Baba

Kiderült, hogy a furcsa anyajegy a kismama lábán valójában melanóma

Bőrrákot diagnosztizáltak egy gyakran szoláriumozó kismamánál.
2021. Június 02.
Nagyon kell figyelni - Fotó: Getty

A 34 éves Nicola Rudge (Port Glasgow-ból) évente két-háromszor ment hosszabb szabadságra, előtte szokása volt elmenni szoláriumba, hogy jól bírja majd a bőre a napot. A vakációkon mindig alacsony faktorszámú naptejet használt – szintén a szép szín eléréséért.

Amikor babája hét hónapos lett, a fiatal nőnél melanómát diagnosztizáltak. A dolog azért különösen aggasztó, mert az édesanyja hét évvel korábban melanóma-okozta agydaganatban halt meg mindössze ötvenhárom éves korában, míg édesapját egy éve húgyhólyag-rákban vesztette el – írja a Dailymail.

A rémálom fél évvel korábban kezdődött azzal, hogy Nicola egy sötét foltot fedezett fel a jobb combján. Rögtön komolyan vette a dolgot, hiszen emlékezett rá, hogy édesanyjánál is hasonlóan indultak a bajok. Neki kamaszkora óta volt egy nagy, sötét anyajegy a karján, de soha nem vizsgáltatta.

Nicola azonban ebből okulva rögtön orvoshoz fordult. A bőrgyógyász megvizsgálta, majd biopsziára küldte. Három hét múlva jött a hír: 1B stádiumú melanóma.

Ezután még egy műtét következett: a nyirokcsomóiból is mintát vettek, és további anyajegyeket távolítottak el a karjáról. Nicola – miközben ezek eredményeire várt – megosztotta tapasztalatait, hogy arra ösztönözze az embereket, legyenek óvatosak a napozással, és nagyon figyeljenek a különféle bőrelváltozásokra akkor is, ha azok csak egy ártalmatlan anyajegynek tűnnek.

Így ír a történetéről: “A húszas éveim elején kezdtem el “napozni”. Nem voltam rendszeres szoláriumhasználó, de úgy ötször-hatszor mindig elmentem, mielőtt nyaralni indultam volna. Elég fehér a bőröm, szerettem barnulni, attól magabiztosabbnak éreztem magam – jobb érzés volt úgy fürdőruhát vagy sortot húzni, és soha semmi bajom nem volt a napozástól.

Mikor a fiam megszületett, sokszor viseltem harisnyát, leggingset, mert az kényelmesebb volt vele. Egyszer, amikor épp húztam fel az egyiket, megéreztem egy anyajegyet a lábamon. Valószínűleg már régóta ott volt, de sosem tűnt fel, hogy baj lehet vele. Most azonban másnak, furcsának tűnt. Nem tudtam, hogyan, de úgy éreztem, megváltozott, mintha sötétebb lett volna. Az orvos először nem aggódott, de a családi előzmények miatt azért elküldött vizsgálatra. “A szívem összeszorult, amikor három héttel később telefonhívást kaptam, hogy másnap menjek be, és keressem fel az orvost. A legrosszabbra gondoltam, és persze rákerestem a Google-ben a melanómára, amitől csak rosszabbul éreztem magam. Annak ellenére, hogy anyukámnak is ez volt a betegsége, valahogy sosem akartam igazán szembesülni vele, milyen is. Teljesen kész voltam. Bár próbáltam arra gondolni, ez még nem a világ vége. Azóta túl vagyok két biopszián, és reménykedem, hogy meggyógyulok. Főleg a kisfiam miatt fontos ez, hiszen biztosítani akarom a jövőjét, és persze szeretném látni, ahogyan felnő.”

Nicola azt mondja, ma már nem hajszolja a barna színt – amit úgysem ért el igazán soha… “Csak szeretném tudatosítani az emberekben, hogy ez veszélyes és bárkivel előfordulhat” – tette hozzá. Elmesélte, hogy amióta megosztotta a történetét, többen is azt írták neki, hogy észrevettek magukon egy gyanús anyajegyet, és meg fogják nézetni.