Miért sírnak egyes babák többet, mint a társaik?

A sírás egy kisbaba esetében eleinte az egyetlen és legfontosabb megnyilvánulási mód. A csecsemő az első hónapokban még nem szándékosan vagy terrorizálva sír. Mindig megvan rá az oka. Bömbölése, nyűgösködése vagy nyafogása nem hangulatának kifejezése, hanem annak ösztönös kinyilvánítása, hogy valami nem tetszik neki, vagy egy bizonyos helyzettel elégedetlen, de akut fájdalom hallható kifejezése is lehet.

A kisbaba hirtelen támadt, csillapíthatatlan ordítása mindig indokolttá teszi, hogy a szülő kapcsolatba lépjen a gyermekorvossal, aki kizárja az olyan súlyos betegségeket, mint például a középfülgyulladás, lágyéksérv vagy bélelzáródás.

A szokásos bömbölés újszülött korban kezdődik, és kezdetben naponta két órán át tart. Egy hat-nyolchetes csecsemő a statisztikák szerint huszonnégy óra alatt körülbelül három órát sír. A normális és a túl sok sírás között nehéz határvonalat húzni, ráadásul ez a szülők és általában a felnőttek szubjektív (személyes) érzékenységétől is függ. Ingerült felnőtteknél hamarabb eléri az elviselhetőség határát, mint nyugodt, kiegyensúlyozott emberek esetében. Azok a szülők, akik meg tudják nyugtatni gyermeküket, könnyebben elviselik a hosszan tartó bömbölést, mint mások.

Ha a szülőnek nem sikerül gyermekét megnyugtatnia, gyakran kételkedni kezd magában és szülői képességeiben. Ez egyre ingerültebb csillapítási kísérleteket és gyakran változó módszereket szül. Viszont ez nyugtalanságot, bizonytalanságot és idegességet kelt a babában, aki ettől még tovább, még erősebben sír.

Orvosi szempontból a sírás, ha túlzott is, nem káros az egészségre, nem beteges, és nem is tesz beteggé, hanem múló fejlődési szakasz. Régebben akkor számított sírósnak a baba, ha élete első három hónapjában legalább három héten át több mint három órán át bömbölt. Ezért a három hónapos kólikát okolták. A sírós babákra azonban nem jellemzők ezek a gyomor-bélalkalmazkodási problémák. Ha a sírós babánál a szervi zavart mint okot kizárták, jelenleg azt feltételezik, hogy ezek a gyermekek már gyenge testi és környezeti ingerekre is igen gyorsan, érzékenyen és hevesen reagálnak, miközben önszabályozási képességük csekély. Nem képesek maguktól megnyugodni, és emiatt nehezen alszanak el.

A sírós babák regulációs segítséget és különösen sok szoros testi kapcsolatot igényelnek. A szülőknek vagy referenciaszemélyeknek messzemenőkig késznek kell lenniük rögtön és megfelelően reagálni a baba megnyilvánulásaira. Azonnali és körültekintő segítségre van szükség, hogy a gyermeknek legyen esélye önmagát szabályozni és magától megnyugodni. A csillapíthatatlan bömbölés megelőzéséhez a szülőknek meg kell tanulniuk felismerni azt a pontot, amikortól a baba már nem képes egyedül megnyugtatni magát. Minden tanács és kezelési kísérlet ellenére gyakran ki kell várni, amíg a sírósság a harmadik-negyedik hónap után magától elmúlik.

Ha a kisbabád gyakran sír:

Ne legyél ideges, mindig intsd magad nyugalomra.

A baba nem azért sír, hogy szüleit bosszantsa. A bömbölés nem betegség, a sírós baba pedig, ha a szervi zavar kizárt, nem gondot okozó gyermek.

Általában javallottak mindazok a csillapítási módszerek, amelyeket a három hónapos kólikára vonatkozik.

A sírós babának ingerszegény, egyértelmű mindennapokra van szüksége, állandó etetési, alvási és játék-időszakokkal.

Az altatás mindig ugyanúgy történjen, például a megszokott dal eléneklésével, a jól ismert plüssállat ágyba (és mindig ugyanarra a helyre) tevésével, a zenélő játék mindig ugyanabból az irányból érkező dallamának lejátszásával.

Némelyik baba magától megnyugszik, ha a nap folyamán kisebb-nagyobb megszakításokkal három órán át lehet hordozókendőben és szoros testi érintkezésben a szülővel.

Forrás: Dr. med. Helmut Keudel-Dr. med. Barbara Capelle Gyermekbetegségek c. könyve.

Kapcsolódó cikkeink:

Baba sírás kisokos egy anyuka szemével

Mire utalhat a túl sok sírás?

Miért sír a baba?