Mikor válik jó mókává a tükör?

Címkék:

Szerző: Babaszoba.hu

2018. augusztus 31. | Frissítve: 2021. szeptember 9.

Forrás: babaszoba.hu

Az újszülött babák nagyon szeretnek arcokat nézni, és míg kezdetben ez inkább másokra, az őket körülvevőkre koncentrálódik, néhány hónapos korukra már a saját tükörképük is izgalmassá, érdekessé válik a számukra.

Kezdetben azonban még nem ismeri fel magát egy kisbaba - ilyenkor azt gondolja, hogy egy másik baba mosolyog vissza rá a tükörből.

A "másik baba" társasága

Ha később a baba próbálja megérinteni a tükörképének kezét, táncol, nevetgél a tükör előtt, az számára ilyenkor inkább egy szociális tevékenység, hiszen azt gondolja, hogy egy másik kis ember van éppen a társaságában. Az éntudat kialakulása folyamatosan zajlik a csecsemőkorban, amely során nagyjából 15-18. hónapos korára éri el a kisgyeremek azt a fejlődési fázist, hogy felismeri saját arcvonásait a tükörben. Ilyenkor már rendelkezik egy saját belső sémával, testképpel, amellyel elkezdi összehasonlítani a tükörben látott vonásait.

Honnan tudhatjuk, hogy a baba már felismeri önmagát?

Ezt szülőként felismerhetjük onnan, ha a gyermek arcára észrevétlenül ejtünk például egy rúzsfoltot vagy festékpacát, akkor a tükörben látva az arcmását, megpróbálja letörölni ezt magáról, mert tudja, hogy az nem szokott rajta lenni. Egy másik jó módszer arra, hogy megtudjuk, gyermekünk elérte-e már ezt a fontos fejlődési mérföldkövet, ha a tükör elé ültetjük, és mellé vagy mögé teszünk egy plüssállatot úgy, hogy annak látszódjon a tükörképe. Ha a baba a tükörben próbálja megragadni, akkor még nem ismeri fel önmagát, de ha a mellette vagy a háta mögött lévő figuráért nyúl, akkor már elérte ezt a fejlődési szakaszt.

Használd a baba fejlődése kalkulátorunkat, hogy nyomon tudd követni kisbabád fejlődését!

Sok szülő lepődik meg azon, hogy a babának ennyi időbe telik, mire felismerik magukat a tükörben, pedig ha jobban belegondolunk, ez egy nagyon összetett és fejlett kognitív folyamat eredménye. Az öntudat, hogy képesek vagyunk önmagunkkal együtt működni, egy egyedülálló emberi tulajdonság: ahhoz, hogy a kisgyermek erre ráébredjen, rá kell jönnie, hogy ő egy különálló fizikai lény, saját gondolatokkal és érzésekkel.

A tükör segíti a fejlődést is

A tükör azonban nem csak akkor lehet jó játék, ha a baba már felismeri benne saját magát. Ahogy a látásuk már kifejlődött, érdemes tükrös játékokat játszanunk a kicsivel, hiszen ez segít fejleszteni a kognitív képességeit. A tükör segít a babának abban, hogy felfedezze saját magát, megismerje a testrészeket, a mozgásokat, és még a szókincse is fejleszthető vele. Ehhez a babával kell a tükör elé állnunk, és úgy mondanunk az egyes testrészek, az arc részeinek nevét, hogy közben rámutatunk.

A tükör arra is remek eszköz, hogy a baba megtanulja leutánozni a mimikát: ha a tükör előtt állva a kicsivel különböző mókás arcokat vágunk, a baba megpróbálhatja ezeket leutánozni. Ráncoljuk az orrunkat, dugjuk ki a nyelvünket, nyissuk nagyra, csodálkozóra a szemünket, vigyorogjunk nagyot a kicsire a tükörben - a legtöbb baba megpróbálja leutánozni ezeket a dolgokat, még ha az elején nem is mindig sikerül nekik.

Ahhoz, hogy a baba megtanulhassa megérteni a kapcsolatot önmaga és a tükörképe között, remek játékötlet a bábszínházasdi. Ehhez a kicsi kedvenc játékfiguráit gyűjtsük össze, és üljünk le vele egy nagyobb tükör elé. Játsszunk el egyszerű történeteket a figurákkal, közben mutassuk folyamatosan a tükörben, hogy mi történik, és vonjuk be a babát is a bábozásba.

Kapcsolódó cikkeink a gyermek fejlődése témában: