Baba

Mit jelent a válaszkész szoptatás?

Amikor válaszkész szoptatásról hallunk, tulajdonképpen a válaszkész nevelés egyik eleméről beszélünk. A nyugati kultúrában sem ismeretlen a fogalom, de a világ más részein nem tűnt el évtizedekre, mint nálunk.
2020. Február 26.
Mit jelent a válaszkész szoptatás? (fotó: Getty Images)

Ha válaszkész szoptatás, akkor érdemes a válaszkész nevelésből kiindulni. A válaszkészség ebben az esetben azt jelenti, hogy nem irányítani akarjuk a babát, hanem reagálunk a szükségleteire. Elfogadjuk, hogy vannak igényei és elfogadjuk azt is, hogy ezeket nem képes egyedül megoldani, nekünk kell segítenünk, támogatnunk. Fontos, hogy a szülői reakciók nem tűnnek el nyom nélkül, a baba tanul azokból. Ha sírni hagyjuk, ha óra szerint szoptatjuk, akkor azt tanulja meg ebből, hogy egyedül van, nem számíthat segítségre.

A válaszkész nevelést szokás egyfajta irányzatként meghatározni, holott ez a legtermészetesebb módja a babánkkal való együttlétnek. Természetesen jó oka van annak, hogy szinte ismeretlen lett a fogalom, az igény szerinti szoptatás pedig valamiféle anyai önfeláldozás, hippiskedés szinonimájává vált. A legtermészetesebb együttélés, hiszen azt feltételezi, hogy a felnőtt megérti és elfogadja, hogy a baba önálló lény, saját ritmussal, saját igényekkel. Nem elvárásokon alapszik, nem támaszt igényeket. A természeti népeknél ma sincs ez másként: a szó legnemesebb értelmében együtt élnek a gyermekeikkel: megszoptatják, amikor a baba jelzi azt, hordozzák, amíg ők felnőtt tevékenységeket végeznek, házimunkát végeznek, felveszik, ringatják, ha sír. Nem várják el, hogy hallgasson el, hogy ne akkor akarjon szopizni, amikor az az anyának jó. Sok feltétel támogatja ezt a fajta nevelést, olyan körülmények, amelyek a természeti népeknél adottak, nálunk pedig régen elvesztek: nagycsalád, női segítők, támogató környezet.

A válaszkész vagy igény szerinti szoptatás nem mást jelent, mint azt, hogy akkor szoptatjuk meg a babát, amikor neki erre igénye van és nem korlátozzuk a szoptatások hosszát sem. Beletartozik az éjszakai szoptatás is, ha a baba ezt igényli. Ezt szokás becsmérlően a “minden nyekkre mellre teszed” felkiáltással illetni. Ami természetese nem teljesen így van. Minél kisebb egy baba, annál valószínűbb, hogy valóban szinte mindenre megoldás a szoptatás, naponta akár 16-18 alkalommal is mellre kéredzkedik. Ahogy azonban nő, az anya is jobban megismeri őt és a baba megküzdési stratégiái is árnyalódnak. Lehetséges, hogy később elegendő egy ölelés, ölbe kéredzkedés, simogatás vagy puszi olyan helyzetekben, amelyekben egy pár hónapos babánál csak és kizárólag a szoptatás használt. De ehhez figyelmesnek kell lennünk, meg kell ismernünk a saját gyerekünket, és nem elvárásokat támasztani felé.

Ha behelyettesítjük a babát bárki mással, aki fontos nekünk, akkor rájövünk, hogy tulajdonképpen ez az együttélés természetes velejárója. Ha a partnerünk beteg, ápolásra szorul, akkor felkelünk hozzá, ágyba visszük az ebédet, azért, hogy segítsünk neki, azért mert ő ezt igényli, mert egyedül erre most nem képes. Elfogadjuk, hogy vannak szükségletei, elfogadjuk, hogy másként működik, mint mi. Támogatjuk egy olyan élethelyzetben, amikor csak ránk számíthat, senki másra.