Baba

Azt hinnéd, csak hadonászik, pedig nem!

A legtöbb szülő gyermeke első nagy kommunikációs mérföldkövének a pici első szavát tartja, pedig csöppségünk már jóval azelőtt szól hozzánk, hogy beszélni tudna. Vagy legalábbis próbálkozik.
2016. November 17.

Egy friss kutatás szerint minden jó szándék ellenére, a szülők többsége a legtöbbször félreértelmezi gyermeke első kommunikációs próbálkozásait. Jóval azelőtt ugyanis, hogy a babák beszélni kezdenek és érthető lesz, mit mondanak (a legtöbbször 10-14 hónapos koruk környékén, bár ez azért gyermekenként eltérő) mutogatással próbálnak velünk kommunikálni.

A brit ERSC (Economic and Social Research Council) egyik legújabb kutatásában videófelvételek elemzésével vizsgálták a tanulmányban résztvevő gyermekeket, tíz hónapos koruktól egyéves korukig.

A megfigyelt babáknak játékokat adtak és a megosztó magatartás jeleit, valamint kisebb gesztusokat vizsgáltak, illetve azt, hogy a rájuk vigyázó felnőtt ezekre hogyan reagál. Minél gyakrabban mutatott meg, vagy adott a baba a rá vigyázónak egy játékot, annál gyakrabban használta végül a rámutatást, ami az egyik nagy kommunikációs lépcsőfok. Azt jelzi, hogy a baba megérti a szavakat és kommunikálni szeretne.

A kutatók egyéb gesztusokat is megfigyeltek, amik a kommunikáció korai jelei lehetnek, mint például a hullámzó kézmozdulatok, a kézrázás, bólogatás, tárgyak mutatása, mutogatása és másnak adása, vagy épp azok kérése, eltolása.

Elena Lievan, az ERSC professzora szerint a kisbabák sokkal jobban próbálnak kommunikálni, mintsem azt gondolnánk. A szakember úgy gondolja, hogy a kicsik gesztusainak megértése legalább annyira és olyan fontos, mint a korai beszédük megértése.

A tanulmány egyik legnagyobb megállapítása, hogy a kisbabák onnantól kezdve próbálják megérteni a szavakat, amint meghallják őket, ezzel pedig a receptív szókincsüket fejlesztik. (A receptív ebben az esetben a megértő szókincsre vonatkozik, többek között megnevezett tárgyak megértését, igék, jelzők, elöljárószók, a cselekvés-tárgy közötti szemantikai kapcsolat megértését, és passzív vagy kérdő mondatok megértését értjük – a szerk.)

Mint minden esetben azonban, itt is nagyon fontos, hogy ne essünk pánikba, ha a kisbabánk nem próbálkozik, vagy mi nem tapasztaljuk ezeket a gesztusokat, beszéljünk hozzá, énekeljünk, meséljünk neki és tartsunk minden kommunikációs csatornát nyitva.

(VIA)