Baba

Köböl Anita: “minden pillanatot ki kell élvezni”

Köböl Anita műsorvezető néhány hete hozta világra első gyermekét, Lénát. Az újdonsült édesanyával beszélgettünk a várandósságáról, az első hetek tapasztalatairól, örömeiről.
2020. Október 16.
(Fotó: Ott András)

Babaszoba: – Visszatekintve milyen volt számodra a babavárás időszaka? Hogyan készültél kislányod érkezésére?

Köböl Anita: – Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert az első perctől kezdve egy nagyon kiegyensúlyozott, ideális terhességet tudhatok a hátam mögött. Csak onnan tudtam, hogy babát várok, hogy elmaradt a menstruációm, és el kellett végeznem egy terhességi tesztet. Nem volt előtte olyan tünetem, ami gyanakvásra adott okot, nem voltam fáradtabb, nem volt rosszullét, hangulatingadozás.

Korábban is egészséges életmódot folytattam, sokat sportoltam, és a testalkatom is olyan, hogy hónapokig nem látszott, hogy babát várok – a 20. hétig bárkinek elmondtam, nem hitte el, mert csak utána kezdett gömbölyödni a pocakom. Ezt nagyon vártam már, ez a kismamalét igazi csodája szerintem, és utána nagyon büszkén tologattam magam előtt a pocakomat, az ötödiktől a kilencedik hónapig.

Sokáig dolgoztam, és ha nem jött volna közbe a járványos időszak a rendezvénypiacon, valószínűleg még tovább is dolgoztam volna. A járvány hatása a munkámra akkor okot adhatott volna az aggodalomra, de szerettem volna kiélvezni a várandósságot, harmóniában megélni, és nem aggodalmaskodni. Nagyon sokat beszélgettem anyukámmal, kérdezgettem, hogy az ő várandóssága milyen volt, ha valamilyen problémám volt, akkor is hozzá fordultam. Próbáltam minden testi érzetre odafigyelni, például az első jelekre, amikor a baba mozgását érezhetem.

Babaszoba: – Hogyan telnek az első babás hetek, milyenek ahhoz képest, amire számítottál?

Köböl Anita: – Nem képzeltem el előre semmit ezzel kapcsolatban, hanem igyekeztem a jelenben maradva, az adott eseményt, adott napot, adott újdonságot megélni. Így is rengeteg kétség és kérdőjel van az emberben, de ösztönösen próbálok cselekedni, szerintem ez nagyon sok nőnek a vérében van. Egyébként is nagyon “túlgondolós” típus vagyok, és ha túl sok az információ, bepánikolok, ami el tud vinni egy rossz irányba. Anyukámék látták ezt rajtam az első napokban, és mondták, hogy ne akarjak mindenre magyarázatot találni, mindenben az okokat keresni. Amikor egyszer eljött hozzánk a gyerekorvos, ő annyira átfogó képet adott, ami megnyugtatott, és rájöttem, hogyan lehet ezt lazábban kezelni.

Minden nap örülök az apróságoknak, például, hogy a baba rám nézett, elforgatta, felemelte a fejét – mindennek igyekszem örülni, a maga léptékében helyén kezelni, és így menni előre. Már most tudom, hogy tényleg nagyon gyorsan el fognak repülni ezek az évek, ezért ennek az időszaknak minden pillanatát ki kell élvezni.

Köböl Anita: "minden pillanatot ki kell élvezni"

(Fotó: Ott András)

Babaszoba: – Említetted, hogy édesanyáddal sokat beszélgettél a várandósságról. Beszélgettetek arról is, te milyen baba voltál?

Köböl Anita: – Pont a minap tette elém édesanyám az albumot, hogy hasonlítsuk össze, én milyen voltam bébinek és Léna milyen, mik a hasonlóságok. Azt tudom anyukámtól, hogy én nagyon nyugodt, békés gyermek voltam. Léna még pici, éppen egyhónapos, úgy viselkedik, mint minden baba – eszik, alszik, ha valamit jelezni szeretne, akkor pedig sírdogál. De például már a kezdetektől átalussza az éjszakát, ami óriási dolog. Bízom benne, hogy így is marad. Mindent összevetve nagyon jó kisbaba, aki megéli babaságának minden pillanatát.

Babaszoba: – Volt esetleg bármilyen nehézség az első hetekben?

Köböl Anita: – Szoptatom Lénát, és az elején szoptatási tanácsadó segítségét kellett kérnem, mert a kórházban – bármennyire is jó helyen voltunk -, nem kaptam meg azt az információt, amire 100%-ig szükségem lett volna. Nekünk egy picit nehezen indult ez a folyamat, a 3. napon szerencsére volt tejem, de a technikát el kell sajátítani, gyakorolni kell.

Eleinte bimbóvédőt kellett használnom, mert neki erre volt meg a gyakorlata és a technikája, ezzel mindig sikerült a szoptatás. Volt rajtam egy nagy nyomás, hogy ez nem is az igazi szoptatás, de rájöttem, hogy ez egy külső elvárás eredménye, és ezeket a társadalmi konvenciókat le kell ráznunk magunkról, hogy ne görcsöljünk rá. Az nyugtatott, hogy tudtam, anyatejet adhatok neki, és minél tovább szeretném kihasználni ezt a lehetőséget. Több hetes gyakorlás, kitartó, türelmes próbálkozás után pedig végül sikerült, elhagytuk a bimbóvédőt, ami óriási dolog, nagyon boldog vagyok, mert ez is erősíti a köztünk lévő kapcsolatot.

Minden anyuka rémálma szerintem a pocakfájás, ami most még szerencsére minket nem ért el, de erre például előre szerettem volna felkészülni. Végeztem egy kis piackutatást, hogy ha esetleg pocakfájós lesz a gyermekem, ne akkor essek kétségbe, ne akkor kelljen keresgélni, milyen anyatej-kiegészítő termékek jöhetnek szóba.

Én laktózérzékeny vagyok, és tudom, ez milyen kellemetlenségeket, fájdalmakat tud okozni, amitől szeretném mentesíteni a kislányomat. Az ajánlások szerint laktózérzékenyként lehet kecsketejből készült termékeket fogyasztani, mert ez nem allergizál. Nagyon megörültem, hogy van olyan anyatej-kiegészítő tápszer a piacon, a CapriCare, ami kecsketej alapú, és könnyebben, gyorsabban meg tudja emészteni a baba. Ha felütné a fejét a hasfájás, biztos vagyok benne, hogy ehhez a termékhez fordulnék, tudván, hogy milyen alapanyagból készült.

Köböl Anita: "minden pillanatot ki kell élvezni"

Babaszoba: – Az elkövetkezendő időszakra vannak-e terveid, például arra, mikor térnél vissza a munkába?

Köböl Anita: – Évek óta szabadúszó vagyok, aminek megvan a maga előnye és hátránya is. Az előnye az, hogy el tudom dönteni, hogy osztom be az időmet, és hogy hol, mikor, milyen munkát tudok elvállalni. Hálás vagyok azért, hogy itt van mellettem a családom, akik rendkívüli mértékig támogatnak. Édesanyámmal és édesapámmal megbeszéltük, hogy ha bármikor lenne egy olyan munka, amit el szeretnék vállalni, akkor összeülne a családi kupaktanács, hogy tudnak segíteni, hogyan tudjuk megoldani.

Nagyon szociális kislányt szeretnék nevelni, ha már nem lesz ez a járványos időszak, szeretném, ha minél több helyre mehetnénk, lazábban, könnyebben foghatnánk fel az életünket, nem a négy fal közé szorulva, hogy minél több élményünk legyen. Természetesen nem túlzásokban, szélsőségekben gondolkodva, ebben is megtalálva az arany középutat. Ezért biztosan úgy történne, ha például egy munkáról lenne szó, hogy felpakoljuk a batyut, anyukám jönne velem, és amíg én a színpadon vagy a kamerák előtt dolgozom, addig ő a háttérben babázik – remélem ezt sikerül megvalósítanunk.