Baba

Így hat a kapcsolatainkra a kötődési típusunk

Számos kultúrában készítettek felméréseket az elmúlt években arra vonatkozóan, hogy érzik magukat az emberek felnőtt kapcsolataikban. Míg 60-65%-uk azt mondta, biztonságos, szerető kapcsolatot tapasztal, addig 35-40%-uk érzi bizonytalannak a kapcsolatát.
2019. December 01.
Így hat a kapcsolatainkra a kötődési típusunk (Fotó: iStock)

Az, hogy mennyire érzi magát biztonságban valaki a romantikus kapcsolataiban, részben attól is függ, fiatalon hogyan kötődik szüleihez. Hiszen születése pillanatától kezdve ők voltak azok, akikhez szeretetért, biztonságért, a kényelem érzése miatt fordult, különösen, ha valamilyen baj érte. Ezért nevezzük őket kötődési mintáknak is.

Amikor ők oly módon reagálnak a szorongásokra, félelmekre, amely valóban vigasztalást, támogatást jelentett, az segített megnyugodni, és ezáltal azt is megtanulni, stresszes időben mennyire számíthat rájuk a gyermek. Azonban ha a szülők gyakran reagálnak a problémákra úgy, hogy alábecsülik az érzéseket, elutasítják a segítségnyújtást, azt éreztetik, hogy butaság így éreznie magát a gyereknek, abból azt fogja megtanulni, hogy ne bízzon bennük, nyomja el aggodalmait, érzéseit, és kezelje ezeket egyedül. Ezeket nevezzük deaktív kötődési stratégiáknak.

Vannak szülők, akik úgy reagálnak a problémákra, hogy nem a megfelelő támogatást nyújtják, félreértik a gyermek problémáját, vagy arra fókuszálnak, ők hogy érzik magukat a gyermek szorongása miatt, ahelyett, hogy segítenének neki kezelni az érzéseit. Az is előfordul, hogy ugyan a szülő támogatást nyújt, de a gyereknek nem arra van szüksége, sokkal inkább támogatásra az előtte álló kihívásban – azonban a szülők ilyen esetben féltve a gyereket a kudarctól, együttérzésből inkább óvni próbálják őt a kihívástól, mert azt gondolják, nem tud vele megbirkózni. Emiatt a gyerek is túlzottan aggódóvá válik, különösen stresszes szituációkban, és nagy erőfeszítést igényel a számára, hogy biztonságban érezze magát és megnyugodjon. Ezeket nevezzük hiperaktiváló kötődési stratégiáknak.

Milyen kötődési típusok léteznek?

Az előbb felsorolt kötődési stratégiák, a kapcsolatokról alkotott elképzelésekkel és érzésekkel együtt szolgálnak a kötődési típusok alapjául. A saját kötődési típus az alapján alakul ki, hogy értékeli valaki a következő két dolgot: a kötődési szorongást, illetve a kötődés elkerülését. A kötődési szorongás lehet alacsony vagy magas szintű, és ha erős, akkor nagy lesz az igény a megerősítésre, és hogy érzelmileg, fizikailag is közel álljon az ember másokhoz – főként a párkapcsolatokban -, és nehézségeket tapasztalhat a stresszel és az érzelmekkel való megküzdés terén.

A kötődés elkerülése szintén lehet magas és alacsony szintű, és ha ez erősen van jelen, az hajlamossá tehet a bizalmatlanságra másokkal szemben, illetve közel kerülni másokhoz, túlzottan önmagára való támaszkodásra hajlamosítja az embert, és aggodalmai, érzelmei elfojtására.

Ha mind a szorongás, mind az elkerülés alacsonyabb szinten van, az képessé tesz biztonságosan, bizalmasan kötődni. Ilyenkor az ember meg tud bízni másokban, magabiztos az érzelmeit, azok kimutatását illetően, szeretne közel kerülni másokhoz, és hajlamos szorongásait alábecsülni, elkerülni. Biztos lehet az ember abban, hogy meg tudja oldani a problémáit, szembe tud nézni a stresszel és a kihívásokkal, és támogatni tud másokat is.

Lehet változtatni ezeken a típusokon?

A kötődési típusokról úgy gondolják a szakemberek, hogy egész életünk során nagyjából stabilak, azonban néhányaknak sikerül váltaniuk a nem biztonságos típusról a biztonságosra. Azonban ez nem magától történik meg, sok erőfeszítést igényel.

A kutatások alapján, ahogy egyre idősödünk, úgy lesz egyre nehezebb az is, hogy ezeken változtassunk, de a tapasztalataink képesek lehetnek arra, hogy megkérdőjelezzék a korábbi meggyőződéseket a kapcsolatokat illetően. A házasság, a közös célok erősíthetik a másik iránti szeretetet, elköteleződést, de az események, amelyek fenyegetőek lehetnek a kapcsolatokra, növelhetik a bizonytalanságot.

Hogyan befolyásolja mindez párkapcsolatokat?

Nem meglepő, hogy a biztonságos kötődési típusúaknak a legjobbak a párkapcsolataik: általában elégedettek, meghallgatják partnerük véleményét, konstruktívan rendezik a vitás helyzeteket, jól kezelik érzelmeiket, hatékonyan támogatják társukat mind a kudarcok, mind a sikerek esetén. Ők magabiztosan lépnek be egy új kapcsolatba, és szívesen kezdeményeznek. Szakításkor kevesebb negatív érzést tapasztalhatnak, kevésbé lesznek partner-hibáztatóak, és nagyobb valószínűséggel fordulnak lelki támogatásért másokhoz. Emellett könnyebben fogadhatják el a veszteséget, és gyorsabban kezdenek újra randevúzni, mint a bizonytalan kötődési típusúak.

A bizonytalan kötődéi típusú emberek ezzel szemben kevésbé elégedettek lehetnek a kapcsolataikban, szoronganak, hajlamosak a konfliktusra, viták esetén destruktívak, kritikusak, hibáztatják a másik felet. A kapcsolatok elején nagyon kedvesek és barátságosak lehetnek, de túl hamar fedik fel, mennyire komolyak a szándékaik, és túl gyors ütemben haladnának a kapcsolatban.  Nehezen engedik el a másikat szakításkor, és különböző módszereket vetnek be, hogy megpróbálják visszaszerezni párjukat.

A kötődés terén elkerülő típusú emberek hajlamosak a konfliktuskerülésre, ilyenkor inkább elzárkóznak a másik elől érzelmileg, és elutasítják a problémás kérdések megvitatását. Nehezen nyújtanak támogatást a másiknak, és ha muszáj segíteniük a másikat, azt anélkül teszik, hogy érzelmileg igazán bevonódnának. A kapcsolatok kezdetén is igyekeznek érzelmileg elzárkózni, és próbálják azt mutatni, hogy ők inkább én-központúak. Szakításkor nem szoronganak, nem üldözik korábbi partnerüket, hogy ismét vele lehessenek, és ilyenkor is igyekeznek kerülni a konfliktusokat, a kellemetlen beszélgetéseket.

Hogy növelhető a biztonságérzet a kötődés terén?

Léteznek különböző módszerek a biztonságérzet növelésére. Az egyik lehet az olyan szavak, képek befogadása, amelyek elősegítik a szeretetet, a kényelmet és a kapcsolatokat – például képeket mutatnak gyermeket tartó édesanyáról, ölelkező párról, olyan szavakról, mint a szerelem, szeretet, ölelés. Egy másik lehetőség az olyan múltbéli emlékek előhívása, amikor vigasztalást kaptak valakitől. Azoknál, akik nagyfokú szorongást tapasztalnak, az önbizalom növelése lehet a jó taktika. Párok esetében pedig egy közös terápia lehet a megoldás, ahol megtanulhatják, hogy lehet egymással hatékonyabban kommunikálni, hogy fejezhetik ki jobban a szeretet, biztonság, kényelem iránti igényeiket.

A cikk forrása: theconversation.com

Kapcsolódó írásaink: