Szerző:
Biczó Gabriella
2018. december 31. | Frissítve: 2020. január 30.
Forrás:
babaszoba.hu
"A csepphinta olyan, mint egy batyu. A terápia során mindig a gyerek dönti el, hogy melyik eszközt használja, a csepphinta is szerepel a kínálatban. Van olyan gyerek, aki egyből szereti, és vannak, akik bele nem ülnének. Nincs erőszak, itt a gyerek irányít, a terapeuta csak kísér" - mondja Forstreuter Katalin, gyógypedagógus.
A gyerek - öngyógyító mechanizmusa által - megtalálja a csepphintázás során azt a játékot, azt a mozgást, amely a leginkább segíti a fejlődését. A csepphinta alakja miatt el lehet benne bújni, ellazít, megnyugtat, ringat, biztonságérzetet ad. De a mozgása miatt pörgésre, forgásra, tekergésre, hajtásra is csalogathat.
"Sokan magzati pózban helyezkednek el a csepphintában, az ujjukat cumizva, mások épp ellenkezőleg, azt kérik, hogy tekerjem be őket, pörögni szeretnének. Sokféleképpen használják a gyerekek a csepphintát: a pörgéstől, tekergéstől, hintázástól, forgáson át a relaxáló, pihenő, csendes-megnyugvósig. A csepphinta
az idegrendszeri elmaradást fokozza, a gyerek pedig pontosan tudja, hogy mire van szüksége." Éppen ezért ugyanolyan jó terápiás-fejlesztő eszköze lehet egy félénk, szorongó gyermeknek, mint egy
hiperaktívnak.
Hozzászólások