Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Hamisak a kisgyermekkori emlékek?

Szerző: Babaszoba.hu

2018. augusztus 17.

Forrás: babaszoba.hu

Neked mi a legkorábbi emléked? A kedvenc játékod, egy zsúr vagy egy családi nyaralás? Lehet, hogy meg sem történt! Kutatók szerint ugyanis a kétéves korunk előtti emlékeink valójában csak a fantáziánkban léteznek.

Egy nagyszabású brit kutatásból az derült ki, hogy az emberek mintegy 40 százalékának az első emlékei hamisak - vagyis valójában vagy nem történtek meg, vagy pedig nem úgy, ahogy az illető emlékszik rájuk, esetleg nem "valódi" emlékről van szó, hanem egy olyan élményről, melyet mástól tud az illető. A szakemberek szerint ugyanis csak nagyjából 3,5 éves korunktól kezdünk hosszú távú emlékeket "tárolni". Ennek oka az úgynevezett gyermekkori amnézia, melynek oka a kutatók szerint az, hogy a kisgyerekek agya még nem elég fejlett, esetleg túlságosan lefoglalja a tanulás, fejlődés, így nem is formál hosszú távú emlékeket. (Más szakértők viszont úgy gondolják, hogy bár ott vannak ezek az emlékek az agyunkban, csak nem hozzáférhetőek a számunkra.)
Sokan emlékeznek egy kedvenc gyermekkori meséjükre
A Psychological Science című szakmai lapban megjelent kutatásban 6641 felnőtt vett részt, akiket az első emlékeikről kérdeztek, illetve arról, hogy milyen életkorban történt ez velük. A kutatóknak egyetlen kikötésük volt: az alanynak teljesen biztosnak kellett lennie abban, hogy ez valódi emlék, nem pedig olyan dolog, amit korábban egy fényképen vagy videófelvételen láttak, esetleg más mesélte el nekik azt. A válaszokból az derült ki, hogy a legkorábbi emlékeink átlagosan 3,2 éves korunkra tehetőek. Ugyanakkor a válaszadók 38,6 százaléka azt állította, hogy kétéves kora előtti eseményekre emlékszik, 893-an pedig úgy vélték, hogy már az első születésnapjuk előtti eseményeket is fel tudnak idézni. A kutatók szerint ez tudományosan valószínűtlen, vagyis hamis emlékekről lehet szó.

Közel sem olyan jó a memóriánk, mint hisszük

Meglepő módon, a memóriánk egyáltalán nem olyan tökéletes, mint hisszük, és alig néhány olyan ember van, aki valóban pontosan emlékszeik a vele megtörtént eseményekre. A legtöbben gyakran formálunk hamis emlékeket, például különböző emlékfoszlányokból, hallott vagy látott információkból, esetleg történetekből, vagy olyan eseményekből, amelyek valójában nem is velünk, hanem valaki mással történtek meg. A kora gyermekkori emlékeink egy jó része is ilyen: fotókat láttunk és mások meséltek róla, az agyunk pedig "kiegészíti" ezeket a töredékeket, és egy bizonyos időpillanathoz köti őket. Ezt pedig emlékként értelmezzük, még akkor is, ha valójában nem az. Például, ha azt hallottuk a szüleinktől, hogy volt egy zöld babakocsink, esetleg fényképet is láttunk róla, akkor könnyen lehet egy olyan (hamis) emlékünk, hogy a zöld babakocsiban üldögélünk és az anyukánk tologat minket a parkban. Természetesen, a hamis emlék nem azt jelenti, hogy valójában ne történhetett volna meg az esemény!
A kutatást végző pszichológusok szerint a legtöbb ember nem is sejti, hogy az emléke nem valódi, hanem csak a megszerzett információk integrálása és kiegészítése. 
Ez is érdekelhet:

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Kapcsolódó fórum témák