Baba

Ne basáskodj, kezeld partnerként!

Csak az utóbbi néhány évtizedben került a figyelem középpontjába az erőszakmentes kommunikáció. Szülőknek is érdemes megismerni, mert már az egészen pici babáknál is alkalmazhatjuk.
2016. Január 14.

Fontos a megfelelő kommunikációs stílus a gyereknevelésben

Az asszertivitásként is ismert önérvényesítő magatartásforma nagyjából harminc évvel ezelőtt kezdett teret hódítani Európában, és azóta ismertté vált Magyarországon is. Lényege, hogy úgy érvényesítsük az akaratunkat, hogy azzal ne bántsunk meg senkit, sőt, hozzásegítsük a partnerünket ahhoz, hogy az ő érdekei se sérüljenek.

Ennek a szép lassan terjedő szemléletmódnak köszönhető, hogy ma már cseppet sem trendi viselkedés földbe döngölni a másikat, ráerőszakolni az akaratunkat. Persze ezt eddig is csak olyan hatalmi viszonyok tették lehetővé, ahol az egyik eleve fölötte áll a másiknak. A szülő-gyerek viszony, lássuk be, pont egy ilyen helyzet. “Én tudom, mi a jó neked, én mondom meg, mit tehetsz meg, és mi tilos.” A régi, poroszos, tekintélyelvű nevelési stílus nem várt el indoklást a szülő részéről, ellenben teljes elfogadást és tiszteletet követelt a gyerektől.

A szülők nagy hányada persze ösztönösen is törekszik a jó viszony kialakítására, ezért úgy neveli a gyermekét, hogy ne éreztesse minden percben a hatalmát. Ám érdemes tudatosan is figyelni, hogy a szükségképpen tiltásokkal irányított nevelés során a gyerek partner legyen, ne érezze magát elnyomva. Csehák Hajnalka pszichológus szerint ezt a fajta viselkedést már a szülővé válás előtt magunkévá kellene tenni.

– Az a szülő tud majd erőszak nélkül nevelni, aki egyébként is erőszak nélkül éli az életét. A nevelést tehát önmagunkon kell elkezdeni! De még azok a szülők is, akik igyekeznek erőszak nélkül megoldani a problémáikat, gyakran megváltoznak, ha a gyerekükről van szó – figyelmeztet Csehák Hajnalka.

– A szülői hatalom gyakorlását általában a túlzott féltés, a felelősségtudat motiválja, pedig megóvhatjuk a gyermeket a bajok többségétől úgy is, ha figyelünk a kommunikációnkra. A nevelés eszköze, megjelenési formája ugyanis a beszéd, ezért nem mindegy, mit hogyan mondunk.

Magzatként is figyel, érez

A magzat körülbelül a huszadik hét táján kezd el látni, hallani. Jobban érzi magát, ha hallja a szülei megnyugtató hangját, énekét. Már ezzel a gondoskodással is azt fejezzük ki, hogy fontos nekünk, nem mindegy, hogy érzi magad odabent.

A következő nagy állomás a kicsi életében a születés. Szerencsés az a kisbaba, aki számára sikerül megteremteni a harmonikus, nyugodt körülményeket életének ehhez a sorsdöntő eseményéhez. Amikor szülés után végre magunkhoz ölelhetjük, mutatkozzunk be neki, mondjuk el, hogy ezentúl mi fogunk vigyázni rá. Ma már nem eretnek gondolat, hogy a szoptatásban is a kicsi igényeihez alkalmazkodhatunk.

Amikor hazavisszük a babát, mutassuk be neki az otthonát! Vigyük körbe a lakásban, mutassuk meg neki, mondjuk el szavakkal is, hogy itt fog élni, ez az ő otthona is. Igaza van annak, aki most azt mondja, de hát egy szót sem ért belőle – teszi hozzá a szakember. – A kedves, megnyugtató hangsúlyok mellett ezek a mondatok a szülőnek is fontosak, mert így integráljuk a kis jövevényt a családba. A szülőknek is tudatosítaniuk kell magukban, hogy ezentúl nem kettesben élnek. Itt van velük a kisbaba, aki egyenrangú tagja a családnak, akinek az igényeire minden pillanatban tekintettel kell lennie.

A sírás fajtái

fáj valamije – ha éles, sikító hangon sír

a pocakja fáj – ha lábát is kapkodja

társaságra vágyik – ha nyüszögve, könnyek nélkül sírdogál

túlpörgött, fáradt – ha vigasztalhatatlanul sírTévedés azt gondolni, hogy az erőszakmentes nevelést akkor kezdhetjük el, amikor már beszélni tud. A kisbaba számtalan módon kifejezi jó és rossz érzéseit. Ha sír, a szülők első gondolata, hogy tele a pelus, vagy éhes a baba. Bekukucskálnak a bugyorba, és ha ott nincs semmi zavaró, anya a baba szájába nyomja a cicit. Pedig a pici ennél többet is kifejez az arcával, testével. Érdemes megfigyelni a jelzéseit, hogy tudjuk, hogyan segíthetünk rajta.

Ezt szabad, ezt nem!

Míg a kicsi el nem kezd kúszni, kis jó szándékkal könnyen elboldogulunk az elvekkel. Az erőszakmentes nevelés akkor kezd fejtörést okozni, amikor bizonyos dolgokat tiltanunk kell. Az nem kérdéses, hogy tiltásra a testi épsége érdekében szükség van, de nem mindegy, milyen formában hozzuk a tudomására, mit szabad, mit nem.

Mivel beszélni még nem tud, nem tehetünk mást, mint hogy szelíden megfogjuk, és elvisszük a veszélyforrás közeléből. Közben rövid tiltószavakkal, fejünk ingatásával is közvetítsük, hogy nem mehet a tűzhely vagy a lépcső közelébe, nem tépheti szét a könyvet, nem tenyerelhet bele a süteményes tálba. Mondjunk határozott nemet, vagy hogy jujujj, jajj, fáj, nem szabad.

Lehet, hogy több százszor kell ismételni, elvenni a kezét a veszélyzónából, de egy-két nap elég szokott lenni, hogy kialakuljon a feltételes reflex, összekapcsolja a tárgyat, a helyzetet a tiltással. Más a helyzet, amikor már mondatokban beszél. Ilyenkor két-három mondattal elmagyarázhatjuk, mit miért tiltunk. A miért-korszakban erre már kifejezetten igénye van. Érdemes figyelni, hogy meddig képes befogadni az információt. Amikor már csak ismételgeti, miért, miért, nyugodtan hagyjuk abba a magyarázatot!

Amikor valamit ügyesen csinál, elkerüli a tiltott helyeket, dicsérjük szép szavakkal, simogassunk meg!

A szülői erőszak tipikus színterei

Az asztal

A könyörgés, a zsarolás, a figyelemeltereléssel való etetés ugyanolyan erőszak, mint amikor szabályszerűen megtömik a fejét elforgató kisbabát.

Az ágy

A babák úgy születnek, hogy tudnak aludni. Ha ez valami miatt elromlott, próbáljunk meg alkalmazkodni az igényeihez. Ne zárjuk rá az ajtót, ne hagyjuk magára a sötétben! Nyugtassuk meg, hogy itt vagyunk a közelben, figyelünk rá.

Az orvosnál

Az egyetlen helyzet, amitől nem tudjuk megkímélni. Ha a magyarázat, nyugtatás nem hoz eredményt, legjobb gyors, határozott mozdulatokkal túl lenni a kellemetlen beavatkozáson.

Az öltözködés

Hadd mondja meg, mit szeretne felvenni! Nem kell attól tartani, hogy januárban papucsban akar az utcára menni, a gyerekek nem szoktak ilyen extrém dolgokat követelni.

Mit nyerhetünk?

Mindenekelőtt azt, hogy a gyerekünk bízni fog bennünk. Tudni fogja, hogy sosem cselekszünk öncélúan. Ha néha tiltunk, annak nyomós oka van. Harmonikus, boldog gyerekkora lesz, ami átível a dackorszakokon, kamaszkoron is. És ami szintén nem elhanyagolható előny: ha gyerekkorában megtanulja az erőszakmentes viselkedést, jó esély van arra, hogy felnőttkorában is így fogja élni az életét.

Néhány gyermeknevelési cikk, ami érdekelhet:

Forrás: Kismama magazin