Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Miben más egy egygyerekes család estéje a hármasikreséhez képest?Három anyuka - három élethelyzet

Szerző: Kiss Verus

2016. január 31. | Frissítve: 2019. február 13.

Forrás: babaszoba.hu

Mennyi idő jut takarítani, mennyi főzni és kikapcsolódni? Mibe törik bele az ember bicskája ennyi gyerek mellett? Belestünk három család mindennapjaiba: Zsófiékhoz, ahol egy, Timiékhez, ahol kettő, és Éviékhez, ahol pedig három gyermek érkezett egyszerre.

Élet egy vagy több gyerekkel

A nőgyógyász az első ultrahangon általában gondos magyarázattal ismerteti, mit is lát az anyuka (és párja) a kijelzőn. Legtöbbünk nyilván majd kiugrik a bőréből, ha a vérzés kimaradása után, az orvoshoz szaladván meglátja a világ legszebb petezsákját a Földön. Vagy olykor kettőt. Még ritkábban hármat. Kilenc hónap múlva pedig - akármennyit is számoltunk a nőgyógyásznál könnyes szemmel - fenekestül felfordul az élet. De mennyire fenekestül? Átadjuk a szót az anyukáknak, akik púder nélkül avattak be minket.

Az első idők nagyon kaotikusak voltak

Prokai Zsófi (30) és Júlia (1)

Mielőtt Zsófiék babát vállaltak, tavasszal és nyáron szinte minden este kimozdultak valahova a párjával, élték a szabad huszonévesek mindennapjait. Az édesanya azt mondja, eltelt egy év, és Júlia most lett akkora, hogy már lassan ki-ki lehet maradozni vele, idén nyáron már betervezték vele a Sziget Fesztivált is, és láthatóan nem izgulják túl a dolgot. - Persze, felfordult az élet, de nem volt óriási veszteség semmilyen téren a lányom érkezése, hiszen beilleszkedett a családba. Annyi változás lett a napirendünkben például, hogy akkor kelünk, amikor ő kel, akkor fekszünk, amikor a dolgunk végére érünk - avat be a fiatal anyuka.

- Az első idők nagyon kaotikusak voltak, előfordult, hogy este ötig nem sikerült ennem, de legalább ittam, mert tudtam, hogy a szoptatás miatt muszáj. Ez utóbbiért nagyon megszenvedtünk, de megérte! - meséli nagy lelkesedéssel, és hozzáteszi, azért neki szerencséje is volt, mert akadt segítsége a gyermekágyi időszakban. - Az elején Júlia mellett úgy éreztem a nap végére, hogy semmi hasznosat nem csináltam, ez az érzés mostanra szerencsére elmúlt. Ha szükséges, apa hazaérkezése előtt egy órával villámgyorsan rendbe szedem a lakást, és főzök is.

A lányommal járunk piacra, boltba, ez legalább feladat, ami kitölti a délelőttöket, meg szükséglet is, ráadásul így az esti, hétvégi apaidő nem csorbul - summázza, arra a kérdésre viszont, hogy az "én-ideje" hogy alakul egygyerekesként, amolyan klasszikus, túlélős válasza van. - Esténként a férjemmel borozgatunk, beszélgetünk, és ilyenkor igyekszem a leveleimre válaszolni, egy kis társasági életet élni a Facebookon. Mert a barátok el-elmaradoztak, a hétköznapjainknak már kevésbé részei, de talán a jó időnek köszönhetően hétvégente mindig átjön valaki, így Júliát sem kell másra hagynom, és mi is jól mulatunk. Leginkább a velük való csacsogás hiányzott, meg persze a magamra fordítható idő.

- Ami nélkül nem élték volna túl: A hordozókendő, mert Júlia ebben három-négy órát elvan. Így intézik a bevásárlást és mindent, amihez ki kell mozdulni.
- Amiből engedett és amihez nem ragaszkodik: A főzés fix, az egészségtelen dolgokat száműzik a mai napig. A mosogatást és a takarítást lazábban veszi, és eljutott odáig, hogy emiatt ne legyen lelkiismeret-furdalása.
- A gyenge pont: Amióta babázik, saját bevallása szerint az agyi kapacitása rohamosan csökken, és a kicsi mellől semmilyen munkát nem is vállal. Azt mondja, ha a gyerek sír, egyszerűen - a fizikai okokon túl - semmit nem hall, nem tud mellette másra figyelni.

Minden be van taposva a szekrénybe

Pleván Tímea (32), Dorka és Lili (1)

Ikrekkel tért haza a kórházból 2014 tavaszán Timi és férje. A pár mindent maga szervez, viszonylag kevés segítséget vesznek igénybe, egyrészt azért, mert a nagyszülők aktívan dolgoznak, másrészt pedig az anyuka is szereti kézben tartani a dolgokat. Ebből persze van némi belső konfliktusa, amikor például arról kérdezem, mi az, ami nem megy a lányok mellett, a háztartást említi mint lelkiismeret-furdalási tényezőt. - Mostanra eluralkodott a káosz, egyszerűen nem érek a takarítás végére. Ha zokniért nyúlok, ömlik rám a sok holmi, mert minden csak be van taposva a szekrénybe. Ebben nem mi vagyunk a tipikus mintacsalád - szabadkozik. A 33 éves anyuka tandem, igény szerint szoptatja lányait, ami hosszú kísérletezés eredménye. Azt mondja, mire elhitte, hogy elég a teje, és megy a szoptatás, azért négy-öt doboz tápszer mégiscsak elfogyott.

A férje szakácsként dolgozik, de amikor otthon van, minden téren remekül megállja a helyét, sőt felesége neki köszönheti, hogy egyetemre tud járni a gyerekek mellett. - Igyekszem minél több időt tölteni a lányokkal, akiknek végre, úgy 10 hónapos koruk óta stabil napirendjük van.

Utólag visszatekintve, kezdetben voltak azért vicces túlélési taktikái. - Sokszor vagyok velük itthon egyedül, a fürdetések zömét így kellett megoldanom. Míg az egyiket fürdettem, ritkán, de előfordult, hogy a másik ordított, így kitaláltam, hogy őt bébihordozóban "rugdosom" magam mellett.

Kezdetben cumival is próbálkoztam, hogy megnyugodjanak, míg a másik van soron, ettől cumizavar lépett fel, amit sokáig nyögtünk. Mára azért könnyebb velük, ezért megengedhetem magamnak például azt a luxust, hogy a reggeli kávém kész szeánsz legyen, meg esténként a jó későre kitolódó vacsi, a híradó ismétlésével. A táplálkozásomon egyébként van még mit javítani, arra kevéssé figyelek - vall színt Timi. Még annyit mesél, hogy az egyetemi hajrá lezavarása után a férjével alig várja a közös programokat, a kiruccanásokat a gyerekekkel, az elmúlt egy év ugyanis a vártnál több feszültséget hozott.

- Amin spórolni tud: Mosható pelenkát használ az ikrekkel, emiatt kétnaponta csak egy pluszmosást kell indítania, viszont nincs extra szemetük. - Amire vágyik: Alvásra, illetve főzésre, mert az kapcsolja ki igazán. És szeretne kicsit kevésbé szigorú lenni önmagával szemben. - Amit minden ikresnek elmondana: "Az elképzeléseiden olykor változtatni kell, merj szembemenni a világgal, a szívedre hallgatva. Állj ki magatokért: ha szoptatni akarsz, vagy kötődően nevelni, semmi és senki ne befolyásoljon!"

Nem tudom, hogy az első időszakhoz honnan volt erőm

Kézér Éva, Kitti, Katinka és Kristóf (2)

Bár a terhesség fizikailag nem viselte meg, Évinek összességében azért nagy feladatokat rendelt a sors. Három babával türelmet kíván a szokásos napi logisztika, de nem lehetetlen. - Ez főleg az elején volt érdekes. Szoptatás - minden etetésnél egyet. Mérés. Nem evett eleget. Pótlás. Büfi. Fejés. Tisztába tétel. Lefektetés. Öröm, hogy a másik kettőt apuka vagy valamelyik segítőnk elrendezte.

Hasfájásnál vigasztalás, jó esetben csak egy sírt. Aztán néhány perc múlva kezdődik minden elölről. Nem szép szó, de minden futószalagon megy. Előfordult, hogy azt sem tudtam, kit mikor tettem tisztába, és csak a pelenka állapotáról állapítottam meg este, hogy valamelyikük kimaradt a szórásból. A fürdés is úgy zajlott, amíg kicsik voltak, hogy az egyiket megfürdettem, tisztába tettem, felöltöztettem, apa pedig - vagy aki esetleg itt volt - megetette. Közben fürdettem a másodikat. Ha ketten voltunk, akkor jó esetben sikerült addigra megetetni apának az elsőt, kapta a másodikat. Aztán álltam neki a harmadiknak, őt én etettem. Ha hárman voltunk, akkor természetesen mindenki etetett egy gyereket. Ha vendég jött, marasztaltuk, hogy gyorsabban meglegyünk.

Azt még mindig nem tudom, hogy az első időszakhoz honnan volt erőm. Ma már lazább a helyzet. Általában egyszerre alszanak. Persze más, ha betegek, akkor a túlélés a cél, és nagyon-nagyon várjuk az estét! - sztorizik az anyuka, aki a gyerekek mellett "csak" az alapdolgokra ügyel. Tiszta a lakás, van mosott ruha, ám nem mindig vasal, és a folttisztítást is el-elblicceli. Magára szinte semmi ideje nem jut: a sportolás, a színház, az olvasás és a kozmetikus csak álom.

Nem panaszkodik, a világ legcsodálatosabb ajándékának tartja, hogy egyszerre három lurkót adott neki az élet, akik háromszoros szeretettel árasztják el. Egy dolgot sajnál, hogy a kezdet kezdetén nem volt, nem lehetett olyan intim kapcsolata velük, mint egy olyan anyukának, aki a nap 24 óráját az egyetlen gyerekének szenteli. - El kellett fogadnom, hogy mindig csak eggyel tudok foglalkozni. Az elején sokat sírtam emiatt, de ehhez hozzá kellett szokni, meg kell érni.

- A csalódás: A gyerekekkel való közlekedés. Babakocsit nehéz tolni (bár tény, már ritkán van rá szükség), a három gyerek a kocsival majd 50 kiló, gyalogosan pedig káosz a köbön. - A büszkeség: Ha az ikrek szeretik egymást. Van veszekedés is, de amikor az egyik elesik, rohan a másik kettő, hogy felsegítse, amikor az egyik köhög, a többiek "ütögetik" a hátát. A hasonló korú gyerekekhez - főleg az egykékhez - képest sokkal hamarabb önállósodnak, és szívósabbak. - A kiadások: Tápszerre, pelenkára sok ment, megy el. Ruhát, játékot kaptak, a tesók közötti öröklés viszont nem áll, mert mindent egyszerre kell megvenni. Nekik nem tudott gondozónőt biztosítani az önkormányzat, de kaptak rá anyagi támogatást. Az autót le kellett cserélni nagyobbra, a tetőteret pedig be kellett építeniük.

Kapcsolódó cikkeink:

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Így lehet könnyebb az anyaság első, kihívásokkal teli időszaka (X)

Kipihent és stresszmentes kisgyermekes anyuka. Hihetetlennek hangzik? Nem az!

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések