Babapóráz: érvek és ellenérvek
Szerző: Kiss Virág
2019. április 29.
Forrás: babaszoba.hu
A babapóráz használatáról igencsak megoszlanak a vélemények. Vannak, akik szerint akár életmentő is lehet ez az eszköz, míg mások megalázónak tartják a gyermekre nézve.
h i r d e t é s
Nemrégiben óriási visszhangot keltett az egyik bulvárlap hasábjain megjelent fénykép, amin egy édesapa volt látható, amint babapórázon sétáltatja gyermekét Budapesten. De miért vált ki belőlünk ekkora indulatokat a babapóráz? És egyáltalán mit érdemes tudni erről az eszközről, ami külföldön már régóta nagy népszerűségnek örvend?
A babapóráz típusai
A babapóráz, vagy szofisztikáltabb nevén babahám egy olyan hevedert jelent, amit egy hátizsákkal vagy egy hámmal a gyermek testéhez erősítenek, a póráz végét pedig a szülő tartja a kezében. A hátizsák esetében a táska két vállpántját szintén összeerősítik egy vízszintes pánttal a gyermek mellkasánál, hogy ne bújhasson ki belőle. A hátizsák lecsatolható, így a későbbiekben hám nélkül is lehet használni.
Magyarországon egyelőre ezt a két típust láthatjuk az utcákon, létezik azonban a babahámnak ettől sokkal érdekesebb megoldása is, amit külföldön használnak. Például amikor a gyermeket a csuklójánál fogva - egy bilincsszerű megoldással - kötik össze a szüleivel.
Bármely megoldásról is van szó, a cél ugyanaz minden esetben: a zsúfolt vagy veszélyes helyeken (nagyvárosokban, nagy rendezvényeken, közlekedés során stb.) az eszköz segítségével a felnőtt közelében marad a gyerek, nem kell attól tartani, hogy elkeveredik mellőle.
Mit mondanak a babapórázt ellenzők?
A legfőbb ellenérv a pórázzal kapcsolatban, hogy ilyen eszközt kisállatra, elsősorban kutyára szokás tenni, és emiatt megsértjük a gyermek méltóságát.
Vannak, akik úgy vélik, hogy szimpla kényelmi szempont vezérli azokat az anyukákat, akik babapórázon sétáltatják gyermeküket, és valójában csak ők szeretnének nagyobb szabadságot maguknak.
Mások a nevelés hiányát okolják, és úgy vélik, hogy jól nevelt gyermekre nem kell ilyesmit adni; ráadásul a póráz felmenti a szülőt az alól, hogy saját maga tanítsa meg a gyermeket a biztonságos közlekedésre és magatartási szabályokra.
Mit mondanak azok, akik használják?
Azok az általam megkérdezett szülők, akik használnak babapórázt úgy vélik, a hám kétségtelen előnye, hogy a szülő keze szabadabb, a 2-3 éves rohangáló gyermek is biztonságban van, ráadásul jobban kalandozhat szülői felügyelet mellett. Sőt! Van, akinél egyenesen életmentő lehet egy ilyen segédeszköz.
Juditék esetében is ez történt: "Nekem a múlt héten a kétévesem úgy szaladt ki az útra, hogy fogtam a kezét. Kirántotta a kezét a kezemből, s már futott is az úttesten. Az volt a szerencsém, hogy elkiáltottam magam, hogy autó, s leszaladt a járdára. Azóta ismét nem megyünk egy tapodtat sem póráz nélkül. Továbbra is fogjuk a kezét, de azért biztonságot ad a tudat, hogy ha megint ellök, akkor sem tud messzire futni."
A babahámot pártolók valamennyien úgy vélik, hogy bizony vannak olyan helyzetek, amikor a leggondosabb odafigyelés mellett is veszélybe kerülhet a gyermek. Ha valaki például mozgásában korlátozott, és nem tud az eliramodó, a kezét a kezéből kitépő gyermek után rohanni, annak ez az eszköz nagy biztonságot adhat. Szintén praktikus lehet a babapóráz, ha ikreket vagy több kisebb gyermeket szeretne biztonságban tudni a sétára induló szülő.
Eszternek az édesanyja utazott repülővel a két kisebb (2 éves) unokával: "Megnyugtató volt, hogy nála volt ez a hám. Neki is megkönnyítette a dolgát, főleg, amikor elő kellett venni az iratokat és az embernek ugye kell a két keze."
A babapórázt pártolók egy része úgy véli, hogy ennek az eszköznek a használata nem feltétlenül nevelés kérdése, mert vannak olyan temperamentumos, dacosabb gyermekek, akik saját magukat sodorják veszélybe egy-egy séta alkalmával.
Hajni is ennek a tábornak a véleményét erősíti:
A kislányom nagyon makacs volt dackorszakos korában, mindig szaladt volna, de a kezét nem engedte, hogy megfogjam, mindig kitépte magát, kiabált. Egy hátizsák formájú babapórázt vettem. (...) nem kellett félteni, hogy kiszalad az autóútra. Stresszmentesebb lett így a séta mindkettőnknek. Nem érdekelt, mit gondol más."
A kislányom nagyon makacs volt dackorszakos korában, mindig szaladt volna, de a kezét nem engedte, hogy megfogjam, mindig kitépte magát, kiabált. Egy hátizsák formájú babapórázt vettem. (...) nem kellett félteni, hogy kiszalad az autóútra. Stresszmentesebb lett így a séta mindkettőnknek. Nem érdekelt, mit gondol más."
A babapórázt használók úgy vélik, hogy a hám- a hiedelemmel ellentétben- nem sérti a gyermek méltóságát, és a biztonság mindennél előrébb való:
"Nálunk volt olyan vicces helyzet, hogy egyszer kutyakiállításon viselte a gyerek, aztán jót mutattunk a pórázon vezetett kutyusok között. De nézelődhetett a gyerek nyugodtan én meg tudtam nem tűnhet el a tömegben!" - mesélte Eszter.
"Nálunk volt olyan vicces helyzet, hogy egyszer kutyakiállításon viselte a gyerek, aztán jót mutattunk a pórázon vezetett kutyusok között. De nézelődhetett a gyerek nyugodtan én meg tudtam nem tűnhet el a tömegben!" - mesélte Eszter.
Külföldön már természetes
Ajibola Rita Wanda pszichológus, családterapeuta Írországban él, és ő is használja két és féléves eleven gyermekénél a babahámot, annak is a hátizsákos verzióját. Érdekesség, hogy míg a nagyobb gyermekénél eszébe sem jutott a babahám, addig a picinél kimondottan erre a problémára keresett megoldást.
Mivel folyamatos stresszforrás volt a séta, ezért amikor gyermekét kézen fogja, a vezető vége akkor is a kezében lapul a séta alatt:
"Azt gondolom, hogy önmagában ez az eszköz nem rossz. Kérdés az, hogy ki, mikor, hogyan és milyen indíttatásból használja és mennyi ideig (pl. repülőtér, mozgásában korlátozott anyuka). Vannak a nyers változatok és vannak a cuki hátitáskások. Megértem azokat is, akik ösztönösen viszolyognak, de ha arra gondolnak, hogy esetleg valakinek ez bizony segédeszköz egy darabig az anyasághoz; lehet máshogyan látják majd."
"Azt gondolom, hogy önmagában ez az eszköz nem rossz. Kérdés az, hogy ki, mikor, hogyan és milyen indíttatásból használja és mennyi ideig (pl. repülőtér, mozgásában korlátozott anyuka). Vannak a nyers változatok és vannak a cuki hátitáskások. Megértem azokat is, akik ösztönösen viszolyognak, de ha arra gondolnak, hogy esetleg valakinek ez bizony segédeszköz egy darabig az anyasághoz; lehet máshogyan látják majd."
Wanda úgy érzi, hogy Írországban eleve sokkal befogadóbb és toleránsabb a társadalom minden téren. Legyen szó akár sérült gyermekekről, akár a babahám használatáról, nem jellemző az ítélkezés.
Pedig Írországban - Wanda tapasztalatai szerint - nagy hangsúlyt fektetnek a gyermeki méltóságra, korán megtanítják nekik, hogy a testükkel ők rendelkeznek, és van választási lehetőségük.
Mit mond a gyermekpszichológus?
Bojti Andrea gyermekpszichológus szerint a babahámmal kapcsolatban a legnagyobb probléma a közmegítélés. A külső szemlélőben ugyanis ez az eszköz olyan érzetet kelt, mintha kutyát sétáltatna az ember. Emiatt pedig megbélyegzik vagy elítélik azokat a szülőket, akik kénytelenek babapórázt használni gyermeküknél. Ugyanakkor fontos megérteni- hangsúlyozta a pszichológus, hogy a legtöbb szülőnek nyomós oka van arra, hogy babahámot használjon, és sokszor bizony a szülő is rosszul érzi magát emiatt.
Alapvetően meg kell nézni, hogy miért kerül babahám a gyermekre - javasolja Andrea. Egy olyan fejlesztésre szoruló 2-3 éves gyermek esetében, aki nagyon mozgékony és többféle mozgásos-figyelemzavarral rendelkezik, fontos a biztonság megteremtése. Az ilyen gyermekekkel például szó szerint életveszélyes lehet az utcán közlekedni.
"Én is biztosan ráraknám a gyermekemre, ha arról lenne szó, hogy csak így tudok vele kimenni az utcára" - jelezte Andrea beszélgetésünk végén.
Kapcsolódó cikkeink:
Hozzászólások