Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

Anyák és a bűntudat - Minden egyszerre nem megy

Szerző: Kiss Verus

2018. szeptember 13.

Forrás: Kismama magazin

Temérdek elváras a gyereknevelés-háztartás-munka-nőiség satujában. Kérdőjelek, önvizsgálat, önmarcangolás, mit és hol rontottál el, mitől lehetnél jobb legközelebb. Talán te is azt érzed, sosincs vége: az anyai bűntudatgyárat ezer tényező élteti.

Kiabáltam vele? Kövezzetek meg! Kekszet adtam neki superfood helyett? Ide az ostort! Visszamentem dolgozni másfél éves korában? Forró vizet a kopaszra! Nem hordtam korai fejlesztésre, csellós zenebölcsibe és jatszótérre mindennap? Szégyelljem magam! Unottan kirakóztam, mi több, nem játszottam vele hosszan egy ébredésekkel tarkított éjszaka után? Milyen anya az ilyen?
Te naponta hányszor okolod magad valamiért, amit másképp kellene csinálnod? Hányszor fut át az agyadon, hogy húsz év múlva talán a pszichológusnál kerülnek szóba az említett vétkeid, mert gyermeked miattad megy terápiára. Józanabb pillanataimban vagy egy-egy keményebb önismereti kör után azért beugrik a kérdés: vajon anyáink, nagyanyáink is emésztették magukat mindenen?
Miképp köthetnénk barátságot hibáinkkal, anyaságunkkal a mai elvárások kereszttüzében? Három szakértő gondolatai segítenek kicsit kikeveredni a bűntudatspirálból.

Nem egy személyes feladat

- Az anyaság mostani bűntudatos állapotaiban egészen biztosan központi szerepet játszott a pszichológia tudományának kialakulása a XIX-XX. század fordulóján, majd később a gyerekpszichológia és a fejlődéslélektan megjelenése. Ezen tudományágak létrehoztak egy teljesen új fogalomkészletet és szemléletet, amely mára minden anya anyanyelvévé vált. Semmilyen korábbi korban nem volt alaptétel, hogy a szülő dolga az, hogy érzelmileg kiegyensúlyozott gyereket neveljen - magyarázza Réz Anna filozófus. Hozzáteszi, abból egyébként, hogy van egy gyerek, és neki vannak érzelmi és egyéb igényei, semmilyen módon nem következik, hogy mindezen igényeket egyedül az anyáknak kéne kielégíteniük, a pszichológia térhódításával mégis az lett az alapfeltevés - világítja meg a problémát az Üvegplafon blog alapítója. - Az anyák pontosan érzik, hogy a gyereknevelés nem egyszemélyes feladat.A valóság az, hogy az anyákat magukra hagyja a társadalom.

Ráadásul a társadalmi meggyőződés szerint az anyai gondoskodás, türelem, leleményesség soha ki nem merülő erőforrás. Nincs az a kimerültség, az a válság, az a váratlan tragédia, amivel egy anya ne tudna - értsd: ne kellene, hogy tudjon - mosolyogva, higgadtan megbirkózni. Ez egy nagyon kártékony fikció, mert bűntudatot ébreszt a nőkben, amikor energiáik végére érnek, és ezért türelmetlenséget, dühöt, keserűséget éreznek - mondja Anna, aki maga is kétgyermekes édesanya.
A gyermeknevelés nem egy személyes feladat

Anna megoldása

- Kellenek olyan biztonságos terek, ahol félelem nélkül tudunk beszélgetni, mert a többiek nem bélyegeznek meg. Részben pont ezért indítottuk el a "Hogy vagy?" beszélgetéseket szerte az országban. A projekt célja, hogy többet tudjunk meg arról, hogyan érzik magukat a nők itt és most, Magyarországon. Milyen kihívásokkal küzdenek? Kitől kérnek és várnának segítséget? Mit tudnak tenni, hogy megoldják a nehézségeiket? Mi megy jól, mi megy rosszul? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kerülnek szóba a kiscsoportos beszélgetéseken, melyek eredményeit aztán egy kutatás részeként feldolgozzuk.
De az őszinteség nem elég: ki kell tudnunk mondani, hogy indokolatlanul nagy terheket ró ránk az anyaságunk, és ez azért van, mert sokszor sem a tágabb társadalom, sem a szűkebb családunk, sem párunk nem érzi a felelősségét abban, hogy a gyerekeink kiegyensúlyozottan nőhessenek fel. Ne tippeket adjunk egymásnak, hogy hogyan lehet életben maradni és csecsemőt gondozni két óra alvás után, hanem merjük kimondani, hogy nem fenntartható, nem emberséges és nem is reális azt várni anyáktól, hogy tartósan így éljenek. Együtt talán könnyebb rájönni, hogy a hiba nem bennünk van, és talán azon is elkezdhetünk gondolkodni, hogyan nézne ki egy ennél anyabarátabb társadalom.

Mindent akarunk egyszerre, de nem megy

- A gyermekvállalás a legtöbb ember életében olyan krízishelyzet, melyet normatívnak nevezünk, vagyis a legtöbben átesünk rajta. A gyermek(ek)kel egy sor olyan új feladat és kihívás veszi kezdetét, mely sosem látott mértékben mozgatja át az életünket - kezdi boncolgatni a témát Papp Zsuzsanna pszichológus.
Míg korábban ezekre az átrendeződésekre voltak családi minták, a többgenerációs családok végigkövették egymás életfázisainak változásait, addig ma a fiatal felnőttek életében a kortárs csoportok a legmeghatározóbbak. Egy minta helyett tucatnyi vagy még több lehetséges érvényes példát látunk magunk körül.
A közösségi médiából, a Facebookról még több és több nyomul ránk, miközben a saját anyánktól látott mintát is újraéljük friss anyaként, és sokszor szeretnénk elhatárolódni tőle. Milyen elvet kövessünk? Mivel teszek jót, mivel okozok kárt? Még kettőt sem léptünk, máris megkérdőjelezzük saját választásunkat, mindent akarunk egyszerre - és jön a bűntudat - osztja meg gondolatait a háromgyermekes anyuka, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy míg anyáink a "mártírgenerációt" képviselték, addig mi már szeretnénk saját jóllétünkre is időt fordítani, vagyis még ezt a vágyunkat is bele kell valahogy szuszakolni a munka, a háztartás, a feleségszerep és gyermeknevelés mellé. Nem csoda, ha ilyen kondíciók között elsodor az önmarcangolás, ha valami mégsem úgy sikerül, ahogy azt a külső-belső elvárások diktálnák.
Zsuzska szerint van néhány dolog, amit az anyai bűntudat kapcsán ezért érdemes nulladik lépésként végiggondolni. Miben akarok tökéletes anya lenni? Vajon miért pont abban? Kinek akarok megfelelni? (Anyukámnak, barátnőmnek, szomszédomnak, ovistárs anyukájának, páromnak, Facebook-lájkolóknak?) Mi az, ami nekem, belül igazán fontos? Utána pedig jöhetnek az eszközök, az egyéni és családi megoldások, amelyek segíthetik könnyebbé tenni a batyut, ezáltal oldani az önmarcangolást.

Zsuzska megoldása

Stresszkezelés:
Sokunknak annyira megváltozik az életmódja a gyermekvállalással, hogy a korábbi stresszkezelo módszerek nem tudnak működni. Ha korábban például a futás volt a feszültséglevezetés eszköze nálad, érdemes visszahozni, vagy alternatívat teresni a gyermek(ek) mellett is.
Elszigetelődés vagy elvágyódás:
Anyukaként valamiről biztosan le fogsz maradni. De ez rendben van. A barátok, a valós vagy online közösségek fontos támaszt jelentenek, megvédhetnek az elszigetelődéstől, de a közösségi média folyamatos figyelésével, a párhuzamos csetelések közben könnyen kialakulhat egy folyamatos elvágyódás, hogy mindig másban, másokkal szeretnél lenni, mint ahol és akikkel éppen vagy. Húzz határt, akadj le tudatosan időről időre az online térről.
Más mintát is ismerjen meg!
A gyerekeknek kell a stabilitás és a kiszámíthatóság, de az is jót tesz, ha megtapasztalják, hogy nem csak az anyai működésmód létezik. Apa, nagymama vagy a bébiszitter, a bölcsis néni is tud vigyázni a gyerekre, míg te a saját dolgoddal foglalkozol, feltöltődsz.
Kérj segítséget!
Ha a szorongás, a bűntudatban töltött mindennapok tartóssá, életed meghatározójává válnak, vagy felmerül a szülés utáni depresszió gyanúja, tényleg érdemes szakemberhez fordulni. A gyermekvállalás normatív krízis, de attól még krízis, ami sokszor nagyon nehéz. Ér benne néha rosszul érezni magunkat, és ér segítséget kérni.

Hasznos fegyvertár: önbizalom és önismeret

Amikor a bűntudat gyér bedarál bennünket, olyankor a múlton bánkódunk, és ez tönkreteszi a jelent. Feszültek leszünk, magunkat bántjuk. Nem a jelenlegi problémáinkat oldjuk meg, mert nem itt van a figyelem, ezért a mostban tehetetlenek vagyunk, újabb rossz megoldásokba sodródunk bele, és újabb bűntudatkör indulhat.
Nekünk, anyáknak ez különösen mérgező, mert szoros összeköttetésben vagyunk a gyerekeinkkel, érzelmi állapotunkat, megoldási mintáinkat tudattalanul is átveszik - figyelmeztet a kérdést körüljárva Veress Anita familycoach, ThetaHealing konzulens, aki épp anyasága kapcsán kezdett foglalkozni saját nehézségeivel, határaival, szorongásaival, amelyekkel a gyermekvállalás során találta szemben magát.
- Ha mar a gyerekvállalás előtt önértékelési problémákkal küzdünk, vagy hajlamosak vagyunk a szorongásra, az is hajlamosít arra, hogy bedaráljon később az önmarcangolás. Az anyaságról alkotott saját, irreális előfeltevéseink ugyancsak hátráltatnak: úgy képzeljük, hogy csak szép érzéseink lesznek, aztán a valóság ezekhez képest gyakran sokkoló, és ilyenkor azt gondoljuk, bennünk van a hiba. Kétségbeesünk a megjelenő negatív érzéseinktől, nem tudunk velük mit kezdeni. Megéljük a felelősség súlyát, de saját tapasztalatok híján, a sok ellentmondó tanáccsal gyakran olyan érzésünk van, bármit csinálunk, mindenképp nagyot fogunk hibázni, a gyerekünk kárára. Nem tudunk mindezeknek megfelelni - magyarázza a három gyermekes anyuka.

Anita megoldása

Az önismeretet, önbizalmat lehet fejleszteni, és ez hosszú távon a legnagyobb haszonnal járó munka - édesanyaként is, ami meghaladja a ráfordított időt. Az energiát és a fókuszt arra érdemes fordítani, amit el szeretnél érni, és nem arra, ami már a múlt, amin nem tudsz változtatni. Megnézni, miben vagy jó, és mik azok a képességek, amelyeket fejleszteni szeretnél magadban. A relaxációs technikák is sokat segíthetnek a feszültségek, negatív érzések elengedésében. Ilyen például a légzésfigyelés, a figyelmed visszahívása a jelenbe, a különböző vizualizációs technikák, meditáció, az autogén tréning. Meditációs technikákkal negatív érzéseink múltbeli eredőjét keressük meg és oldjuk ki: az okok ugyanis egyénileg nagyon változók, általában a gyerekkori "nem vagyok elég jó" vagy "bűnös vagyok" érzésekből erednek.
A tudatalatti elvárások, ítéletek sokaságát is hasznos letisztázni a technika segítségével - mondja a szakember, aki mindenkit arra biztat, hogy kutasson új nézőpontot és eszközök után. Ezek szükségesek ugyanis ahhoz, hogy anyukaként elfogadjuk és szeressük magunkat úgy, ahogy vagyunk, és ilyen mintát tudjunk továbbadni a gyerekeinknek is.
Kapcsolódó cikkek:

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések