Hosszú interjút közölt a Hvg.hu Rózsa Ibolyával, az Anyatejút Tudásközpont alapítójával, amelyben a laktációs szakember elmagyarázta, mit jelent a gyakorlatban szoptatástámogatás, miért kellene azt széleskörűen biztosítani, és mi köze van ehhez a környezetvédelemnek vagy a szoptatni nem akaró édesanyák elfogadásának.
Az interjú apropója, hogy az idei szoptatás hete alkalmából augusztusban jelentette be az Emberi Erőforrások Minisztériuma, hogy megalakul a Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság (SZTNB). A hírre sokan úgy reagáltak, hogy a politika már a szoptatásba is bele akar szólni. Valójában az SZTNB létezése nem újkeletű dolog, ilyen bizottságot Magyarországon először a kilencvenes években hoztak létre, aztán 2005-ben újjáalakult, most pedig harmadjára fog lendületet kapni az Emmibe tagozódó tanácsadó, javaslattevő, véleményező és döntés-előkészítő testület.
Szakmai szervezetről van szó, amelybe nemcsak politikusokat, hanem orvosokat és civileket is bevonnak és amelynek a munkájára ténylegesen szükség lenne. Rózsa Ibolya, az Anyatejút Tudásközpont alapítója 2002 óta dolgozik laktációs szaktanácsadóként, alapítója volt a Semmelweis Egyetem laktációs szaktanácsadó szakirányú képzésének is. A hvg.hu arra kérte, hogy magyarázza el, miért van szükség a szoptatás, akár állami szintű támogatására is.
Rózsa Ibolya elmondta, hogy azért van szükség a szoptatás támogatására, mert
– a 20. században, a nők tömeges munkába állása miatt, a tápszeres táplálás került előtérbe, a szoptatás helyett. Olyannyira, hogy az 50-es években az Egyesült Államokban már nem is nagyon lehetett látni szoptató anyákat, sőt, beszélni sem lehetett róla, mert a mellel kapcsolatos kifejezések használata nem volt elfogadott (breastfeeding az angol megfelelője a szoptatásnak)
– az sem teszi könnyűvé a szoptatást egy frissen szült anyának, ha már a kórházban elbizonytalanítják olyan mondatokkal, hogy “anyuka, ezekkel a mellbimbókkal nem lehet szoptatni”, vagy hogy “anyuka, lusta a gyereke”. Ezekkel a mondatokkal aláássák az anya önbizalmát, kompetenciáját és pontosan ezért kell beszélni a szoptatástámogatásról.
- Kapcsolódó: Ha szoptatsz, szoptatástól szoptatásig tervezel
Magyarországon egyébként az a jellemző, hogy az anyák szinte 100 százaléka szoptatja a babáját a kezdet kezdetén, a szülés után. A világban a csecsemőknek csak a 40 százaléka szopik hat hónapos korig, pedig a WHO szerint rengeteg életet lehetne megmenteni, ha ez az arány magasabb lenne. Mégpedig azért, mert az anyatejben olyan immunanyagok vannak, amelyek segítenek abban, hogy a csecsemő immunrendszere kifejlődjön, másrészt védelmet nyújtanak az éppen aktuális betegségekkel szemben is.
A szakértő hangsúlyozta, hogy a szoptatás nem csupán táplálék, hanem sokkal több ennél. A kisbaba akkor is szopik, ha inni szeretne, ha fáradt, ha fájdalma van.
Rózsa Ibolya az interjúban arra is kitért, hogy a bánásmód sem mindegy, ha szoptatástámogatásról van szó. Egy laktációs szaktanácsadó vagy szoptatási tanácsadó még arra is engedélyt kér, hogy vezesse az anya kezét, de ahogy fogalmazott, ezzel szemben a kórházakban gyakran úgy segítenek, hogy erőszakosan összeteszik a baba fejét és az anya mellét, a nő pedig így kiszolgáltatott helyzetbe kerül.
A leggyakoribb problémák amelyekkel megkeresik az egyelőre leginkább magánpraxisban működő szoptatási tanácsadókat, az a fájdalmas szoptatás, hogy nincs elég tej, vagy a baba nem fér hozzá. De olyan is volt már, hogy valaki azzal kereste meg, hogy nem akar szoptatni és ebben kapott segítséget. “…nem szabad ítélkezni a fölött, ha valaki nem akar vagy nem tud szoptatni. Soha nem tudhatjuk, hogy mi van a háttérben.”
A teljes interjú itt olvasható.
Forrás: HVG.hu
Kapcsolódó cikkek
