Foszfor a csontjainkban

A foszfor a kalcium után a második legnagyobb mennyiségű ásványi anyag a szervezetben: felnőtt emberben körülbelül 700 gramm található belőle szervetlen és szerves foszfátok alakjában. Legnagyobb része, 80-85 százalék a csontokba beépülve szervetlen foszforsó mikrokristályok formájában található, és a csontok, fogak szilárdságát szolgálja.

A szervetlen foszfát kis mennyiségben ugyan, de jelen van a testnedvekben is, ahol a szervezet pufferrendszerének fontos elemét képezi. Szerves kötésben egyes fehérjék, nukleinsavak, enzimek, egyes B-vitaminok építőköve. Jelentős szerepe van az idegrendszer működésében, a fehérje-, a szénhidrát- és zsíranyagcserében, az energiatárolásban és -átvitelben egyaránt.

A felszívódás közepes: a táplálékkal bevitt foszforból vegyes táplálkozás során 50-70 százalék szívódik fel, kevés foszfor bevitelekor ez az arány elérheti a 90 százalékot is.

Szintén nagyon sok tényező befolyásolja felszívódását károsan, leginkább a nagy mennyiségű vas, a magnézium és az alumínium gyakorol rá rossz hatást, mert ezek a bélbe jutva rosszul oldódó sók formájában kötik meg a foszfátot. A szükséges bevitel mennyisége az életkortól és az egészségi állapottól függően változik, a kalciumbevitelhez hasonlóan az életkorral együtt nő, illetve bizonyos betegségekhez és állapotokhoz kapcsolódva nagyobb mennyiségre lehet szükség. Átlagosan 700 mg az ajánlott beviteli érték.

A kalciumhoz viszonyítva körülbelül ugyanannyit kellene bevinni belőle, de csecsemőkorban és kisgyermekkorban a kalciumnak sokkal többnek kell lennie (ha egy ilyen korú gyermeket csak a magas foszfortartalmú tehéntejjel táplálunk, súlyos izomgörcsökkel járó állapot, hypocalcaemia léphet fel nála). Az ideális kalcium-foszfor arány 1-1,5:1.

Gyermekeknél a foszforhiány a növekedés lassulását, a csont- és fogképződés elégtelenségét és rachitist (angolkórt) okozhat. A foszforhiány tünetei hasonlatosak a kalcium- és D-vitamin-hiány szimptómáihoz: minden életkorban testsúlycsökkenéshez, kimerültséghez, izomgyengeséghez vezethet. A foszforhiány hosszú ideig rejtve maradhat, hiszen a szervezet képes a csontokban található foszfort mozgósítani. Éppen ezért tartósan alacsony foszfátbevitel esetén úgynevezett "éhezéses csontlágyulás" léphet fel.

Foszforhiányos állapot alakulhat ki nagymértékű alkoholfogyasztás, klinikai táplálás és vízhajtók túlzott alkalmazása során is.

A foszfor szinte minden élelmiszerben megtalálható, kisebb-nagyobb mennyiségben a tejben, tejtermékekben, húsokban, növényi eredetű élelmiszerekben egyaránt, így hiányállapot kialakulása nem valószínű. 100 grammra vonatkoztatva egyes élelmiszerek foszfortartalma akár 1000 mg-nál is több lehet. A búzacsíra például 1100 mg-ot, a búzakorpa 1143 mg-ot tartalmaz belőle, de magas a foszfortartalma a fehér babnak (426 mg), a borsónak (375 mg), a szójababnak (550 mg), a feta sajtnak (400 mg), az ementálinak (627 mg), az olajos szardíniának (434 mg), a pisztáciának (500 mg), paradiónak (674 mg) és a diónak (410 mg) is.

Sokkal nagyobb veszélyt jelent a túlzott bevitel, ezzel a kalcium-foszfor ideális arányának felborulása, a kalciumhiány kialakulása. Ugyanis az élelmiszeripar - elsősorban savanyító, stabilizáló és sűrítő adalékanyagként - egyre több foszfort használ fel, általában foszforsavként. Nagyon sok foszfor található például a tartósított ételekben, felvágottakban, szalámikban, ömlesztett sajtokban, konzervekben, egyéb készételekben és a szénsavas üdítőitalokban. Veszélyt jelent a feketekávé és a koffeintartalmú üdítők túlzott mértékű fogyasztása is.

A szervezet foszforszintjének túlzott megemelkedése akadályozza a kalcium beépülését a csontokba, így hozzájárul a csontritkulás és a fogromlás kialakulásához. Különösen veszélyeztetettek a veseelégtelenségben szenvedők, mert a gyengén működő vese nem képes a foszfortöbblet kiválasztására, a vér megemelkedett foszforszintje pedig a csontokat károsító folyamatokat indít el.

Forrás: Dr. Bíró György, dr. Lindner Károly: Tápanyagtáblázat