Baba

A tánc öröme és fejlesztő hatása

A tánc nem csak a felnőttek kiváltsága, mégis csak ritkán beszélünk arról, hogy a kisgyermekek fejlődésére számos pozitív hatást gyakorol. A fejlesztő hatáson túl, a tánc örömet is jelent minden résztvevőnek.
2020. Május 08.
A tánc öröme és fejlesztő hatása (fotó: Getty Images)

Amikor mozgásról beszélünk, ritkán jut eszünkbe, hogy egy kisgyermekkel táncolhatunk is. Pedig, ahogy az éneklés, úgy a tánc is ősi, természetes része az életünknek. A tradicionális afrikai és ázsiai társadalmakra mai napig is jellemzőek a csecsemőkkel folytatott csoportos interakciók, amikor a csoport tagjai játékos, ritmikus tánc kíséretében adják át egymásnak a kisbabákat. Ezekben a kapcsolódásokban a babákat ringatják, felemelik, miközben szemkontaktust tartanak velük. Az egymáshoz való kapcsolódás, testközelség fontos szerepet játszik ezekben a társadalmakban.

Ezzel szemben a nyugati kultúrák nagyobb hangsúlyt fektetnek a minél koraibb önállóságra, a lehető leggyorsabban elsajátítható önszabályozásra. Pedig a tánc, a nyugati kultúrák gyermekei számára is ugyanazzal a jelentőséggel bírnak.

Ha a kisgyermekek zenét hallanak, akkor szinte kivétel nélkül mozogni kezdenek, rugóznak, kalimpálnak, pörögnek, rázzák a kezüket. És mosolyognak. A tánc ugyanis ellazít, elsimítja a gondokat, jókedvre deríti az éppen hisztis gyermeket, oldja a stresszt, egy másik világba repít. A tánc emellett kötetlen, szabad mozgás, nincsenek szabályok, csak a ritmus és a dallam irányítja a tevékenységet. Ebben a szabad és örömteli tevékenységben ugyanakkor rengeteg dolog történik, ami fejleszti a babát.

A ritmusos, játékos mozgás a kisgyermek alapvető szükségletei közé tartozik. Táncolás során a gyerekeknek az egyensúlyra és stabil testtartásra van szükségük, így ezekre a területekre mindenképpen jótékony hatással bír. A tánc fejleszti a motoros-, koordinációs- és koncentrációs készségeket, erősíti az izomtónust. Ami igazán különlegessé teszi a táncot, hogy megtanítja a benne résztvevőket az érzelmi tudatosságra, az együttműködésre, sőt megtanítja a kisgyermeket a szándékosság megértésére. A tánc, mint mozgásélmény tehát elősegítheti mind a motoros, mind a szocio-kognitív képességek fejlődését.

A különféle területek fejlesztő hatása mellett legalább ennyire fontos, hogy a tánc: örömforrás. Amikor egy kisgyermek hagyja, hogy a zene, a ritmus magával ragadja és mozogni, táncolni kezd, akkor oldódik a stressz, a szorongás. A tánc segíti a kötődés kialakulását és elmélyülését, a bizalom kiépítését a szülő és gyermeke között. A tánc közben tapasztalható stresszoldó hatás nemcsak a gyermeknél, hanem a felnőttnél, a szülőnél is jelentkezik. Táncolni egyébként is bármilyen életkorú gyermekkel lehet, sőt érdemes: az egészen piciknél a ringatás, felemelés, hordozva táncolás jöhet szóba, később már ezeket a mozgásokat kiegészíti az, hogy a kisgyermek két lábon stabilan áll, így párban is tudunk vele táncolni.

Bármilyen életkorú gyermekről is beszéljünk, a táncolásban egy dolog biztosan megegyezik: egymáshoz kapcsolódik közben szülő és gyerek. A közös érintések, a nevetések, a szemkontaktus és az éneklés elősegíti a kisgyermekben azt a vágyat, hogy másokkal, a környezetével is kölcsönhatásba lépjen. Megmutatja számára, hogy bizalma lehet a világban, hogy másokkal együtt lenni, összekapcsolódni jó és érdekes. Ez az oldott és bizalommal teli érzés pedig magabiztosabbá teszi őket az önkifejezésükben is.