Hét hónapra született Veronika
Így fejlődik a kis koraszülött! Most nyomon követheted az első, izgalmas évet, amikor olyan sok minden eldől. Az esetek többségében szerencsére egyre kevesebb tartós hátrányt jelent, ha túl hamar jön világra a baba.
Derült égből
Két hónap szabadság. Ez ritkán adatik meg az életben. Épp erre készültem: július elejére voltam "kiírva", április végén abbahagyom a munkát, és utána két hónapig pihenek, elolvasom a könyveket a szülésről és a kisbaba gondozásáról, és egyáltalán: felfogom, hogy gyerekem lesz.Másképp alakult.
Április végén egy éjszaka erős vérzésre ébredtem. Azonnal a vészforgatókönyv lépett életbe: gyors pakolás, és irány a János-kórház. Nem oda jártam terhesgondozásra, de szerencsére ezt már korábban megbeszéltük a férjemmel: ha koraszülésre kerül sor, oda megyünk, ahol van PIC, azaz koraszülött intenzív osztály. A Jánosban később több kismamával találkoztam, akit megindult szüléssel rohammentő hozott át másik kórházból, vagy éppen az újszülött került ide, míg a mama máshol feküdt...
Sajnos az előérzet helyes volt, lepényleválást állapítottak meg, és az ügyeletes orvos hajnalban császármetszéssel világra segítette Veronikát. A 31. héten született, 1490 grammal, 9/10-es Apgar-értékkel. Ő azonnal a PIC-be, a koraszülött intenzív részlegre került, én pedig az altatásból éledeztem. Még aznap délután felmásztam hozzá a lépcsőn: sovány arcú, kiálló bordájú kis egérke volt, óriási, csapzott fekete hajjal, vállát pihés szőr borította.
Várakozás a kórházban
Semmilyen károsodás, komplikáció nem lépett fel nála, csupán híznia kellett: két kiló alatti gyereket nem lehet hazavinni. Türelmetlenül vártam az időt. Mi mégis a szerencsések közé tartoztunk: a PIC-ben jóval kisebb súllyal született babák is feküdtek, egyikük 600 gramm körüli súllyal érkezett. Az ő fejlődéséért rengeteget küzdöttek az orvosok, ápolók, némelyik babának pedig sok beavatkozáson kellett átesnie.A harmadik napon kezdtem el fejni a kórházban, gondolván, úgysincs még tejem ilyen körülmények között. Rengeteg volt. Egyre nagyobb mennyiségeket fejtem le, amiből persze Veronika kezdetben még csak pár cseppet kapott gyomorszondán keresztül. Egy héttel a szülés után jelentkeztem tejadónak, és a rászoruló kisbabák kapták meg a felesleget. Ettől kicsit jobban éreztem magam. Napi több órát fejtem, közben olvastam.

A koraszülött baba még több odafigyelést igényel
Anya már otthon
Veronika pontosan egy hónapot töltött a kórházban, mindennap bejártam hozzá. Szigorú rend szerint folyt a látogatás az intenzíven, háromóránként pár percre mehettek be az anyukák. Eleinte csak nézegettem, simogattam Veronikát az inkubátor ablakán keresztül. A legrosszabb az volt, hogy nagyon nehezen lehetett információt kicsikarni a személyzetből, az orvosok, ápolók folyton váltakoztak, és érthetően mindig el voltak foglalva. Remek külföldi könyveket találtam a koraszülöttekről, amiket hamar félretettem.Nagyjából mind a kenguruzásról szólt, azaz arról, hogy inkubátor helyett a mama mellére fektetve és betakarva mennyivel gyorsabban fejlődnek a koraszülöttek. Mivel akkoriban az osztályon egy gyerek sem kenguruzott, ezt fel se mertem vetni − inkább bizakodtam abban, hogy úgyis gyorsan kikerülünk innét.
"Sima" koraszülöttosztályon
Nagyon hasznos volt viszont a többi anyukával való beszélgetés. Tőlük tudtam meg, hogy az osztályon én is kérhetek. Ezen felbuzdulva szóltam, hogy szeretném kézbe venni a kislányomat − megengedték. Aztán kérésemre megpróbálkoztunk a cumisüveggel, majd a szoptatással - esetlenül, a tenyérnyi helyen szorongva, a zümmögő gépek között. Csodák csodája, a másfél kilós baba tudott szopni, még ha a mérleg sokáig nem is mutatott ki nagyobb mennyiséget. De szondával egyre több anyatejet kapott mindennap.A tizedik napon Veronikát mint osztályelsőt áthelyezték a "sima" koraszülöttosztályra. Itt sokkal otthonosabb volt minden: több a hely, rémisztő gépek helyett macis függönyök, nem annyira perchez kötött a láthatás. A baba lassan cseperedett, továbbra sem szopott nagy mennyiségeket, de egy hónap alatt elérte a bűvös két kilót, és hazavihettük.
Végre otthon!
Az első hetekben minden döbbenetesen nagynak tűnt a kétkilós babához képest: a legkisebb ruhák is lógtak rajta, eltűnt az óriási mózeskosárban, kényelmesen tudtuk fürdetni a mosdókagylóban. Féltünk, de odahaza meglepően egyszerű volt vele minden. Jó természetű, vidám, kiegyensúlyozott babának bizonyult, nem volt sem sírós, sem hasfájós, sokat aludt. Igyekeztünk mi sem túlaggódni a helyzetet, nem sterilizáltuk a lakást, és kezdettől fogadtunk látogatókat, majd hamarosan elkezdtük hordozókendőben sétáltatni a babát.A férjem azonnal bekapcsolódott Veronika gondozásába, mindent csinált ő is, éjjel ő kelt fel hozzá, és cumisüvegből etette. Eleinte kórházi napirend szerint, pontosan háromóránként evett a baba. Féltünk, hogy otthon nem tudjuk olyan jól táplálni, de már az első héten negyed kilót hízott, és ezt a tempót három hónapig tartotta.
Orvosok, fejlesztés
Kimozdulni amúgy is hamar elkezdtünk: az első három hónapban átlagosan heti két-három orvosi programunk volt. Soroljam? Védőnő, gyerekorvos, kardiológia, szemész, fejlődésneurológia, ellenőrzés a koraszülöttosztályon, ortopédia... Általában mindent rendben találtak, de azért "jöjjünk vissza két hét múlva".Ennek megvolt az az előnye, hogy nagyon hamar megszoktuk a gyerekkel való elindulást, összekészülést, és bárhova oda tudtunk érni időre. Három hónapos korában elutaztunk együtt nyaralni a Balatonra, és minden jól sikerült. Később is sokat kirándultunk vele, ahol lehetett, babakocsiban, máshol hordozókendőben, később mejtajban vittük. Jól bírta!
Az egyik orvos a kiírt szülési időpont táján megkérdezte, mosolyog-e már. Természetesen nem mosolygott, csak mikor elérte volna a két hónapos kort. Nem stresszeltük magunkat, és kezdettől a korrigált korát néztük, azaz mintha a kiírt időpontban, július elején született volna − de ezzel nem minden szakember volt így.
A védőnő javasolta, hogy vigyük el Veronikát a születési sérültekkel foglalkozó Gézengúz Alapítványhoz. Mivel akkor már tucatnyi vizsgálaton vettünk részt, és mindent rendben találtak, nem voltam biztos abban, érdemes-e még erre is rászánnunk egy délelőttöt. Érdemes volt.
A Gézengúznál dr. Schultheisz Judit egy órán át vizsgálta és tornáztatta Veronikát, majd megállapította, amire még nem figyeltünk fel: a korrigáltan két hónapos baba már tartja a fejét, csak hátrafeszítve, a túl feszes hátizmai miatt. Ezt egyik orvos sem vette észre addig. Otthon végezhető tornagyakorlatokat írtak elő, saját fejlesztésű eszközüket, a félgömb alakú Huplét is használtuk, és Veronika szépen javult.
A Gézengúzhoz fordultunk akkor is, mikor a (korrigált) féléves korhoz közeledve kislányunk még mindig nem forgott. (A többi orvos szerint ez "még belefér".) Intenzív program kezdődött Veronika számára: hetente többször vittük úszni és tornáztatni az alapítványhoz, emellett otthon is végeztük az előírt gyakorlatokat.
A kislány megtáltosodott: két foglalkozás után elkezdett hasról hátra és hátról hasra forogni, három hét múlva pedig kúszni. Tíz (nyolc) hónaposan elkezdett ülni és állni, néhány héttel később pedig a bútorokba kapaszkodva lépegetni. Jelenleg minden rendben, de néhány havonta azért megmutatjuk az alapítványnak.
Veronika 2010 októberében 15 hónapos. A súlya 10 és fél kiló volt, remek étvágya van, jól alszik, és még sosem volt beteg. Szeret képeskönyveket lapozgatni, él-hal a mobiltelefonokért, felnőtt kezébe kapaszkodva nagy távokat sétál. Már mond néhány szót: apa, anya, maci, hinta-palinta. Kiegyensúlyozott, vidám, bátor baba, más felnőttekkel és gyerekekkel is jól kijön. A kezdeti ijedelem ellenére nagyon szerencsés szülőnek érezzük magunkat vele.
Veronika további fejlődéséről és kalandjairól az édesanyja blogjában olvashatsz.
Ezeket is olvasd el:
Hozzászólások