Baba

Az autizmus korai jelei

Ha autizmusról van szó, a korai felismerés - ideális esetben már tizennyolc-hónapos korban - hatalmas segítség lehet. Lássuk, milyen előjelek lehetnek, amik gyanakvásra adnak okot.
2016. November 11.

Autizmus – Milyen jelekre érdemes figyelni?

De mi is az az autizmus? Az autizmus spektrumzavar (a kifejezésben a spektrum szó arra utal, hogy az autizmusnak számtalan megjelenési formája van) egy idegi-fejlődési rendellenesség, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg. Bár az eredete ismeretlen, a genetikai tényezők fontosak. Okait jelenleg is kutatják.

Hogy vehetjük észre, ha a gyermekünk autista?

Az autizmus ritkán fordul elő magában, jellemzően együtt jár más rendellenességekkel. Az autizmus jelei igen változatosak, csakúgy mint a hatásai, egyes gyermekek csupán enyhébb, míg mások súlyosabb tüneteket produkálnak. Az autizmus fajtájától függetlenül azonban akad néhány területe az életnek, ahol minden esetben jelentkeznek a tünetek, így a felismerésük is könnyebb lehet.

Verbális és nonverbális kommunikáció

Másokkal és a világgal való kapcsolatok

Autisztikus magány: ez egyfajta szellemi egyedüllét

Feltűnően korlátozott tevékenység és érdeklődés

A kommunikáció speciális károsodása:

– általában

– a szociális interakcióban

– a képzelőerőt igénylő tevékenységekben

Az autisztikus magány többféleképpen is megnyilvánulhat. Egyes autisták alig képesek személyekkel kapcsolatba lépni, sokkal nagyobb örömet jelent számukra a tárgyakkal való foglalkozás, mint az azonos korúak társasága. Mások keresik a kapcsolatot, de szociális viselkedésük zavartsága miatt nem értik meg őket.

Az állandósághoz való ragaszkodás fontos kapaszkodót jelent a nehezen megjósolható változások világában. Az autisták akár be is pánikolhatnak, ha valami nem a megszokott módon zajlik. Jellemzők még az egyszerű, ismétlődő mozgások (mint például a test előre-hátra ringatása, vagy a kézfej rázása stresszhatásra), az állandóan visszatérő gondolatok, a kényszeresnek tűnő, de látszólag céltalan és körülményes foglalatosságok és a végletesen beszűkült érdeklődési kör, valamint az érzékelés normálistól eltérő működése (például csökkent vagy túlzott érzékenység bizonyos egyszerű vagy összetett ingerekkel: hangokkal, érintéssel, vizuális mintázatokkal vagy szociális gesztusokkal szemben). Gyakoriak az alvászavarok, a fóbiák, az evészavarok, dühkitörések, autoagresszió. Nehezen értenek meg általános élethelyzeteket.

Egyes esetekben már az első hónapokban a megszokottól eltérően fejlődnek. Máskor csak a második vagy a harmadik életévben jelentkeznek a tünetek. Előfordulhat, hogy ekkor a már meglevő szociális és kommunikációs képességek is károsodnak.

Kísérjük figyelemmel gyermekünk fejlődését

Az autizmus számos fejlődési készség késését magában foglalja, így nem árt, ha árgus szemmel követjük, hogy gyermekünk a legfontosabb szociális, érzelmi és kognitív mérföldköveket sikerrel teljesíti-e. Ez lehet a korai felismerés egyik leghatékonyabb módszere. Ne essünk azonban át a ló másik oldalára és ne ijedjünk meg rögtön, a fejlődési késések nem jelentik automatikusan azt, hogy gyermekünk autista, de utalhatnak annak fokozott kockázatára.

Ne habozzunk cselekedni, ha aggódunk

Minden gyermeknek különböző ütemben fejlődik, így nem kell pánikba esni, ha a gyermekünk egy kicsit későn kezd el beszélni, vagy járni. Az egészséges fejlődés nem óramű pontosságú, ám ha úgy gondoljuk, hogy a probléma már a normális határértékeken túl mutat, osszuk meg aggályunkat gyermekorvosunkkal, azonnal. Ne várjunk.

Szülőként első kézből figyelhetjük meg és ismerhetjük fel az autizmus jeleit, hisz nálunk jobban senki sem ismerheti gyermekünket. Amíg pici, ezekre is különösen figyeljünk, hisz autizmusra utalhat, ha:

  • Nem reagál a szemkontaktusra, vagy nem mosolyog vissza
  • Nem reagálnak a nevére, vagy egy ismerős hangjára
  • Nem követi vizuálisan a tárgyakat, vagy a rámutatott objektumokat
  • Nem zajong, hogy felkeltse érdeklődésünket
  • Nem kezdeményezi, vagy viszonozza a dédelgetést
  • Nem követi a mozgásokat, vagy az arckifejezéseket
  • Nem játszik másokkal
  • Nem jelzi, ha megsérül, fájdalmat, vagy kellemetlenséget érez

Kapcsolódó cikkeink: