Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Az alvástréning többet árt, mint használ

Szerző: Babaszoba.hu

2021. szeptember 23.

Forrás: babaszoba.hu

Alvástréningnek nevezzük azt a módszert, amikor nem reagálunk a baba hívására, helyette hagyjuk, hogy álomba sírja magát. A gyakorlat követői azt állítják, hogy így tanulja meg a baba, hogyan nyugtassa meg és altassa el önmagát.

Az alvástréning többet árt, mint használ (fotó: Getty Images)
Gyermekneveléssel kapcsolatban rengeteg tippel, útmutatásokkal, bevett gyakorlatokkal találkozunk. Minél kisebbekről beszélünk, annál több konfliktus övezi ezeket a sokszor egymásnak ellentmondó gyermeknevelési tanácsokat. Bár a tudomány sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, sokkal több szó esik az újszülöttekről, sőt a magzati korról is egyre mélyebb és átfogóbb tudásunk van, úgy tűnik, továbbra is a legmegosztóbb kérdések egyike az alvással kapcsolatos, ezen belül is az alvástréning vagy alvástanítás.
Az alvástanítás nem más, mint az, amikor a csecsemőt magára hagyjuk, hogy álomba sírja magát. Azok, akik ezt a módszert hirdetik, általában azzal érvelnek, hogy a csecsemők így tanulják meg az önmegnyugtatást és az önálló elalvást. Úgy tűnik azonban, hogy fontos evolúciós, biológiai és pszichológiai tényeket nem vesznek figyelembe a módszer hívei.
Darcia Narvaez a Notre Dame-i Egyetem pszichológia professzora és Cathriona Cantio a Dél-dániai Egyetem Egészségtudományi Karának adjunktusa akik 15 éve kutatják a témát úgy fogalmaznak, hogy illúzió azt gondolni, hogy az alvástréning segíti a babákat abban, hogy megtanuljanak megnyugodni önmaguktól. Valójában sérti mindazt, amit a babák igényelnek: a biztonságot, stabilitást és a gondoskodást.
Sérti továbbá a szülők azon ösztönét is, hogy megnyugtassák a kisbabájukat. Sőt, evolúciós szempontból nézve az alvástréning ellentétes az emlősökre jellemző társas gondoskodással is, vagyis azzal, ami egyszerre több gondozó állandó figyelmét, szeretetét és vigasztalását jelenti. Emlősökként a csecsemőknek szeretetteljes érintésre és nyugtató gondoskodásra van szükségük, miközben megtanulják az önszabályozást és azt, hogyan éljenek az anyaméhen kívül. Ha a gondozók nem ölelgetik és nincsenek fizikailag jelen naponta több órán át, annak olyan következményei lehetnek, mint a stressz túlreagálása, ami azt jelenti, hogy az agy mindenben mindig fenyegetést lát, akkor is, ha valójában nincs fenyegetés (pl. amikor valaki véletlenül neked megy, de te ezt szándékos provokációnak veszed).
A csecsemő alvástanításával kapcsolatos probléma az, hogy aláássa a gyermek fejlődésének kulcsfontosságú aspektusait: az agyműködést, a szociális és érzelmi intelligenciát, az önmagába, másokba és a világba vetett bizalmat. Majmokkal végeztek olyan kísérleteket, amelyek során megfosztották őket az anyai érintéstől, és azt találták, azoknál a majomkölyköknél, akiket nem érintettek meg, nem törődtek velük, mindenféle agyi és szociális rendellenesség alakult ki. Az emberek is társas emlősök, és szükségük van érzékeny és szeretetteljes törődésre.
Az emberi utódok különösen éretlenek a megszületéskor, a felnőttkori agytérfogatunk csupán 25 százalékával születünk. A csecsemő amikor megszületik, sok tekintetben olyan, mint más állatok magzati korban, pl.egészen 18 hónapos korig kell várnunk, hogy a koponyacsontok végleg összeolvadjanak. A csecsemő agy mérete hároméves korára megháromszorozódik, és a korai hónapok és évek során a gyermek agya és teste a kapott gondoskodásra reagálva alakul, fejlődik. A stresszválasz például túlműködhet akkor, ha a csecsemők idejük nagy részében nem kapnak megfelelő gondoskodást - ami hosszú távú fizikai és mentális egészségügyi problémákat okozhat.
A szülőkkel való folyamatos biológiai-viselkedési szinkronitás kritikus fontosságú a csecsemő életében, és megalapozza a gyermek későbbi önszabályozását és szociális-érzelmi intelligenciáját.
Emiatt a sírni hagyós alvástréning káros lehet a gyorsan növekvő agyra - és a növekvő pszichére. A kutatók dokumentálták, hogy az alvástréning hatására, amikor vigasztaló, fizikai érintés nélkül hagyják őket, a csecsemők harci és menekülési ösztönei aktiválódnak.
Ha túl sokáig nem reagálnak a szükségleteire, a baba szorongani kezd és ha ez a szorongás túl sokáig tart, akkor a csecsemő ugyan megnyugszik, de csak azért, hogy tartalékolja korlátozott energiáit. Ez a zsibbadásba való visszahúzódás a szociális bizalmat károsíthatja hosszú távon, olyannyira, hogy az ősbizalomban való csalódottság a felnőtt életünkre is kihatással lehet, például a stresszre adott válaszainkban (jellemzően düh vagy pánik jelentkezik gondolkodás helyett).
Az érzékeny gondozói jelenlét, szülői gondoskodás azt jelenti, hogy alkalmazkodunk ahhoz, amire a csecsemőknek szükségük van, segítünk nekik nyugodtak maradni, odafigyelünk a kellemetlenséget jelző gesztusokra és arckifejezésekre, és finoman közbe lépünk, hogy helyreállítsuk az egyensúlyt. A sírás a szükséglet késői jele, ezért ha teljesen figyelmen kívül hagyjuk, az azt jelentheti, hogy túl sokáig várunk a válasszal, nem reagálunk a baba szükségleteire.
(Cikk forrása: inews.co.uk)

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések