Szerző:
Kari Szilvia
2014. július 16. | Frissítve: 2018. szeptember 24.
Forrás:
babaszoba.hu
Esthernek - amikor ma három éves lányát várta - meg sem fordult a fejében, hogy a gondozás, a nevelés boldogtalanná teszi majd, hiszen annak idején alig várta, hogy otthon maradhasson kisbabájával. "Be kell vallanom, hogy amikor 2011-ben várandós lettem Kitty-vel, azt gondoltam, mindez egyszerű és könnyű feladat, hiszen mások is megbirkóznak vele. Most már megmosolyogtat, mennyire naiv voltam akkoriban" - mondja Esther.
"Nem gondolom, hogy
rossz anya lennék, mert nem a gyerekekkel töltöm az egész napomat, de így azt sem érzem, hogy elveszítem a személyiségemet, az önállóságomat. Kitty-vel még úgy gondoltam a babázásra, hogy milyen jó lesz énekelni, verseket mondani neki, sőt az sem fog zavarni, ha ujjacskáival összefestékezi a gyerekszobát. Keserű tapasztalat, hogy a valóság egészen más." Esther ugyanakkor szenved attól, hogy a
barátnői minden idejüket a gyerekeikkel töltik, és csöppet sem érzik azt nyomorúságosnak. Elismeri, hogy az élete a bébiszitterrel jóval boldogabb és egyszerűbb, de kettős érzések munkálnak benne, mert lehet, hogy hibát követ el a gyerekeivel.
Hozzászólások