A "rizikóbabák" és a korai fejlesztés

Leggyakrabban koraszülöttek esetén alkalmazzák a kifejezést, de persze nem minden koraszülött baba esetében kell élete későbbi szakaszában megjelenő problémákkal számolni. Bizonyos feltételek (nagyon korai, illetve nagyon sok komplikációval járó szülés) esetén ezzel együtt érdemes felkészülni a megoldandó problémákra.

A koraszülött babákat általában három kategóriába sorolják: enyhe (33-36. hét között, 1500-2500 grammal született babák), alacsony (28-32. hét között, 1000-1500 grammal születettek), illetve extrém alacsony gesztációs korú koraszülöttek (28. hét előtt, 1000g alatt világra jött babák).

Hosszú távú komplikációkkal inkább az utóbbi kettőnél lehet számolni, de a mai egészségügyi körülményeknek hála alacsony gesztációs kornál is inkább csak akkor, ha agy- vagy tüdősérülés történik, vagy pedig már a méhen belül fejlődési rendellenesség észlelhető.

Rizikóbabák esetében a korai fejlesztés arra irányul, hogy akár már a születés napjától, vagyis jóval a konkrét tünetek megmutatkozása előtt foglalkozni kezdjenek a babákkal (megvizsgálják, diagnosztizálják őket, tanácsot adjanak és terápiákat javasoljanak a szülőknek), hogy biztosítsák a későbbi problémák elkerülését vagy csökkentését, és a legtöbbet hozzák ki a bennük rejlő képességekből.

A korai fejlesztés fontos, mivel a babák fejlődése lépcsőzetesen egymásra épül, és ha valamelyik fejlődési állomást nem érik el az adott életszakaszban, akkor később jóval nehezebb lehet az ebből fakadó problémák megoldása. Másrészt a rizikóbabák egy része már élete legelső napjaiban is igényelheti szakemberek segítségét.
Mozgásterápiára például azért lehet szükség, mert a koraszülött babák izmokat irányító idegrendszeri része gyakran nem eléggé fejlett, ez pedig az izomtónussal kapcsolatos problémákhoz vezet - ezeket különféle (nem bonyolult és nem fájdalmas) célirányos mozgásformákkal eredményesen lehet korrigálni.

Ezen túl már nagyon korán szükség lehet szoptatási segítségre is, mert a babának azok az izmai is alulfejlettek lehetnek, amelyek a szopáshoz és a nyeléshez szükségesek, miközben anyatejes táplálásuk lényeges lenne. Később ugyanezen okokból beszédterapeuta segítheti majd gyermekünket a megfelelő nyelvi kommunikáció gyakorlásában.

Ha nem is helyettesítheti a számára megfelelő szakmai segítséget, nagyon sokat jelenthet rizikóbabánknak, ha mindennap biztosítjuk számára - akár csak rövidebb időre is - a bőrkontaktust velünk, szülőkkel - és jó, ha tudjuk: a ma elérhető (rövidebb távú) vizsgálati eredmények szerint a korai fejlesztéssel találkozó rizikóbabák jelentős többsége gyorsabban hozza be esetleges lemaradásait, és jobban teljesít élete későbbi (iskolás) szakaszaiban is.