Kimaradt nagymozgások: okozhatnak gondot?
Szerző: Kiss Virág
2018. május 7.
Forrás: babaszoba.hu
Gondot okozhat-e, ha gyermekem mozgásfejlődéséből kimaradt a kúszás-mászás? Baj-e, ha már azelőtt felállt, mielőtt stabilan ült volna? Ezek a kérdések sok szülőben felvetődnek. Összefoglaltuk a legfontosabb tudnivalókat a kimaradt nagymozgásokról.
h i r d e t é s
Minden csecsemő mozgásfejlődése különböző, ugyanakkor a születés után a babák mozgásfejlődése többnyire mégiscsak egy szabályos sorrendet követ. Éppen ezért, ha valamely mozgásforma kimarad gyermeked fejlődéséből, vagy valamilyen eltérést tapasztalsz, akkor érdemes minél hamarabb szakemberrel (gyógytornász, konduktor, szomatopedagógus, orvos stb.) konzultálni.
De tényleg ekkora jelentősége van a szabályos mozgásfejlődésnek?
Az utóbbi években nem véletlenül került a figyelem középpontjába ez a téma. Ha ugyanis a mozgásfejlődés nem a kívánt módon zajlik, akkor az részképesség és tanulási zavarokhoz vezethet a későbbiekben. Fontos megértenünk, hogy a nagymozgások nem csak a finommotoros mozgásokat alapozzák meg, hanem az agyi érési folyamatokat is stimulálják.
Mi ennek az oka?
Gyermeked a mozgásélmények hatására tapasztalja meg saját testrészeit, testének határait és kiterjedését, és sajátítja el a téri tájékozódást. Ehhez - ideális esetben - megfelelő, nagy tér és mozgási lehetőség áll rendelkezésére. Az olyan nagymozgások mint a gurulás, kúszás-mászás, járás, futás, ugrás vagy dobás megfelelő fejlettsége nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a finommozgások fejlődése is zökkenőmentes legyen.
Nézzük meg először, milyen nagymozgásokat kell a gyermeknek elsajátítania 3 éves koráig!
Fél éves koráig a baba a nagymozgások közül hármat kell, hogy megtanuljon:
- 1-2 hónapos korára a fejét felemeli
- 2-4 hónapos korában hasról ki tudja tolni magát
- 5-6 hónapos korára mindkét irányba megtanul forogni
A következő hat hónapban aztán újabb fontos nagymozgások elsajátítása vár a babára. Ide tartozik a kúszás (6-8 hónaposan), amely az egyik legnehezebb fizikai munka, s amely a leggyakrabban kimarad a nagymozgások sorából, majd - a négykézláb helyzetet felvéve - ezt követi a mászás (7-12. hónap), amely szintén nagyon fontos állomása a baba mozgásfejlődésének.
10 hónaposan a babák többsége már önállóan, magabiztosan ül, 12 hónapos korára a baba már biztosan kell, hogy álljon, és a bútorokat segítségül hívva oldalirányban is tud lépegetni. 14 hónaposan aztán már ügyesen, önállóan jár.
16 hónaposan lépcsőn lefelé mászik, merev lábakkal szalad, bútorra fel tud mászni illetve előre hajol és felegyenesedik. Egy 18 hónapos baba képes nagyobb tárgyat tolni és húzni, labdát eldobni. Mire 20 hónapos lesz, elsajátítja a lépcsőzést felfelé (ehhez kézen kell még fogni). 22 hónaposan játékosan guggol, 2 évesen pedig képes helyben felugrani, labdába belerúgni.
2-2,5 évesen a kisgyerek futkározik, páros lábbal ugrik, lépcsőn mellé lépve jár, "focizik". Egy átlagos 3-3,5 éves gyermek háromkerekű biciklit hajt, egy lábon is tud ugrálni és egyensúlyát megtartani, alacsonyabb lépcsőn már váltott lábbal is képes közlekedni.
Mindent időben!
Fontos, hogy a gyermek a mozgásfejlődés összes állomásán végig menjen időben, és a nagymozgások közül egy szakasz se maradjon ki fejlődéséből, hiszen minden egyes nagymozgás a következő mozgáshoz szükséges izmok erejét alapozza meg:
- A fejemelés elsajátítása szükséges ahhoz, hogy megtanuljon a hasról hátra, majd onnan visszafordulni.
- A forgás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a gyerkőc kúszni-mászni is megtanuljon.
- A kúszás és mászás során megerősödnek a hátizmok, ami előkészíti a stabil, önálló ülést.
- A felüléssel pedig kitágul számára a világ, ezért a mentális fejlődéséhez nagyon fontos, hogy időben történjen a felülés.
Mivel minden mozgásforma egymásra épül, ezért egy új mozgásforma kialakulását nem előzheti meg egy fejlettebb, nehezebb mozgásforma (pl. úgy tanul meg állni, hogy még nem tud biztosan ülni). Szülőként azonban nem szabad erőltetni, siettetni az egyes nagymozgásokat. Ne ültesd még erőszakkal az arra képtelen gyermeket, mert a gyenge hátizom nem bírja a gerincet megtartani. Ugyanígy nem szabad siettetni a felállást és járást sem, mert nem elég erős az izomzata, vagy nem megfelelő még a koordinációja hozzá. Ráadásul a szülő is okozhat neki hibás lábtartást vagy mozgásformát.
Ha úgy látod, hogy a baba jóval később csinál bizonyos mozgásokat, illetve ha a mozgásfejlődéséből kimarad egy fázis, akkor mindenképpen fordulj korai fejlesztéssel foglalkozó szakemberhez, hiszen az agy fejlődése szempontjából minden szakasz nagy jelentőséggel bír. Ne feledd! Minél korábban kezdődik el a fejlesztés, annál nagyobb segítség lehet számára.
Figyelj az izmokra is!
Ahhoz, hogy gyermeked mozgásfejlődése megfelelő legyen, jó tónusú (normotón) izomzattal kell rendelkeznie. A laza izomzatú (hipotón) babák számára sokszor a fej megtartása is nehézséget okoz. Ők azok, akik nem szeretnek mozogni, vagy mozgás során hamar elfáradnak, aluszékonyabbak, nehezebben szopiznak és mozgásfejlődésük késésben lehet.
A feszes izomzatú (hipertón) babákra ezzel szemben az jellemző, hogy a végtagjai nehezen mozdíthatóak, a nyak merev és feszes. Ezek a babák erősen öklöznek, és nehézséget okozhat a szopizás számukra is. Jellemző rájuk, hogy sokkal nyugtalanabbak és sírósabbak. A szülő azt tapasztalhatja, hogy aktívabbak és mozgékonyabbak is. Amennyiben felmerül bármely izomtónus eltérés, mindenképpen kérd szakember segítségét!
Beszéljünk a kúszás-mászásról!
Az egyik leggyakoribb kérdés, amely a szülőket foglalkoztatja, hogy gondot jelenthet-e az, ha kimaradt, vagy nem szabályos a kúszás a gyermeküknél. A szakértők szerint ez valóban okozhat problémákat. Nézzük, miért!
E nagymozgás során a gyerkőc mind a négy végtagját használja, az ellentétes kar-láb mozdulatokkal pedig fontos idegrendszeri pályák automatizálódnak, amelyek nélkülözhetetlenek a két agyfélteke összehangolásában. Ennek a kétkezes manipulációban, a szem-és kéz mozgásainak hangolódásában illetve a későbbiekben az iskolában az olvasás-írás megtanulásában lesz jelentősége.
A kúszás során a kisgyermek olyan izomcsoportokat használ és ezáltal erősít meg, amelyek a csípő és a gerinc stabil tartásában játszanak fontos szerepet. Ezek megerősödése nélkül instabil lehet a gyerkőc állása, továbbá egyensúlyi és mozgáskoordinációs problémák jelentkezhetnek nála, amelyek sajnos akár a tanulásban is gondokat okozhatnak (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia).
De miben segít a szakember, ha kimaradt egy nagymozgás?
Mivel a központi idegrendszer érési folyamata és a mozgásfejlődés nagyon szoros egységben biztosítja az értelmi fejlődést, ezért a mozgás szakszerű fejlesztésével hatni lehet az idegrendszer fejlődésére is, ami lehetővé teszi, az iskolai kudarcok megelőzését. A különféle mozgásfejlesztő gyakorlatokkal megfelelő ingerekhez tudjuk juttatni a gyermeket, amelyek az idegsejtek közötti kapcsolatok kiépítését segíthetik elő. A legjobb nagymozgás fejlesztő gyakorlatok igénybe veszik a test nagy izmait, a karok, a lábak, a hát, a nyak izmainak intenzív használata pedig hozzájárul a megfelelő testtartás kialakulásához.
A nagymozgások fejlesztése futás, kúszás, mászás, gurulás, ugrálós feladatok segítségével történhet, de a hintázás, hintáztatás, lóbálás, pörgés-forgás valamint a tánc, a fogócska és labdás játékok is fontos szerepet kapnak a fejlesztésben. A gyerekek nagyon kedvelik a mozgásutánzó játékokat, az egyensúlyozást fejlesztő játékokat, a tempó-és irányváltoztató mozgássorokat, amelyek mind-mind fejlesztik a nagymozgásokat.
A fejlesztőpedagógus segít a gyermek testképének és vesztibuláris (egyensúlyi) rendszerének fejlesztésében, segítséget nyújthat számára abban, hogy a két testfél mozgása harmonizálódhasson, és ezáltal zökkenőmentesebbé váljon az iskolába való beilleszkedés.
Szakértő: Salát Luca, gyógypedagógus, tanácsadó szakpszichológus
(Fővárosi Pedagógia Szakszolgálat 13. kerületi tagintézménye)
(Fővárosi Pedagógia Szakszolgálat 13. kerületi tagintézménye)
Kapcsolódó írásaink:
Hozzászólások