Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

A zene hatása a gyerekre - Tények, tévhitek

Szerző: Greff András

2019. június 6.

Forrás: babaszoba.hu

A zenehallgatás mindenképpen gazdagítja a kisgyerekek életét - de ne legyenek irreális elvárásaink.

A zene hatása a gyerekre - Tények, tévhitek
Hogy pontosan milyen mértékben, az még erősen vitatott, egy azonban biztos: a zene hatást gyakorol a gyerekekre már életük első három életévében is. A zene, legyen ez egy popdal, valamely klasszikus tétel részlete vagy egy ritmikus mondóka, amit a szülők énekelnek, többféle területen fejti ki a hatását, amely pozitív és negatív is lehet.

A Mozart-hatás

Mielőtt azonban ezekre rátérnénk, érdemes eloszlatni egy rendkívül népszerű tévhitet a témában, amely az úgynevezett Mozart-hatás néven terjedt el: arról a feltételezésről van szó, hogy gyermekünk későbbi képességeit, intelligenciáját fejleszthetjük, ha már az anyaméhben klasszikus zenét (illetve specifikusan Mozartot) hallgattatunk vele. Félreértésről vagy félremagyarázásról van szó, amelynek alapját egy 1993-ban, a Nature folyóiratban bemutatott vizsgálat adta, amelyben 36 egyetemista végzett különféle gyakorlatokat, amelyekkel a térbeli feladat-megoldási képességüket vizsgálták.
A feladatok előtt három csoportba osztották őket: az egyikben 10 perc csend előzte meg a gyakorlatokat, a másikban Mozartot, a harmadikban pedig relaxációs kortárs zenét hallgattak - a mozartos csoport tagjai pedig egy apróbb térbeli feladatot (hogyan festhet kihajtogatva egy sokszorosan összehajtott, kivágott papírlap?) valamivel ügyesebben végeztek el a többieknél.
A feladatnak tehát semmi köze nem volt az általános intelligenciához, ahogy a magzatokhoz sem, a vizsgálat híre végül mégis így, torzítva terjedt el, és igen nagy hatást gyakorolt: számos kórházban például még a szülészeteken is klasszikus zenét kezdtek lejátszani (amivel rosszat azért semmiképp sem tettek senkivel). Mivel ez az elképzelés ennyire népszerű lett, az elmúlt huszonöt évben végeztek már konkrétan erre irányuló ellenőrzővizsgálatokat is, de mindegyik ugyanarra jutott: nincs meggyőző bizonyíték rá, hogy bárkinek is javítaná a kognitív képességeit, ha kisgyerekkorban vagy az anyukája hasában klasszikus zenét hallgat.

Koordináció, memória, hangulat

Ez azonban nem vonja magával, hogy a zene ne gyakorolhatna rendkívül pozitív hatást a gyerekekre. Mindnyájan tudjuk, hogy a zene segíthet megnyugodni, de energizálni, lelkesíteni is; ha olyat választunk, jobb kedvre derít, vagy biztonságos keretek között lehetőséget biztosít például a szomorúság megélésére. Valamint ahogy az ízek, textúrák vagy színek, úgy a különféle stílusú, hangulatú zenék is hozzáteszik a magukét a gyerekek érzékszervi fejlődéséhez, hiszen új és új kapcsolatokat létesítenek az agyukban - ami még inkább így lesz, ha összekötjük ezeket különféle cselekvésekkel, például tánccal vagy egyéb mozgásformákkal. Mivel pedig a gyerekek már egészen kicsi korukban is nagy kedvvel mozognak zenére, a zenehallgatás a motoros képességeik, illetve a koordináció, az egyensúlyérzék fejlődéséhez is hozzájárul. Nem beszélve arról, hogy ha ilyenkor megdicsérjük őket, akkor egyúttal az önkifejezést is bátorítjuk.
A mondókák vagy a dalok gyakori ismétlésével ezen túl a gyerekek játékos és élvezetes módon tanulhatnak meg struktúrákat, mintákat felismerni, miközben a memóriájuk is fejlődik, aminek következtében egy idő után előre tudják majd jelezni, hogy minek kell következnie az adott zenében, ami később az írástudás elsajátításában is segíthet nekik. 2-3 éves korban a nyelvi kreativitást és a mintafelismerést erősíthetjük továbbá azzal is, ha a jól ismert, sokszor hallgatott dalok felidézésekor itt-ott viccesen kicserélünk egy-egy szót a szövegben, és ugyanerre biztatjuk a gyerekeket is.
Ezt a fajta hatást vonatkozó kutatások is megerősítették, köztük egy közelmúltbeli ausztrál vizsgálat, amelyet a projekt egyik vezető professzora így foglalt össze: "Azoknál a gyerekeknél, akik életében 2 és 3 éves koruk között gyakoribbak voltak a zenei játékok, a zenés foglalkozások, nagyobb szókincset, jobb számolókészséget és jobban irányított figyelmet lehetett észlelni 4 és 5 éves koruk között."

Út a zongorák, gitárok, dobok felé

Fontos kiemelni, hogy nincs olyan zenei stílus, amely a többinél jobban támogatná a gyerekek fejlődését. Lényegében bármilyen fajta zenének pozitív hatása van, amelyre örömmel, pozitívan reagálnak. Innen már könnyen kitalálható, hogy melyek azok a zenék, amelyek kisgyerekek esetében kerülendőek: ne hallgattassunk velük olyat, ami megijeszti, felzaklatja őket, és természetesen kerülendőek azok a dalszövegek is, amelyek kifejezetten erőszakosak vagy erotikusan túlfűtöttek. Csecsemők számára ugyanakkor lényegében bármilyen műfaj és a legszebb dallamok esetében is zavaró lehet a nagy hangerő, ezért az első életévben lehetőleg állítsuk halkabbra a lejátszót.
A zene mindezeken túl a kifejezésben valami miatt akadályozott (például autizmus spektrum zavaros vagy mozgássérült) gyerekek számára is lehetőséget nyújt a kibontakozásra és a kommunikációra.
Ahogy persze a későbbi hangszertanuláshoz is a zene iránti kíváncsiság felkeltésén át vezet az út. Ha van hangszer a házban, mutassuk meg nekik, illetve egyszerűen csak bátorítsuk gyerekeinket arra, hogy elfogadható keretek között bátran doboljanak, zörögjenek, csörögjenek bármivel, amikor a kedvenc zenéjüket hallják.
Kapcsolódó cikkeink a gyermek fejlődése témában:

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések