Baba

Slow parenting – Nevelj lassan!

Nincs elég időnk se magunkra, se a gyerekeinkre. Folyamatos rohanásban vagyunk és ez a család egyetlen tagjának sem jó, főképpen a gyerekeknek nem, akik az itt és a mostban élnek. Csak mi tudjuk megváltoztatni a mókuskereket, tudatosan kell lassítanunk.
2017. Október 27.

Slow parenting – Nevelj lassan!

A Nevelj lassan! mozgalom lényege az, hogy a gyerek számára elegendő időt és teret hagyunk arra, hogy gyerek maradhasson.

Kádár Annamária pszichológust idézi az nlcafe.hu: nem azt jelenti a slow parenting, hogy a reggeli rohanásban mi tök nyugodtan ücsörgünk. Más jelent, sokkal összetettebb, ugyanakkor egyszerű, apró változtatásokkal eljuthatunk a lassú neveléshez.

Abból, hogy mi felnőttek állandóan rohanunk, késében vagyunk, ebből egy gyerek nagyjából 7 éves koráig semmit nem ért, mert ő az itt és mostban létezik. Hiába hangzik el minden reggel, hogy siess már az öltözködéssel, mert elkésünk, ennek számára semmi értelme, de a feszültséget, a stresszt érzékeli és át is veszi.

Ahhoz, hogy egy gyereknek harmonikus legyen egy napja az kell például, hogy legyenek benne rítusok, szertartások, amelyek mindig, minden körülmények között ugyanúgy vannak. Ilyen lehet egy közös reggeli ovi előtt (igen, ehhez korábban kell felkelni) és/vagy a közös családi vacsora, ahol lehet beszélgetni, elmesélni kivel mi történt aznap. Lehet minden este a vacsora előtt meggyújtani egy gyertyát, lecsendesedni és egyszerűen csak együtt lenni (igen, ez több időt vesz igénybe).

A rítusok közé tartozik a mindennapi meseolvasás. Nem sietve, nem 5 percben letudva. Igen ez is idő, amit ki kell szakítanunk, akkor is, amikor elcsigázottak vagyunk, amikor semmi sem érdekel kevésbé, mint Rumini újabb kalandja (ami jobb kedvünkben persze nagyszerű olvasmány).

A rítusok mellett fontos lenne, hogy hagyjuk a gyereket gyereknek lenni. Ez azt is jelenti, hogy ne csináljon semmit, legalábbis olyan értelemben, hogy csak úgy játszhasson, és ne rohanjon egyik angol óráról a másik balettra és persze az iskolai előkészítőkre. Egy átlagos gyereknek az utóbbi években napi másfél órával lett kevesebb a strukturálatlan szabadideje- ezt is Kádár Annamária pszichológus mondta. Tehát napi másfél órán át játszhatna, mozoghatna szabadon, a fantáziáját használva, a frusztrációit, szorongásait kidolgozva, ehelyett feltétlenül el kell járnia úszni, tornázni, nyelvet tanulni.

És ami az egészben a legszebb, hogy mindez nem csak a gyereknek tesz jót, hanem a szüleinek is. Az édes semmittevés egy-egy hétvégén a legjobb énünket hozza elő, ilyenkor vagyunk a leglazábbak és a legkreatívabbak is. Érdemes tudatosan beiktatni egy-egy ilyen nem megyünk sehova, nem csinálunk semmit hétvégét.

A slow parentingbe beletartozik az is, hogy ne nyomjuk agyon a gyereket egy csomó ingerrel. Ez sok mindent jelent, például azt is, hogy ne legyen egy játékbolt a szobájában, lehetőleg ne olyan játékokkal játsszon, amik készen vannak, nincs velük semmi teendő, azaz nem kell használni a fantáziát ahhoz, hogy történet legyen. Minél inkább készek a játékok, a gyerek annál kevésbé használja a képzelőerejét, mert hát miért is tenné. Kim Jon Payne Egyszerűbb gyermekkor című könyvében ugyanerről beszél: túl sok játékkal vesszük körül gyerekeinket. Lehet, hogy a 21. században furcsán hangzik, de 2 székből, 2 pokrócból és egy kosár almából minden 5-6 éves akit hagynak játszani villámgyorsan fog építeni egy barlangot, amiben sárkány lakik, de aki bemer menni oda, az megszerezheti a bölcsesség almáját.

Egyáltalán nem kivitelezhetetlen a tudatos lassítás, csak el kell határoznunk magunkat. Nyugodtan ne csináljunk semmit, “csak” gyűjtögessünk együtt faleveleket, ugráljunk a pocsolyákba és engedjük meg magunknak, hogy csak úgy együtt legyünk.

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: nlcafe.hu/babaszoba.hu