások, adott esetben azonban súlyos mellékhatások kialakulásához vezethet. Hasonlatos a két helyzet abban is, hogy megbízható tudományos ismeretek hiányában mindkét esetben a gyógyszerelés vezérelve a defenzió, azaz a túlzó félelem.
Contergan, az intő példa
Gyakorlatilag minden gyógyszer orvosi és betegtájékoztatójában olyan kitételek szerepelnek, melyek óva intik, vagy alapos mérlegelésre biztatják a kezelést elrendelni szándékozó orvost. Sokszor pedig megalapozatlan félelmet keltenek még a legártatlanabb kezelés esetén is.A Contergan-botrány óta ismert tény, hogy az állatkísérletekben ártalmatlannak ítélt gyógyszer humán magzatban okozhat súlyos károsodást. Ez az intő példa napjainkig alapvetően meghatározta mindennapi gyakorlatunkat.
A Contergan nevű gyógyszert 1957-ben dobták piacra, várandós nők korai terhességnél jelentkező émelygésének enyhítésére. A gyógyszert közel 50 országban forgalmazták (Magyarországon nem engedélyezték), valahol vényköteles, másutt recept nélküli hányingercsillapítóként. Az egyik legkeresettebb gyógyszer volt az 50-es évek végén, mindaddig, amíg kiderült, hogy magzati károsodást okoz a gyógyszer szedése.
Pont azokban az országokban, ahol nagy sikere volt a gyógyszernek, egy addig ismeretlen magzati fejlődési rendellenesség jelent meg: végtag hiányos csecsemők születtek. Sokuknál ez további más deformitásokkal párosult (süketség, vakság), aminek következtében az újszülöttek közel 50 százaléka pár hónapon belül meghalt. 1961-ben mutattak rá a gyógyszer és a fejlődési rendellenességek kapcsolatára, 1962-ig be is tiltották a gyógyszert minden országban.
A tragédia arra hívta fel a figyelmet, hogy bizony átjut a méhlepényen a gyógyszer hatóanyaga (korábban ezt gondolták, hogy a méhlepény egyfajta védőgátat tölt be ebből a szempontból) és arra is, hogy minden gyógyszert a magzati fejlődésre gyakorolt hatása szempontból is vizsgálni kell.
Minden gyógyszeres kezelés esetén fontos a valós előny és a potenciális kockázat mérlegelése. Különösen igaz ez olyan helyzetekben, amikor a kezelés mellékhatásaként a fejlődő magzatot vagy a sérülékeny, növekvő újszülöttet érő káros hatásokkal kell számolnunk. A megfontolt mérlegelés első és legfontosabb szempontja, hogy valóban indokolt-e a kezelés.
Banális betegségek, meghűlések, influenzás megbetegedések többnyire minden gyógyszeres kezelés nélkül is spontán gyógyulnak, nyilvánvaló, hogy ilyen esetekben a kezelés nem feltétlenül indokolt. Ugyanakkor gyógyszeres kezelés nélkül súlyosbodó, a beteg egészségét komolyabban veszélyeztető kórképek esetén a késedelem akár halálos veszélyt is rejthet magában. Mivel a két szélsőséges állapot között a betegségek széles skálája húzódik meg, a kezelés szükségességének elbírálása minden esetben komoly orvosi döntés eredménye legyen.
A következő szempont a kezelés időtartamának és a gyógyszer dózisának pontos meghatározása.
Túl rövid vagy alacsony dózisú kezelés esetleg nem vezet gyógyuláshoz, ugyanakkor feleslegesen hosszú ideig, vagy túlzó dózisban végzett kezelés esetében már nem csak a magzati, illetve újszülöttkori mellékhatások megjelenésével, de az anyai túladagolás tüneteivel is számolnunk kell.
Alternatívák
Napjainkban a gyógyszerek igen széles spektruma elérhető. A nagy választási lehetőség a veszélyein túl előnyöket is hordoz. A kezelőorvosnak a várandós vagy gyermekágyas betegek ellátásakor minden esetben törekednie kell a biztonságosnak ítélt gyógyszeres protokoll megválasztására. Alapvetően igaz megállapítás, hogy néhány ritka és súlyos betegség ellátásakor használt készítmény kivételével a gyógyszeres terápia minden további nélkül folytatható szoptatás alatt is. Egyes készítmények használatakor mellékhatások fellépte várható, így ezek gyermekorvosi felügyelete mindenképpen szükséges.A mellékhatások gyakrabban fordulhatnak elő koraszülöttek, vagy kis súlyú újszülöttek esetében, valamint a megszületést követő első hat hétben, így ilyen esetekben a szokottnál is fokozottabb gondosság szükséges.
Lényeges, hogy ne csak a gyógyszer tájékoztatók semmitmondó és a gyakorlatban nem alkalmazható irányelveit kövessük, hanem minden egyes esetben egyedi elbírálás - szülész, genetikus, neonatológus konzultáció eredménye - legyen a döntő. Bizonyos esetekben szükséges lehet a gyógyszeres kezelés során a szoptatás ideiglenes felfüggesztése. Ilyenkor a tej folyamatos fejésével a tejtermelés fenntartását, az újszülött átmeneti mesterséges táplálását, majd a kezelést követően a természetes szoptatás folytatását javasoljuk. Hiszen az anyatej az újszülött legkedvezőbb tápláléka.
Kapcsolódó cikkeink:
Hozzászólások