Terhesség hétről hétre

Baba fejlődése

A baba ültetése és "vezetgetése" a gyógytornász szemével

Szerző: Varga-Radnai Csilla

2021. június 1.

Forrás: babaszoba.hu

A babák mozgásfejlődése meghatározott sorrendben történik, hiszen a nagymozgások egymásra épülnek. Melyek ezek az állomások? Jót teszünk-e azzal, ha beavatkozunk a folyamatba és felültetjük, járatjuk a babát akkor, amikor ő még erre magától nem képes?

Ültetés, vezetgetés a gyógytornász szemével (fotó: Getty Images)
Szabad-e, kell-e beavatkozni a baba mozgásfejlődésébe, ha egyébként nem tapasztalunk semmilyen problémát? Jól tesszük-e, ha ültetjük, járatjuk a babát akkor, amikor ő még magától nem képes erre? Honnan tudhatjuk, hogy a mozgásfejlődésében probléma jelentkezett? Varga-Radnai Csilla a Bethesda Gyermekkórház DSGM-szakgyógytornásza válaszolja meg a legfontosabb kérdéseket.

Nagymozgások: meghatározott sorrendje és ideje van

A nagymozgások egymásra épülnek, meghatározott sorrendben követik egymást. A nagymozgások megjelenése minden gyermek esetében egyéni ütemben történik meg (ezért nem érdemes a szomszéd gyerekkel, ismerős babájával összehasonlítani), de egy bizonyos időn belül meg kell jelennie az adott mozgásnak. Lássuk, hogy alakul a nagymozgások sorrendje és időbelisége.
Megszületést követően a babák háton fekve fejüket mindkét oldalra fordítják, 2 hónapos korban középen megtartják. Hason fekve fejüket kicsit emelik és egyik oldalról a másikra átfordítják. Végtagjaikra a szimmetrikus, hajlított helyzet jellemző, mely az idegrendszer érésével lassan oldódik. Karban tartva a törzsünkhöz bújnak.
3 hónapos korban a törzs és a végtagok helyzete továbbra is szimmetrikus háton és hason fekvő helyzetben, hason fekve alkartámasz mellett 45 fokig emelik, forgatják a fejüket. Háton fekvő helyzetben a kezüket összefogják, nézegetik; kezükbe adott tárgyat megfogják, szájuk felé próbálják vinni. Vizsgálat során ülésbe húzásnál a fejüket emelik, a törzs síkjában megtartják, karjukat hajlítva "felülnek".
4-5 hónapos korukban a babáknak már nagyobb térre van szükségük - stabil, keményebb felületen van a legkönnyebb dolguk -, hogy gyakorolhassák az alkartámaszból előrefelé nyúlást, a tenyértámasszal mellkas emelést. Ebben az időszakban kezdik felfedezni a lábukat, valamint oldalra fordulni.
6-7 hónapos korban jelenik meg a fordulás hátról hasra és hasról hátra, mindkét irányba. Gyakorlást követően átválthatnak gurulásra, mellyel már helyet is tudnak változtatni. Hason fekvő helyzetben, ha talpukat megtámasztjuk, elrúgják magukat - hason kúszni próbálnak. Mozgásuk egyre összerendezettebb. Függőleges helyzetből a talaj felé közelítve talpukat szépen leteszik, akár már rugóznak.
8-9 hónapos korban nagyot nő a térigényük a helyváltoztatás miatt. Megjelenik a szabályos, szimmetrikus kúszás - váltott kézzel-lábbal. Ezt követően négykézláb helyzetbe tolják magukat, ahol a popsi emelést és a "hintázást" gyakorolják.
10-11 hónapos korukban a babák mászva közlekednek, mellyel megerősödik a törzs, a váll és a csípő körüli izomzat, ugyanakkor az egyensúlyuk is fejlődik. Törzsizmaik elég erősek az önálló üléshez, feltérdeléshez, kapaszkodva történő felálláshoz. Akár 1-1 pillanatig megállnak egyedül.
12-18 hónapos korukban kezdenek a babák önállóan járni. Kezdetben a bútorok mentén oldalazva lépegetnek mindkét irányba, dobozt, széket tologatnak, majd 1-2 lépést tesznek meg előrefelé kapaszkodás nélkül. Általában a felállást követően 3 hónappal már önállóan járnak.
Minden gyermek mozgásfejlődése egyéni, bizonyos határok között. Ha gyermekünk mozgásfejlődése a fent leírtaktól eltér, érdemes észrevételeinket a gyermekorvosnak, háziorvosnak, védőnőnek jelezni. Amennyiben a háziorvos úgy ítéli meg, hogy elmarad a fejlődés, adhat beutalót gyógytornára, vagy szakorvosi vizsgálatra.

Kimaradt, felcserélt nagymozgások

Előfordul, hogy a babák felcserélik a nagymozgások sorrendjét, vagy átugranak, kihagynak egy mozgásformát. Ilyen például, ha a kúszást követően kapaszkodva feláll a gyermek. A kúszással, mászással a babák nem csak az izomzatukat fejlesztik, hanem az idegrendszerüket is. A mászáshoz a jobb és a bal agyfélteke együttműködésére van szükség, ezáltal pedig fontos idegrendszeri összeköttetések alakulnak ki, amelyek az írás, olvasás és számolás elsajátításánál nélkülözhetetlenek. Emellett a mászás kimaradása jelentősen befolyásolja a járás minőségét is. Tehát nem maradhat ki egyetlen nagymozgás sem!

Milyen jelei vannak annak, ha a baba nem "jól" csinál egy-egy mozgást?

Ha a csecsemő testtartásában, végtagjainak tartásában aszimmetriát veszünk észre, ha végtagjait magához szorítja, vagy túl lazán tartja, vagy főleg egy irányba fordítja a fejét - mindig ugyanarra az oldalra néz, vagy törzsét sokat feszíti, nehezen tűri a hason fekvést, mindenképp érdemes jelezni ezt a védőnőnek, háziorvosnak. Ha a csecsemő kezdetben nehezen szopik - fájdalmas a szoptatás, nem tehető jól mellre a baba, hamar elfárad - javasolt szoptatási tanácsadó felkeresése, aki izomtónus probléma esetén Dévény terápiát javasolhat. Ha a baba az egyik oldali végtagjait többet használja, mint a másikat, csak egy irányba fordul, aszimmetrikusan kúszik, mászik, lábujjhegyen áll, mindenképp szükséges gyógytornászhoz fordulni!

Miért a játszószőnyeg a legoptimálisabb hely a baba számára már kezdetben is?

A földre lerakott játszószőnyegen elegendő teret biztosítunk a babának a fejlődésre. Stabil, viszonylag kemény felületen egyszerűbb egy alkartámasz, vagy a kúszás, mászás kivitelezése, mint a puha felületen. Sem alvó, sem éber babát nem ajánlott felügyelet nélkül hagyni ágyon, ahonnan könnyen leeshet, legurulhat.

Szabad-e ültetni akkor a babát, amikor ő még magától nem tud ülni?

Gyakran látni például egy-egy fotó kedvéért, hogy a babát párnákkal kitámasztva, nekidöntve ültetik akkor, amikor ő még saját magától nem képes erre. Ártunk-e ezzel a gyakorlattal?
A has- és a törzsizmok a kúszástól és a mászástól fejlődnek igazán, a szabályos felüléshez ezeknek meg kell erősödniük. Teljesen más az a felülés, amikor 6-7 hónaposan valamibe kapaszkodva felhúzzák magukat. Sokszor ez megtéveszti a szülőket és elkezdik ültetni a babát megtámasztva, körbe párnázva. Ez amellett, hogy helytelen, későbbi gerincproblémákat okozhat. Az önálló ülés 9-10 hónaposan alakul ki, leggyakrabban négykézláb helyzetből ül ki a baba oldalra és megtartja a helyzetet.

Mi a helyzet a járatással?

Hasonlóan az előző kérdéshez szabad-e járatni a babát, ha ő még magától nem próbálja? Mi a helyzet akkor, ha a baba már próbálkozik az önálló járással és a szülő a karjánál, csuklójánál fogva "besegít", vezetgeti?
A járástanulás hosszú folyamat, normál mozgásfejlődés esetén a babák 12-18 hónapos korban megtanulnak önállóan járni. Eleinte gyakran csak felállni tudnak, viszont a visszaereszkedés nem sikerül, ilyenkor sokszor popsira huppannak, de gyakorlással megtanulnak óvatosan leguggolni, leülni.
Abban az esetben, ha a szülő vezetgetni kezdi, kialakul rá egy igény a baba részéről - ami teljesen érthető, hiszen kitárul előttük az egész világ, amellett, hogy anya ott van, ha bármi történik (pl.: megijed, megbillen). De nem szerencsés megoldás a járatás! A járás egy nagyon összetett mozgásfolyamat, mely nem csak annyiból áll, hogy a lábainkat rakosgatjuk egymás után. Egyensúly, koordináció, térbeli tájékozódás és megfelelő izomzat is kell hozzá. Mindezt csak hosszas, saját gyakorlás és tapasztalatszerzés alapján tudjuk megtanulni, megvalósítani. Önálló járásról akkor beszélünk, ha a gyermek kapaszkodás nélkül feláll és elindul.

Bébikomp: használ vagy árt?

A bébikomp használata semmiképp nem ajánlott. Általában, amikor a gyermeket beleültetik, sokszor még kúszni, mászni, ülni sem tud. Amennyiben még nem kúszik, mászik a gyermek, úgy hajlamos lesz ezeknek a mozgásformáknak a kihagyására, mert a bébikomppal sokkal könnyebben közlekedik, könnyebben fedezi fel a körülötte lévő világot. Ezen kívül a talajt csak lábujjhegyen éri el, így löki magát előre és a komp alján lévő kerekeknek köszönhetően függőleges helyzetben gurulva közlekedik. Ilyen mozgásforma nincs a mozgásfejlődés során, így egyáltalán nincs szükség a gyakorlására sem. Amellett, hogy balesetveszélyes is, mert önszántából megállni nem tud vele. A gyermek rászokik a lábujjhegyezésre, mely a későbbiekben cipőviseléskor, járás során komoly problémákat okozhat.

Vannak-e olyan tipikus mozgásfejlődési problémák, amikor gyógytornászhoz érdemes fordulni? Kell-e ezekben az esetekben beutaló vagy a szülő önállóan is felkeresheti a gyógytornászt?

Igen, érdemes gyógytornászhoz fordulni, ha a baba a fejét csak az egyik irányba fordítja, testtartása, mozgása aszimmetrikus, nehezen tűri a hason fekvést, vagy a nagymozgások megkésnek. Ezek a problémák DSGM terápiával jól korrigálhatók.
Állami ellátásban szükséges szakorvosi, vagy háziorvosi beutaló, magán ellátásban a szülő saját döntése alapján is kérheti gyermekének állapotfelmérését és szükség esetén a kezelését.
Minden esetben érdemes előzetesen, időpont egyeztetés során erről érdeklődni!
Lektorálta: Hubikné Klein Margit, DSGM-szakgyógytornász, Dévény Alapítvány.

Készülj az első évre a DOKIMAMIKKAL! - Egészségügyi gyorstalpaló a baba első 12 hónapjára

Doktornők, akik maguk is épp babát várnak vagy épp kisgyerekkel vannak otthon... - Ki tudhatná jobban náluk, milyen tudnivalókra van szüksége az édesanyáknak? Gyűjtsd be a legfontosabb egészségügyi információkat a kicsi első évével kapcsolatban a Bethesda Gyermekkórház orvos anyukáitól! Kövess minket 1 hónapig - heti 4-5 új cikkel jövünk!

Témák:

Kérdezd a szakembert!

Ha kérdésed van a témával kapcsolatban, tedd fel a szakértőnek: ITT


Hozzászólások

Mit játsszak a gyerekkel? Kalkulátor

Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Facebook

Szponzorált hirdetések

Kapcsolódó fórum témák