Egy elsőgyermekes szülő csak akkor érti meg igazán, mit is jelent az, amit gyakran mondogatni szoktak az emberek: az esküvő és a gyerek a két legnagyobb biznisz, hiszen úgyis megveszünk szinte mindent. A hirdetésekből ömlik ránk a – valljuk be – sok felesleges kacat, ráadásul azt sugallva, hogy mindent újonnan kell megvenni, mert akkor leszünk a legjobb szülők. Még ha ösztönösen tudjuk is, hogy ez nem így van, attól még sajnos egy olyan új, és gyakran kiszolgáltatott helyzetben vagyunk (leendő) szülőként, hogy ember legyen a talpán, aki minden percben megőrzi a hidegvérét és tud hormonmentesen, megfontoltan dönteni.
Főleg, hogy bármerre is járunk, valahogy kismamaként mintha megszaporodnának a babaholmikat forgalmazó üzletek, és lépten-nyomon ilyen kirakatokba, webshopokba lehet botlani. Ha kísértésbe esünk, valami megnyugtató magyarázattal csillapítjuk a lelkiismeretünket – “csak ezt az egyet, e nélkül egyszerűen LEHETETLEN életben tartani egy gyereket”.
A rokonok, ismerősök is a biztonság kedvéért elhalmozzák ruhákkal az újszülöttet, és általában csak menet közben derül ki, mennyire kevés ruha is elég lenne egy babának – és ahhoz képest mennyivel több darab sorakozik a polcon! Ráadásul pofátlanul kevés ideig, kevés alkalommal lehet rájuk adni egy-egy holmit, nem túlzás, hogy a gyerekek tényleg úgy nőnek, mint a gomba, ezért a ruhákon lévő címkéket érdemes komolyan venni. Igen, a 0-0 hónaposnak ajánlott body hiába volt akciósan csak 1500 forint, egy hónapnál tovább nemigen fogja hordani a baba, ami átlagosan hány alkalmat is jelenthet, 7-8-at? Legyünk őszinték: maximum.
“Dobd el és vegyél újat!” Hát nem!
A fogyasztói társadalom jó mélyre elásta a tárgyak megbecsülését, a “még ez megjavítható, még használható” szellemiségét. Mindent kidobunk, elpocsékolunk. S ezzel a környezetnek is ártunk. S ez nagyon szomorú. Ne menjünk hát el a környezetvédelem mellett, hisz 2019 jelszava a zero waste, a környezettudatosság. Ilyen szempontból is finoman szólva szerencsétlen dolog mindent újonnan megvenni, még akkor is, hogyha a fast fashion láncoknak köszönhetően viszonylag olcsón megússzuk a vásárlást.
Ezeknek a kis ruhácskáknak az elkészítése, bár nem is gondolnánk, de brutális mértékben terheli a környezetet a szállításból adódó légszennyezésnek, a vízpazarlásnak, valamint a vegyszeres szennyezésnek köszönhetően. Nem beszélve arról, hogy az olcsó ruhának egyéb ára is van: sokszor rossz körülmények között élő emberek gürcölnek napi pár dollárért azért, hogy ezek a holmik elkészülhessenek.
Ami pedig még plusz egy érv lehet a kisgyerekeseknél: a használt ruhát már kimossák annyiszor, hogy mire hozzánk kerül, vegyszertartalma jelentősen lecsökken. Ugyanis ne legyenek illúzióink: attól, hogy babaholmi, még ugyanazokon a durva, gyakran allergizáló, rákkeltő, vagy éppen idegrendszert károsító vegyületekkel kezelik őket feldolgozás során, mint a felnőtteknek szánt ruhákat.
Add át, add el! Ne szégyellj kérni!
A ruhák utóéletéről egy 2017-es TED előadásban hangzott el egy megdöbbentő adat: az Egyesült Államokban évente 13 millió tonna ruha kerül szemétlerakókba. Mit tehetünk mi? Amíg lehet, használjuk a ruhákat, hasznosítsuk újra, ha meguntuk, adjuk tovább másnak, vagy vigyük olyan befogadó helyre, ahol gondoskodnak az újrahasznosításról.
Aki szerencsés, annak a gyermeke már nem az első csöppség a családban, így a rokonoktól rengeteg holmik meg lehet örökölni, a tetra pelenkától kezdve a bodykon és a pólyán át a takaróig.
Akinek már van gyermeke, az pedig ugye tapasztalatból (is) tudja, hogy a használt gyerekruhákkal az égvilágon semmi baj nincs, az ismeretlentől vásárolt holmikat biztonsággal patyolat tisztára lehet mosni.
Turizni szuper dolog, sokakat kikapcsol és feltölt, ám ha megszületett a ded, sokszor már kihívás, vagy egyenesen “luxus” ilyen helyekre járni, és egy-egy nagyobb üzletben akár félórát, órát is eltölteni, amíg az ember átnézi a kínálatot. A legpraktikusabb az online válogatás, elég csak beírni pár kulcsszót (például baba body, rugdalózó, babakocsi), és máris rengeteg holmi közül válogathatunk. Az igazán tudatosak pedig már rögtön kiszűrik azokat a formákat, színeket, amelyekre szükségük van – főleg nagyobb gyerkőcöknél érdemes úgy összeválogatni a ruhatárat, hogy gyakorlatilag bárhogy lehessen őket kombinálni, így hétvégén nem kell úgy boltba menni, hogy az ovis a pöttyös cipőhöz a szivárvány nadrágot húzza fel, a kedvenc tiri-tarka mesehősös pólóval kombinálva.
Ha már nem tervezünk több gyermeket, vagy épp a lány után fiú érkezik, átkerülünk a “másik” oldalra: vagy halmozzuk a ruhákat és évekig tartogatjuk őket, vagy eladjuk. Ha utóbbi mellett döntünk, egyszerre szabadítunk fel helyet a szekrényben, egyszerre teszünk a környezetért, és egyszerre segítünk valakinek olcsóbban hozzájutni a szükséges gyerekholmikhoz.
Szponzorált tartalom. A cikk megjelenését a Jófogás támogatta.