Bőrbajok a babáknál: pelenka-dermatitisz, ótvar és bőrgennyedés

A pelenka-dermatitisz még ma is létező csecsemőkori probléma, noha az egyszer használatos pelenkák elterjedése gyakoriságát jelentősen csökkentette. Kialakulásában szerepet játszik a meleg, a nedvesség, a dörzsölés, a székletben lévő baktériumok, melyek a széklet és a vizelet keverésekor fejtik ki káros hatásukat.

A bőrgyulladás kialakulásához szükséges bizonyos egyéni hajlamosság, pl. száraz, érzékeny bőr, ekcéma, serborrhoea. A leghétköznapibb és talán leggyakoribb ok nem a megfelelő pelenka használata, illetve a pelenkaváltás nem kellő gyakorisága.

A korszerű pelenka jól védi a bőrt, de önmagában nem minden esetben küszöböli ki a pelenka-dermatitiszt. Gyakran ma is szükséges popsivédőkrém, popsikenőcs használata. A védő, nyugtató kenőcs enyhe gyulladás, irritatív pelenka-dermatitisz gyógyítására, illetve a fent felsorolt tényezőkkel (meleg, dörzsölődés, nedvesség) szembeni védelem révén a bőrgyulladás megelőzésére szolgál. Sokféle formában jelentkezhet. A leggyakoribb az irritatív forma: a vizelet és a széklet feláztatja a bőrt, és ezt a fellazult területet dörzsöli a pelenka. A gyulladás a domború felületeken kifejezettebb, a hajlatokban kezdetben megkíméltek, később azonban ott is mutatkozik a gyulladás, de mindig ott a legsúlyosabb, ahol a bőr a pelenkával érintkezik.

Ótvar, azaz az impetigo

Az impetigo (ótvar), pyoderma (bőrgenyedés) kialakulásáért az esetek 70%-ban Staphylococcus, 30%-ban a Streptococcus nevű baktérium felelős. Leggyakrabban tavasszal és ősszel fordul elő, de egész évben találkozhatunk ezzel a betegséggel.

Ahhoz, hogy a betegség létrejöjjön, feltétlenül szükség van valamilyen hámsérülésre, amikor is a bőr folytonossága megszakad és ezáltal a kórokozók meg tudnak telepedni. Továbbterjedésében döntő szerepe van a higiénés szabályok be nem tartásának, továbbá a vakarózásnak, mellyel nagyon könnyen más testfelületre át lehet vinni a fertőzést.

A betegség 1-2 mm-es vörös folttal kezdődik, majd ebből kis hólyagocska, később vörös udvarú hólyag alakul ki. Ez megnyílik és nedvezni kezd és ebből a váladékból alakul ki a betegségre oly jellemző mézsárga pörk. A váladékból leoltást kell végezni és meghatározzuk a kórokozót, valamint annak rezisztenciáját, érzékenységét.

Kis felületen lévő impetigo esetében elégséges a külső kezelés. Először a pörköket kell eltávolítani hexachlorophenes vagy kamillás borogatással. Ezután a művelet után - ha jól végeztük - mindig hámfosztott terület marad vissza, emiatt fontos a fertőtlenítő ecsetelő használata.

Az ecsetelő száradása után, ami kb. 1-2 perc, fertőtlenítőt tartalmazó krémmel pl. Chlorhexidinnel vékonyan bekenjük a sebfelületet. A krémet naponta többször vigyük fel a beteg felületre vékonyan. Ha a krémet nagyon vastagon alkalmazzuk, akkor a bőr természetes légzését akadályozzuk. A sebkezelés befejeztével a sebek vékony kötözésével megakadályozzuk a fertőzés továbbterjedését.

Ezeknél a betegeknél fontos a higiénia pontos betartása, hexachlorophenes fürdetés, körmök rövidre vágása, valamint a környezetben lévő tárgyak fertőtlenítése. Szakszerű kezelés esetén pár nap alatt gyógyuló betegségről van szó. Közösségbe csak teljes gyógyulás után vihető a gyermek.

Pyoderma (bőrgennyedés)

Enyhébb esetekben otthoni ápolásra is lehetőség van, de súlyosabb formában feltétlenül orvoshoz kell fordulni, mint pl. a pyoderma (bőrgennyedés) esetén, amikor nem elégséges a helyi kezelés, hanem e mellett belsőleg antibiotikum adására is sor kerülhet. Az antibiotikum adása mellett, fontos a viszketés csillapítása megfelelő gyógyszerekkel. Az ápolási feladatok mellett nagyon lényeges a szülők felvilágosítása, a kezelések megtanítása, valamint a higiénés szabályok ismertetése.

Ezek is érdekelhetnek:

Streptococcus-fertőzés

Na most az antibiotikum barát vagy ellenség?

Előzd meg a pelenkakiütést