Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Mennyi közös játék kell a gyereknek?

Szerző: Greff András

2019. augusztus 8.

Forrás: babaszoba.hu

Sok szülőt nyomaszt, hogy keveset játszik a gyerekével. De vajon származik-e ebből a kicsiknek bármilyen hátrányuk? És mi számít egyáltalán kevésnek?

Mennyi közös játék kell a gyereknek?
Amikor egy kisgyerek magában játszik, rengeteg mindent megtanul, ami egész későbbi életében hasznos lesz a számára. Mindenekelőtt bensővé teheti a tudást, hogy nem szükséges másokra támaszkodnia ahhoz, hogy találjon valamit, ami leköti a figyelmét, szórakoztatja és végeredményben boldoggá teszi. Hiszen felnőttként sem lesz mindig mellette valaki - ha pedig hozzászokik ehhez, akkor kevésbé (vagy egyáltalán nem) fog űrt érezni magában azokban a helyzetekben, amikor egyedül tevékenykedik. Ahogy a massachusettsi egyetem, az MIT szociológus és pszichológus professzora, Sherry Turkle mondja: "Ha a szüleik nem tanítják meg a gyerekeiknek, hogyan legyenek egyedül, akkor csak azt fogják tudni, hogy miként legyenek magányosak."

Pár nyugodt és kreatív perc

De a társak nélküli játék nemcsak ebből a szempontból, hanem a képzelet gazdagítása, illetve minél aktívabb használata miatt is fontos. A gyerekeket ugyanis a legjobb szándékaink ellenére is sokszor keretek közé szorítjuk a közös játék során, például azzal, ha szigorúan megszabjuk nekik, hogyan játsszanak valamivel. Ezzel szemben, ha magukat kell szórakoztatniuk, ha teljesen szabadon, csakis a saját szabályaikat követve játszhatnak, akkor rákényszerülnek, hogy használják a képzeletüket, kreativitásukat szerepjáték, rajzolás vagy egyéb tevékenység közben.
Ha a gyerekek sokat játszanak magukban (eleinte inkább csak 5-10 percet, 2-3 éves korban már fél órát vagy többet is), akkor ez még nem jelenti, hogy ne tudnának közösen játszani másokkal. Egyszerűen csak felkészülnek arra, hogy lényegében mindenféle körülmények között (barátaikkal vagy nélkülük, kisebb vagy nagyobb társaságban) feltalálják magukat, és higgadtan alkalmazkodjanak a megváltozó helyzetekhez. Egyúttal hamar megtanulhatják azt is, hogy az önálló, általában békésebb, csendesebb tevékenykedés nem egyenlő az unatkozással.
Az önálló játékból pedig természetesen a szülők is profitálhatnak, hiszen hozzájuthatnak néhány szabadabban felhasználható perchez a gyerekeikkel közösen töltött időszakban, amitől nyugodtabbak, pihentebbek lesznek, ez pedig természetesen a gyerekek számára is előnyös. A kicsik ráadásul már abból is sokat tanulhatnak, ha látják, hogy apjuk vagy anyjuk is képes örömteli dolgokkal elfoglalnia magát - egyedül.

Játék az, amit mindenki élvez

Mindez természetesen nem jelenti, hogy ne lenne érdemes együtt játszanunk a gyerekeinkkel, hiszen ettől szorosabb lesz a közöttünk húzódó kötelék, és jobban megismerjük egymást: világosan kiderülhetnek például a számunkra, hogy melyek a gyerekek erősebb, illetve fejlesztést igénylő képességei, másrészt ha mi is benne vagyunk a játékukban, akkor aktívan inspirálhatjuk őket egy sor hasznos tevékenységre.
De nem mindegy, hogyan játszunk velük. Nagyjából minden szülő megtapasztalja, amit a Psychology Today vonatkozó cikke kiemel: gyakran megesik, hogy a választott játékot a felnőttek igazából nem élvezik, de kötelességtudatból mégis részt vesznek benne. Egy gyerek például hajlamos rengetegszer megismételni valamit, mivel nagyon sok mindent így tud csak megtanulni, ettől nem függetlenül pedig ténylegesen élvezi is az ismétlődést, míg a felnőtt emberek többsége nem így van ezzel.
Másfajta probléma a közös játék során, hogy a gyerekek képesek ilyenkor kifejezetten zsarnokian viselkedni - például csak maguknak engedélyeznek szabadságot, kreativitást, a szüleiknek pedig nem. De ha belemegyünk ebbe az utcába, az biztos nem vezet igazi közös játékhoz.
A szülőknek ugyanis meg kell tanítaniuk a gyerekeiknek, hogy a játék kölcsönös megegyezésen alapul, és minden fél számára élvezetesnek kell lennie (megengedve természetesen az alkalmankénti csalódást is, hiszen aki veszít, az értelemszerűen nem lesz vidám), aminek alapja, hogy mindenki betartja a szabályokat. Ez már csak azért is fontos, hogy a gyerekek észrevegyék és tiltakozzanak ellene, amikor valaki az ő lehetőségeiket akarja korlátozni majd egy közös játék során (hogy a való élet egyéb szituációiról ne is beszéljünk).
Vagyis ha úgy döntünk, hogy együtt játszunk a gyerekeinkkel, akkor találjuk meg azokat a játékfajtákat (a labdázástól a gyurmázáson át a kártyajátékokig), amiket mi magunk is képesek vagyunk élvezni. És csak addig játsszunk, amíg örömtelinek találjuk a tevékenységet.

A spontán szórakozás is játék

Ha ezt kevésnek, a közös játék idejét rövidnek érezzük, akkor tartsuk észben, hogy David Lancy, a téma világszerte vezetőnek tekintett szakértője szerint a szülők és gyerekek együttes (és sokszor erőltetett) játszadozása egészen új fejlemény a nyugati világban. Nagyjából az előző század közepéig a gyerekek többnyire egymással vagy magukban játszottak, felnőttekkel pedig tényleg csak akkor, ha az valóban jó móka volt mindkettőjük számára. A szakember szerint pedig ez a felállás a mai tudásunk alapján sem igényel lényegesebb változtatást.
Érdemes egyúttal másként tekinteni a közös játék fogalmára. Könnyen kiderülhet ugyanis, hogy valójában még azok a szülők is sokat játszanak a gyerekeikkel, akik túlságosan elfoglalt emberként gondolnak magukra. Hiszen a spontán szóviccek a kocsiban, a kavicsvadászat az ovi és a játszótér között, az "autóversenyzés" a bevásárlókocsival, vagy a habból "havat" fújás a fürdőkádban éppúgy valódi játék, mint a formalizáltabb bújócskázás vagy puzzle-özés.
És persze mint oly sok mindenben az élet egyéb területein, a közös játék esetén is inkább a minőség, mint a megragadható mennyiség fontos. Egy 2015-ös tanulmány szerint a kisgyerekkorban (a tanulmány 3 és 11 éves kor között vizsgálódott) együtt töltött idő mennyisége semmilyen észlelhető hatást nem gyakorolt a gyerekek későbbi tanulmányi eredményeire, viselkedésére és érzelmi jóllétére. Ellenben a vizsgálat szerint a kialvatlan vagy mástól nyűgös szülőknek kifejezetten ajánlható, hogy ne erőltessék a közös tevékenykedést, mert ez könnyen érzelmi és viselkedésbeli problémákhoz vezethet a gyerekeknél.
Összességében tehát akár egy órát játszunk együtt, akár csak 5 vagy 15 percre van épp időnk vagy kedvünk, ha a játék élvezetes és tartalmas, akkor nem számíthat sem kevésnek, sem pedig túl soknak: pontosan elegendő lesz.
Kapcsolódó cikkeink:

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések