Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

A kötődés stádiumai a születéstől a baba egyéves koráig

Szerző: Galgóczi Edina

2020. november 5.

Forrás: babaszoba.hu

Az első esztendő minden szempontból izgalmas időszak. Ekkor alakul ki gyermek és anya között a kötődés is, amelynek minősége erősen befolyásolja majd a gyerek személyiségét, életét.

A kezdeti időszakban létrejött szeretetkapcsolat egy életre kapott lelki batyu. - Az, hogy szüleink hogyan reagálnak ránk, hogyan éreznek, gondolkodnak rólunk, hogyan érintenek meg minket, teljesítik-e kívánságainkat csecsemőkorunkban, hogyan reagálnak sírásunkra, alapvetően határozza meg önmagunkról és másokról alkotott képünket. Szerethető vagyok-e? Bízhatok-e abban, hogy ha szólok, megértenek, rám figyelnek? Kifejezhetem-e az érzéseimet, szeretetemet? Képes vagyok-e hosszútávon kötődni, másokban megbízni?  Az első életév során kialakított kötődés későbbi kapcsolataink alapját, prototípusát képezi - magyarázza Arató Ágnes klinikai szakpszichológus.
Ha biztonságot nyújtó a kötődés, akkor a gyermek világról kialakított képe barátságos, kedvező, bizalomteli. A későbbiekben nyitott lesz, a kapcsolatait, életét magabiztosan, rugalmasan szervezi. Ha bizonytalanságot, érzelmi kiszámíthatatlanságot tapasztal az első évben szüleitől, akkor veszélyesnek, rossznak látja a világot, ennek megfelelően bizalmatlanabb lesz másokkal, és nehezebben alakít ki tartós, kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokat.
Az első év kulcsfontosságú a kötődés szempontjából Fotó: Getty Images

A szenzitív időszak

Már magzati életkortól fogékonyak vagyunk az emberi kapcsolatokra. A magzat édesanyja hormonrendszerén keresztül átéli a szülő érzelmi állapotait, egy idő után már hallja édesanyja hangját, érzi az érintését. A kötődés már a születés előtt elkezdődik, és az első életév meghatározó szerepű a későbbiekre nézve - hangsúlyozza Arató Ágnes.
A kötődéselmélet Jonh Bowlby, brit pszichoanalitikus nevéhez fűződik, aki az 1950-es, 60-as években tevékenykedett. A WHO megbízásából a II világháborúban árván maradt gyermekek lelki-mentális egészségét kutatta. Hangsúlyozta, hogy a gyermek életében az első életév az az érzékeny és vissza nem térő periódus, amikor a szülőhöz való kötődés - legyen az bármilyen minőségű - alapjaiban kialakul. Ha ebben az érzékeny időszakban a baba kötődése sérüléseket, traumákat szenved, az visszafordíthatatlan károkat okoz a személyiségfejlődésében
Az előzetes teóriák szerint a kötődést a táplálás irányítja, ám a kísérletek azt igazolták, hogy ennél jóval bonyolultabb motivációról van szó. Evolúciós alapú, túlélést szolgáló törekvés a baba részéről, hogy testi kontaktust alakítson ki gondozójával. Kötődési viszony természetesen több is kialakulhat, ám mind között kitüntetett szerep jut az anya-baba kapcsolatnak.
Az anyának az említett szenzitív életszakaszban meg kell teremtenie a biztonságos bázist, amelyet a testi kontaktus, a melegség, a válaszkész gondoskodás, a babára való odafigyelés, a sok-sok érintés, ölelés ural. A kicsi ebben az időszakban minél többet szeretne az édesanya közelében lenni, még akkor is, amikor elindul a világ felfedezése. Ekkor is megfigyelhető a szükséglet, hogy vissza-visszatérjen a "biztonságos kikötőhöz", az anya biztonságot adó személyéhez.
- Az első év valóban nagyon fontos a kötődés szempontjából, azonban sokszor mégsem úgy sikerül, ahogy azt előre elképzeljük. Történhetnek vártalan nehézségek egy családban, adódhatnak problémák a gyermek születése körül, vagy egyszerűen nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy vártuk. Az első év sok szempontból a legnehezebb, a legkevésbé kiszámítható, tervezhető időszak. A szülők számára ijesztő lehet annak a felelőssége, hogy "mindent jól csináljanak", különben "örökre" sérül a gyermek. Ez nem így van. Ha szülőben ott van a szándék arra, hogy a kisgyermekét megértse, róla gondoskodjon, az érzéseire ráhangolódjon, akkor mindez már elég ahhoz, hogy a kapcsolatuk a biztonságos alapokról indulhasson - mondja a szakember.
A gyermekek fejlődése nem egy lineáris folyamat, sokkal inkább cirkuláris: ahogyan a gyermek érik, változik, úgy újra és újra előkerülhetnek ugyanazok a problémák, csak más köntösben. Például a csecsemőkori sírósság kétéves korban erős dac, dühkitörések formájában újra megjelenhet, vagy akár kamaszkorban intenzívebb lázadásban, érzelemszabályozási problémákban. A szülő ilyenkor ismételten átéli, hogy milyen nehéz a gyermekkel, viszont az eszköztára már szélesebb, a gyermek érettebb, és a szülő is tapasztaltabb, több mindennel próbálkozhat.
Így ebben az új szakaszban mindketten átélhetik azt, hogy anyának sikerül úgy megnyugtatni a kicsit, vagy úgy kapcsolódni ahhoz a tinédzserhez, mint esetleg korábban nem. Ez gyógyítja a kötődési kapcsolatot. A nevelésben újra és újra esélyt kapunk arra, hogy formáljuk, javítsuk hibáinkat.
A kötődés kialakulásának szakaszait Daniel Stern pszichológus, pszichiáter a csecsemő szemszögéből közelítette meg: mit érzékel egy csecsemő a világból/önmagából/szüleiből? Hogyan fejlődik mindez, hogy válik egyre céltudatosabbá a viselkedése, a kötődése?

Első kötődési szakasz: 0-2 hónapos kor, a "bontakozás időszaka"

A szülést követő első 24-36 óra nagyon fontos ebben a korai fázisban. A tapintásos és szaglásos ingerek uralják, épp ezért kiemelkedő jelentősége van a bőrkontaktusnak anya/apa és baba között.
Nem lehet eleget hangsúlyozni az aranyóra szerepét a kötődés megalapozásában. Utóbbiról sokan azt hiszik, csak a szoptatás sikeréhez kulcsfontosságú. Ám ennél sokkal többről van szó. A hormonoknak köszönhetően a szülést követően egy éber állapot ad lehetőséget a kicsinek és anyának is az egymásra hangolódásra, a kapcsolatteremtésre. A pici ekkor kifejezetten keresi a külvilággal a kapcsolatot, természetesen főképp az anyához való kapcsolódás az elsődleges, hisz ez a túlélés záloga az utód számára.
Az aranyóra ideális esetben akár 2 óra is lehet, amely során az anya mellkasán bőr-bőr kontaktusban fekszik a pici. Megtörténik az első szoptatás, ami a kolosztrum révén kivételes immun-, hashajtó, energiát adó, tápláló anyaghoz juttatja a csöppséget.
Kiemelkedő szerepe van a roaming-in megoldásnak is szülés után, ami azt jelenti, hogy az anyával közös szobában kap elhelyezést a baba. Így lehetősége nyílik az édesanyának, hogy igény szerint táplálja gyermekét, továbbá azonnal reagálhasson a baba jelzéseire, minél több szoros testkontaktusban lehessen részük.  
Nagy lökés anyai szemszögből is, ha az első pár óra a fentiek szerint alakul. A szülés utáni anyai imprinting (bevésődés) megkönnyíti, gyorsítja a szeretetkapcsolat kialakítását a babával, könnyebben "megjönnek" az anyai érzések. Ha valamilyen oknál fogva mégsem a kívánt módon telnek az első napok, akkor sincs tragédia. A kötődés kialakításának nagyobb része még hátra van. 
Az első két hónapban a baba jelzései mind társas jellegűek: sírás, nyűgösködés, szemlélődés, bámulás, mosolygás. A gyermek ebben az állapotában önmagát még az anyával egynek érzékeli. Amikor a szülő képes megnyugtatni, megetetni, elringatni, jó érzéseket okozni a babának, akkor a gyermek átéli azt, hogy a rossz érzések benne jóvá változnak, újra és újra - világít rá a kezdeti időszak hátterére Arató Ágnes.

Második kötődési szakasz: 2-7 hó - "én és a másik"

Ebben a szakaszban a csecsemő elkezdi felfedezni és megtapasztalni, hogy ő és az anya két különböző lény.  Szinte megszállottan fürkészik az ember arcát a babák, hangadásokkal, figyelemfelkeltéssel érzékeltetik a jelenlétüket (és önmagukban is tudatosítják).  Megjelenik a szociális mosoly, amit a másik ember megjelenése vált ki, várják az, az összenézést, a szemkontaktust, a figyelmet. Ebben az időszakban (is) nagyon fontos az állandó kommunikáció a babával, amit a szülők ösztönösen csinálnak a dajkanyelv formájában.  
Meg kell a csecsemőnek tapasztalnia a melegséget, az odafigyelést, a meghittséget, a válaszkész gondozást, azaz az anyának figyelnie és értenie kell a pici jelzéseit, és minél hamarabb reagálni rá, mert ezáltal éli át annak a tapasztalatát, hogy tud hatni a környezetére, ez az énfejlődés és a másokhoz való kötődés következő lépcsőfoka.
A kötődést segítheti ebben az időszakban is a testközelség (összebújás, ölelés, simogatás, érintés, játék), a babamasszázs, a sok-sok beszéd a babához, a gyakori szemkontaktus, a szoptatás (többek között a komfortszopizás) is.

Harmadik kötődési szakasz: 7-15 hó - indul a felfedezés

A korai kötődés nyomán a 7-8. hónap végére kialakul a ragaszkodás. A csecsemők már azt is értik, ekkorra, hogy ők és mások különböző szándékokkal, célokkal, rendelkeznek. Már nem mosolyognak mindenkire, válogatnak az emberek között. (Megjelenik a szeparációs szorongás is.) Felfedező utakra indulnak, kísérleteznek azzal, hogy anyától eltávolodnak, majd visszatérnek. Sokszor mintha nem tudnák eldönteni, mit is akarnak - külön játszani, önállóságukat próbálgatni, vagy a szülőbe csimpaszkodni. Ebben az időszakban nagyon fontos, hogy a szülő kiszolgálja a gyerek hullámzó ragaszkodását: elengedni, amikor menni akar, és jelen lenni, megnyugtatni, amikor jönni akar.
Mary Ainsworth kutatásai alapján három kötődési típust állapított meg 12 hónapos korú gyerekeknél (később egy negyedik, ritkábban jelenlévő típust azonosítottak még) az ún. Idegen Helyzet Teszt (SST=Strange Situation Test) segítségével. A helyzetben a közelségkeresés-távolodásra adott reakciókat figyelik az anya-baba párnál: a pár közösen játszik, majd, egy idegen barátságos személy is belép a helyzetbe, ezt követően az anya kétszer rövid időre kimegy a szobából.
1.       Biztonságos kötődés: a baba rendszerint idegesen reagál, sírni kezd, ha az anya eltávolodik tőle, ám amikor visszatér, megnyugszik. Képes folytatni a játékot.
2.       Bizonytalan ambivalens: a baba pánikba esik, ha eltávolodik tőle az anya, és visszatérte után is nagyon nehezen lehet megnyugtatni. Az eltávolodás miatti szorongás visszaveti a játéka színvonalát, hangulatát, felfedezőképességét.
3.       Bizonytalan elkerülő: a baba nem keresi a kapcsolatot édesanyjával, és idegenekkel ugyanolyan keveset kommunikálnak, mint a szülővel. Anya távozásakor nem mutatják a szorongás jeleit, visszatértekor nem néznek rá.
4.       Dezorganizált viselkedés: a baba viselkedése kiszámíthatatlan, bizarr. Lefagy, vagy lemerevedik, mozdulatai furcsák. Alig kommunikál.
Fontos hangsúlyozni: a kötődés mindenképp kialakul, ám nem mindegy, hogy milyen minőségben, hisz a gyermek személyiségfejlődését nagy mértében befolyásolja majd az anyához való kötődése. Cél a kölcsönösség - hogy mindkét félnek örömteli legyen a kapcsolat. Megfelelő gyermek-anya kapcsolatban az anya és a baba is jól érzi magát. Az így teremtett biztonságos révből tud csak a kicsi bátran nekivágni a világ felfedezésének.

Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Kapcsolódó fórum témák