Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Kötődés és kötődési zavarok gyermekkorban

Szerző: Viniczai Andrea

2015. november 23. | Frissítve: 2019. február 7.

Forrás: babaszoba.hu

Társas kapcsolatainkat erősebben befolyásolják azok a kötődési mintáink, melyek gyerekkorunkban alakultak ki. Nem is gondolnánk, mi mindenre lesz hatással az a kötődési mód, ami édesanyánkhoz fűzött minket.

Egy újszülött számára a környezete legfontosabb tényezője az édesanyja. Idegrendszeri fejlődését, magatartásának kialakulását alapvetően meghatározza az anyával való kapcsolata. Ez a kötődési kapcsolat egy szoros érzelmi kötelék, egyfajta láthatatlan köldökzsinór, ami összeköti a babát az anyukájával.

Mit szolgál a kötődés?

A kötődés tulajdonképpen egy jól fejlett szabályozórendszer, mely azt szolgálja, hogy az anya és a gyermek ne távolodjon el egymástól. Ahogy a baba növekszik egy idő után két, egymásnak ellentmondó vágy vezérli: felfedezni a világot, megérinteni, megtapasztalni mindent, de emellett munkál benne a közelség keresése, a biztonság, az ismerősség, az anya utáni vágy. John Bowlby pszichológus foglalkozott először részletesen a kötődés tanulmányozásával, és alkotta meg modern kötődéselméletét.
A pszichológus úgy fogalmazta meg a kötődés lényegét, hogy az nem más, mint a gyermek olyan meleg, intim, folyamatos kapcsolata az édesanyjával (vagy állandó gondviselőjével), mely mindkét fél számára kielégítő és örömteli. Ez a kötődés szükséges ahhoz, hogy valaki mentális egészségben nőjön fel. Kutatásai során azt tapasztalta, hogy az emocionálisan sérült, bűnözés felé hajló gyerekek élettörténetében közös, hogy kiskorukban hosszabb-rövidebb időre megszakadt a kapcsolatuk édesanyjukkal.
Bowlby teóriáit egyik tanítványa, Mary Ainsworth, tette kísérletsorozatával mérhetővé és tudományosan vizsgálhatóvá. Ainsworth és munkatársai Ugandában és Amerikában vizsgáltak anya-gyermek párokat napközbeni tevékenységük során. A megfigyelések során világossá vált, hogy már a rövidebb ideig tartó anyától való távollét is komoly stressz forrása lehet, míg az anya visszatérése megnyugvást hoz a gyermek számára.

Idegen helyzet teszt

Vizsgálatok bizonyítják, hogy a csecsemőként kialakított kötődési modellünk nagy valószínűséggel egész életünkön át jelen lesz, és úgy alakítja kapcsolatainkat, hogy legtöbbször tudomásunk sincs erről a minket formáló erőről. Szerencsére felnőttként, szakember segítségével lehetőségünk van a változtatásra. Ez azonban egy elég nehéz, embert próbáló feladat, amihez újra kell tanulnunk értelmezni és kezelni emberi kapcsolatainkat.
Mary Ainsworth a megfigyelés alapján egy kísérletsorozatot végzett, hogy vizsgálja a kötődési módokat. Az idegen helyzet teszt néven elhíresült vizsgálat, egy viszonylag rövid, (kevesebb, mint 30perc) egyszerű körülmény között létrehozott kísérlet. A teszt tulajdonképpen egy látogatás egy játékokkal felszerelt szobában, ahol előtte még nem járt a gyermek, és ahova most édesanyjával együtt érkezik. A kísérlet egy háromperces perces epizódokra osztott teszthelyzet, melynek során az anya kétszer magára hagyja 12 hónapos gyermekét, majd visszatér hozzá.
A kísérletben szerepel még egy, a gyermek számára ismeretlen személy, aki miután bejön a szobába, barátságosan közeledik a gyermekhez, és a teszt alatt a gyermek viselkedésének megfelelően aktív, vagy passzív szerepet tölt be. A vizsgálat lényege, hogy megmutassa, hogyan reagál a gyermek arra, ha édesanyja rövid időre magára hagyja egy játékokkal teli szobában, egy frissen megismert felnőtt társaságában. Mary Ainsworth és csapata a viselkedésük alapján a gyermekeket négy csoportba sorolta, melyek mindegyike másfajta kötődési kapcsolatot tükröz.

A biztonságos kötődés

A biztonságosan kötődő gyermek anyja jelenlétében bátran és szabadon indul el felfedezni a szobában található játékokat. Amikor anyja kimegy a szobából, a nyugtalanság jeleit mutatja, és a visszatéréséig nem is talál vigaszt, sem a játékokban, sem idegen személy segítségével. A biztonságosan kötődő gyermek, a számára veszélyes helyzetben édesanyját hívja, majd boldogan üdvözli a visszatérő szülőt.
A szülő jelenlétében könnyen megnyugszik, és barátságosan viselkedik az idegennel. Ebben a kötődési rendszerben az édesanya megnyugodhat, hiszen gyermeke biztonságot sugárzó bázisként tekint rá, kapcsolatuk a lehető legjobb úton halad. A gyermek el mer távolodni az anyjától, mert bízik benne, hogy veszélyhelyzet esetén segítségére siet. A biztonságosan kötődő gyermek az évek során egyre inkább önmagába építi az édesanya által nyújtott biztonságot, így válik majd kezdeményező óvodássá, magabiztos és kihívásoktól nem félő felnőtté. Ahhoz, hogy ez létrejöjjön, nekünk szülőknek kell aktív szerepet vállalni.
Komolyan kell vennünk gyermekünk nekünk szánt jelzéseit, és minden esetben reagálnunk kell rá. Nem is gondolnánk, de súlyos következményekkel járhat, ha egy kisgyermeket magára hagyunk szomorúságában, félelmében, vagy fájdalmában. Legyünk mindig ott a számára, vegyük fel és nyugtassuk meg az okkal síró gyermeket, mert ez az ő javát szolgálja hosszú távon is.

Elkerülő kötődés

Ezek a gyerekek látszólag nem reagálnak anyjuk távozására, tovább játszanak. Az ott lévő idegennel sem veszik fel a kapcsolatot. Mikor az édesanya visszatér, arra sem reagálnak, csendesen játszanak tovább. Ez a reakciómentesség azonban csak látszat, mérések szerint élettanilag ugyanolyan változások következnek be náluk, mint síró társaiknál, csak ők nem fejezik ki nyíltan zaklatottságukat. A kötődés náluk ugyanúgy működik, csak az elkerülő kötődéssel jellemezhető gyermekek egy éves korukra megtanulják nem kimutatni érzelmeiket.
Az ilyen gyermekek ugyanolyan stresszt élnek át anyjuk távozásakor, mint síró társaik, csak nem kommunikálják érzelmeiket. A kutatások kimutatták, hogy ezeknél a gyermekeknél az anya nem megfelelő válaszreakciója készteti a gyermeket arra, hogy elkendőzze érzelmeit. A gyermek saját taktikát alakít ki: ha nem reagálnak arra, hogy az érzéseinek hangot ad, akkor nem is érdemes azokat kommunikálnia. Az elkerülő gyerek anyja általában a baba gondozását feltételekhez köti.
Kerüli a testi kontaktust, közelség helyett gyakran ajánl fel közös tevékenységet. Amíg a gyermek kiegyensúlyozott addig az anya is az, de ha a gyermek viselkedése megváltozik, akkor megváltozik az anyáé is. Türelmetlen, haragos, gúnyos lesz gyermekével, aki így megtanulja, hogy ne mutassa ki negatív érzelmeit. Azt tanulja meg, hogy jobb, ha nem kerül túlságosan közel másokhoz.

Kötődő nevelés

Ambivalens kötődés

Az ilyen kötődési típusba tartozó gyermek az anya jelenlétében is nyugtalan. Nem kezd el játszani a felkínált játékokkal, inkább anyja közelségét keresik. Amikor az anya kimegy a szobából, dühös, nyugtalan lesz. A visszatérő anya sem tudja megnyugtatni, egyszerre kapaszkodik belé és löki el magától. Viselkedésével mintha meg akarná büntetni őt. Ebben a kötődési rendszerben a gyermek nem tekinti az anyát biztonságos háttérnek, hiába van jelen, a gyermek nem indul felfedezni a világot.
Ráadásul az anya valóban képtelen gyermeke megnyugtatására, hiába tér vissza hozzá, a gyermek hosszasan sír tovább. Az ilyen anyákat a hétköznapokban többnyire kiszámíthatatlan, következetlen viselkedés jellemzi, nem a gyermek jelzéseinek, hanem önmaguk belső állapotának függvényében reagálnak. Ezek az anyukák nem képesek sem saját, sem gyermekük negatív tulajdonságaikat elfogadni. Az ambivalens kötődésű gyermek sokszor hisztizni kezd, hogy így kényszerítse ki az anya figyelmét. Ezért válhat nagyon könnyen minden közös tennivaló kemény vitává és csatározássá.

Dezorganizált kötődés

Az ilyen kötődésű gyermek számára az anya a biztonság és a veszély forrása is egyben. Ezt nem tudja kezelni, viselkedése zavart, szétesett. Sokszor menekül az anya elől, vagy váratlan helyzetekben lemerevedik, vagy teljesen meglepő dolgot tesz, például a fejét a falba veri. Ebben a kötődési rendszerben a gyermeknek nincs stratégiája, saját maga által kifejlesztett módszere az anya távozása okozta stresszhelyzet esetén, ezért lesz a viselkedése szabálytalan, rendszertelen.
Az ilyen kötődési típusú gyermekek életében gyakori a súlyos érzelmi elhanyagolás, vagy szülői bántalmazás. A dezorganizált kötődésű gyermek anyja sokszor elhanyagolja gyermekét, mert úgy gondolja, hogy nem képes annak ellátására. Az ilyen anya önmagáról alkotott képe negatív, általában gyengének, esetlennek, védelemre szorulónak látja önmagát. Sajnos sokszor előfordul, hogy az ilyen anyák is bántalmazottak voltak gyermekkorukban, és traumájukat nem dolgozták fel a gyermekvállalás előtt.
Itt olvashatsz még többet a kötődésről:

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Az új JOHNSON'S ® kívül-belül megújultunk (X)

Immáron 125 éve az a JOHNSON'S ® küldetése, hogy a világ leggyengédebb babaápolási termékeit hozza létre. Termékeket, amelyek annyira kíméletesek, hogy minden életkorban, minden korosztálynak ideálisak.

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések