Miért sírnak egyes babák többet, mint a társaik?

A sírás egy kisbaba esetében eleinte az egyetlen és legfontosabb megnyilvánulási mód. A csecsemő az első hónapokban még nem szándékosan sír. Mindig megvan rá az oka. Bömbölése, nyűgösködése vagy nyafogása nem hangulatának kifejezése, hanem annak ösztönös kinyilvánítása, hogy valami nem tetszik neki, vagy egy bizonyos helyzettel elégedetlen, de akut fájdalom hallható kifejezése is lehet.

A kisbaba hirtelen támadt, csillapíthatatlan sírása mindig indokolttá teszi, hogy a szülő kapcsolatba lépjen a gyermekorvossal, aki kizárja az olyan súlyos betegségeket, mint például a középfülgyulladás, lágyéksérv vagy bélelzáródás.

A szokásos bömbölés újszülött korban kezdődik, és kezdetben naponta két órán át tart. Egy hat-nyolchetes csecsemő a statisztikák szerint huszonnégy óra alatt körülbelül három órát sír. A normális és a túl sok sírás között nehéz határvonalat húzni, ráadásul ez a szülők és általában a felnőttek szubjektív (személyes) érzékenységétől is függ. Ingerült felnőtteknél hamarabb eléri az elviselhetőség határát, mint nyugodt, kiegyensúlyozott emberek esetében. Azok a szülők, akik meg tudják nyugtatni gyermeküket, könnyebben elviselik a hosszan tartó bömbölést, mint mások.

Ha a szülőnek nem sikerül gyermekét megnyugtatnia, gyakran kételkedni kezd magában és szülői képességeiben. Ez egyre ingerültebb csillapítási kísérleteket és gyakran változó módszereket szül. Viszont ez nyugtalanságot, bizonytalanságot és idegességet kelt a babában, aki ettől még tovább, még erősebben sír.

Orvosi szempontból a sírás, ha túlzott is, nem káros az egészségre, nem beteges, és nem is tesz beteggé, hanem múló fejlődési szakasz. Régebben akkor számított sírósnak a baba, ha élete első három hónapjában legalább három héten át több mint három órán át bömbölt. Ezért a három hónapos kólikát okolták. A sírós babákra azonban nem jellemzők ezek a gyomor-bélalkalmazkodási problémák. Ha a sírós babánál a szervi zavart mint okot kizárták, jelenleg azt feltételezik, hogy ezek a gyermekek már gyenge testi és környezeti ingerekre is igen gyorsan, érzékenyen és hevesen reagálnak, miközben önszabályozási képességük csekély. Nem képesek maguktól megnyugodni, és emiatt nehezen alszanak el.

Sokkal érzékenyebb