Baba

Mit jelent a babáról való empatikus gondoskodás?

Mit jelent pontosan a baba iránti empátia, miért fontos? És hogy ismerhető fel annak a hiánya?
2020. Október 01.
Mit jelent a babáról való empatikus gondoskodás? (Fotó: Getty Images)

Darcia Narvaez, a Notre Dame Egyetem (University of Notre Dame) pszichológiai tanszékének professzora Psychology Today-n megjelent cikkében leírja, hogy sok olyan embert lát, akik nem empatikusan gondoskodásnak csecsemőikről, még úgy sem, hogy egyre több szó esik a válaszkészség fontosságáról.

A 20. század elején és közepén többen is tanulmányozták a csecsemők személytelen gondozását, amely nemcsak az anya távolléte miatt volt lehetséges, mint például az árvaházakban, hanem a sok családban megtapasztalható távolságtartóbb anyai hozzáállás miatt is. 1962-ben Robertson készített tanulmányt, mely során a születésüktől kezdve néhány évig vizsgált gyermekeket, és azt találta, hogy az érzelemmentesen reagáló anyák gyermekei pszichés állapotromlást mutatnak. A kulcs az empátia és az empatikus gondoskodás, törődés hiánya volt.

Dr. John Leopold Az empatikus gondoskodás korai megvonása (Early Deprivation of Empathic Care, 1992) című könyvében az empatikus gondoskodást úgy definiálja, mint a csecsemővel való tartós, pozitív, kellemes kapcsolatot, mely kényelmet, védelmet, megnyugvást nyújt a baba számára. Ez az anyai magatartás mélyen ösztönös és spontán, és az egészséges limbikus agyi rendszerben szabályozott, mely jutalomérzettel tölti el az édesanyát, amikor közel van hozzá a gyermeke, amikor kapcsolódnak.

Weil 1992-ben úgy határozta meg az empatikus gondoskodást, mint a képességet arra, hogy a gyermeket gondozó személy örömmel, elégedettséggel reagáljon a gyermek örömére, elégedettségére, míg a baba elégedetlensége esetén szomorúságot, aggodalmat tapasztaljon.

Anna Freud pszichoanalitikus szerint a gyermeket gondozó személy feladata a gyermek számára feszültséget okozó dolgok eltávolítása, elvonása, amilyen gyorsan csak lehetséges, és a megnyugtató, kielégítő tényezők biztosítása, mielőtt a baba kétségbe esne. Éppen ezért a csecsemőnek, akit megfelelően gondoznak, kívülről figyelve úgy tűnik, hogy nincs szüksége túl sok mindenre.

Weil szerint az empatikus édesanya vagy gondozó rá tud hangolódni a csecsemő érzelmi kommunikációjára, és a megfelelő típusú stimulációt biztosítja számára akkor, amikor arra szüksége van. Ő ehhez két alapvető szükségletet emel ki, a megnyugtató stimulációt és az éberségi stimulációt.

A megnyugtató stimulációra akkor van szükség, amikor a babát valamilyen irritáló dolog éri, szorong valami miatt, megijed. Az empatikus anya, gondozó ekkor csökkenti a feszültségét például simogatással, öleléssel, ringatással, énekléssel, halk beszéddel, és hasonlókkal. Ez különösen fontos az első hónapokban, amikor a baba az anyaméhen kívüli környezethez alkalmazkodik. A fejlődése során pedig a szenzomotoros, érzelmi és kognitív fejlődése miatt válik ez szükségessé.

Az éberségi stimuláció ezzel majdnem ellentétes, és a célja, hogy a gyermek számára életkorának, napszaknak, adott pillanatnak megfelelő ingereket biztosítsunk számára, fenntartsuk az érdeklődését, lelkesedést. Ahogy ezt Darcia Narvaez összefoglalja, a szülőnek tehát együtt kell éreznie a gyermekkel, hogy fenn tudja tartani a baba elégedettségét vagy örömét, amely önszabályozásra és társas készségekre tanítja.

Mikor beszélhetünk az empátia hiányáról a baba gondozásában?

Amikor a baba szorongása nem mozgósítja az anyát, a szülőt arra, hogy gyengéd, megnyugtató védelemben részesítse, akkor hiányzik az empatikus gondoskodás. Az empatikus gondoskodás hiányát jelezhetik különböző nonverbális gesztusok, testhelyzetek, mint a test távolságtartása a szoros kontaktustól – ilyen a vállak hátra tartása ahelyett, hogy ívelten öleljék, tartsák a gyermeket -, kényelmetlen testtartás a baba karba vételekor, vagy a grimaszolás, amikor a gyermek túl közel van. Ezek a testtartások jelzik az elzárkózást. A hiányt jelezhetik a gyermek kellemes élményeinek (például az etetés) megszakítása, illetve az arra való hajlam, hogy nem szeretné enyhíteni a baba szorongását.

Weil több olyan esettanulmányt írt le, ahol a felnőttek inkább egy ütemterv, vagy irányelvek követésére koncentráltak, mint a baba állapotára. Más esettanulmányok arról szólnak, a baba gondozója mennyire túlkontrollált, nem tudja kifejezni az érzéseit vagy felismerni másokéit. Így a baba elégedetlenségét nem tudja csökkenteni, sőt, inkább növeli azt.

Darcia Narvaez összefoglalásul azt írja, hogy ha a gyermek a korai hónapokban és években úgy érzi, hogy szeretve van, a későbbiekben meglehetősen ellenálló lehet a hirtelen változásokkal szemben (nő a rezilienciája). Ezért fontos támogatni a szülők empatikus gondoskodását, reagálását a babákra és a kisgyermekekre nézve.

A témáról bővebben a cikk eredeti forrásában: psychologytoday.com