Baba

Amit az arcunk mond el a gyermekeinknek

A csecsemők számára az élet első napjaitól kezdve fontos információforrás az emberi arc.
2020. Szeptember 19.
Amit az arcunk mond el a gyermekeinknek (fotó: Getty Images)

Minden idők egyik leghíresebb pszichológusa, William James “virágzó, zümmögő zűrzavarnak” nevezte a csecsemő első tapasztalatait a világgal kapcsolatban. Születésükkor a csecsemőknek segítségre van szükségük a szüleiktől, hogy megtanulják azokat a készségeket, amelyekre szükségük van egy összetett világban való működéshez. De hogyan kezdik értelmezni ezt a virágzó, zümmögő zűrzavart?

A csecsemők számára az élet első napjaitól kezdve fontos információforrás az emberi arc. Mintha a természet tippet adna arról, hogy honnan származhatnak fontos információk, a csecsemők az arcszerű formákat részesítik előnyben (Johnson & Morton, 1991), sőt, bizonyítékok vannak arra, hogy ez a preferencia még a csecsemő megszületése előtt kialakul(Reid, Dunn, Young, Amu, Donovan és Reissland, 2017).

Néhány hónappal később nemcsak az arcokat részesítik előnyben, hanem a számukra leginkább ismerős arcokat, például az édesanyjuk arcát (Maurer & Salapatek, 1976).

Eleinte, amikor a csecsemők arcokat néznek, többnyire az arc azon részeit vizsgálják, amelyek a legkontrasztosabbak, például a haj körvonala körüli területet, de ahogy nőnek, azokat az arcrészeket részesítik előnyben, amelyek a legtöbb információval rendelkeznek számukra, mint például a szemek (Maurer & Salapatek, 1976). Majd később, amikor elkezdik megtanulni a nyelvet, egyre inkább a szájat figyelik (Hunnius & Geuze, 2004).

Az arcok figyelése abban segíti a csecsemőket, hogy korán megtanulják felismerni szeretteiket, és a közvetlen környezetük legfontosabb információira irányítja a figyelmüket.

A csecsemők gyakran a figyelt arc alapján döntik el, hogy mi él és mi élettelen (Johnson, Slaughter és Carey, 1998). Ha az arcon a babák a szemeket figyelik, akkor ez információt nyújthat számukra arról, hogy mit érdemes vagy fontos figyelniük.

A kisbabák valamikor 6 és 12 hónapos koruk között kezdik megérteni, hogy a szem, a tekintet szándékot is kifejezhet, ekkor kezdik el követni a felnőttek tekintetét, oda, arra néznek, ahova a felnőttek (Deák, 2015).

Ezt követően a szem mellett az arcvonások értelmezését is megtanulják: a mimika mutatja meg számukra, hogy bizonyos társadalmi helyzetekben mit kell tenni. Ezek közül a legerősebbek az arcon megjelenő érzelmek kifejezése. Az újszülöttek már elég hamar képesek megkülönböztetni a boldog, a szomorú és meglepett arckifejezéseket egymástól, nem sokkal megszületésüket követően (Field, Woodson, Greenburg és Cohen, 1982). 12-18 hónapos kor között a csecsemők megtanulják, hogyan használják az anyák arckifejezéseiből származó információkat arra, hogy jelezzék, mit tegyenek egy új helyzetben.

Például a csecsemők nem fognak olyan játékkal játszani, amilyen játékra a felnőtt arcán félelmet látnak (Mumme & Fernald, 2003; Mumme, Fernald és Herrera, 1996). Ugyanez vonatkozik a potenciálisan veszélyes magasságból történő lelépésre: ha a csecsemők látják, hogy az anyjuk negatív vagy féltő arcot mutat, akkor nem próbálkoznak meg vele (Sorce, Emde, Campos, & Klinnert, 1985; Tamis-LeMonda, Adolph, Lobo, Karasik, Dimitropoulou és Ishak, 2008).

Fontos, hogy a csecsemők által az arcokból gyűjthető összes információ kihatással van a tanulásra és a más emberekkel való kapcsolatukra. Az arckifejezések értelmezésének képessége általános érzelmi kompetenciának számít: a gyerekek így tanulják meg kifejezni és irányítani ezeket az érzelmeket és felismerni más emberek érzelmeit.

Később az érzelmekről folytatott beszélgetés segíthet a gyerekeknek abban, hogy azonosítsák mások érzelmeit, és egészségesebb társadalmi interakciókat folytathassanak szüleikkel és társaikkal.

A szülőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a csecsemők már kisgyermekkortól kezdve az arcukra néznek, hogy útmutatást kapjanak a megfelelő viselkedéshez. Ha egy csecsemő vagy kisgyermek azt látja a szülő arcán, hogy fél egy póktól, akkor a gyerek megtanulja, hogy a pókoktól félni kell, anélkül tehát, hogy kimondanánk, hogy a pókoktól félni kell (Field & Lawson, 2003; Field & Schorah, 2007).

A kisbabák számára az emberi arc, főként azoké, akik a legközelebb állnak hozzájuk fontos információkat hordoznak: megmutatják, hogy mit érzünk, mit gondolunk, mit kell tennünk, mit kell elkerülnünk. Az a képesség, hogy egy kisgyerek értelmezni tudja az adott arckifejezést fontos útmutató lehet számára abban is, hogy milyen társadalmi elvárások szerint élünk. Ily módon az arcunkkal küldött üzeneteknek fontos szerepe van a csecsemők életében.

(via)