A 8-9 hónapos baba táplálása
Az első év végéhez közeledve kitágul a világ, a baba négykézláb járja be a lakást, mindenhol ott van, egyre nagyobb részt kér a család életéből - és ételéből. Mit adjunk, mikor és hogyan - erre adunk választ sorozatunkban.

A 8-9 hónapos baba táplálása
A kilencedik hónap régen mérföldkő volt a csecsemő életében, hiszen erre az időre javasolták a teljes elválasztást. Ma már úgy gondoljuk: a babának nem kell lemondania az anyatejről, de a szopás mellett nagyon sokféle ételt fogyaszthat, bár a fő tápláléka továbbra is az anyatej. Van, akinek már elég foga kibújt a harapáshoz, sőt a rágással is próbálkozik, de a teljesen darabos ételek ideje még nem jött el. Amíg legalább két pár rágófog ki nem bújt, pépes vagy puha falatkákból álló étel tegye ki a menü nagy részét.
Újdonságok a kistányéron
Az aprómagvas és az egzotikus gyümölcsökön kívül már bármelyiket adhatjuk a kicsinek: a kimagozott dinnye, szilva, sárgabarack és cseresznye is beléphet a sorba az eddig javasolt gyümölcsök mellé. Ha a baba nem hajlamos az allergiára (vagyis a családban nem fordult elő ilyen megbetegedés), próbálkozhatunk a savanyított tejtermékekkel. Kezdetben csupán néhány kanál kefirt, natúr joghurtot, túrót adhatunk a megszokott gyümölcsökhöz, főzelékekhez, egy kevés reszelt sajtot a zöldségfélékhez.Színtejet csak egyéves kor után kínáljunk. De mi szüksége is volna tehéntejre a babának? Hiszen rendelkezésére áll az anyatej, vagy ha már nem szopik, az életkorának megfelelő tápszer.
A főzelékfélék palettája is bővül: karalábé, kelkáposzta, karfiol és csicsóka is kerülhet az asztalra, ezeket vörös- vagy fokhagymával is ízesíthetjük. Már marhahúst, sertéshúst is adhatunk a babának, és heti egy alkalommal csirkemájat is keverhetünk az ételébe. A felhasználható gabonafélék közé kerülhet a rozs, a zab és az árpa, újfajta kásákat készíthetünk tehát, de a főzelékféléket is dúsíthatjuk gabonapehellyel. Ne feledkezzünk el a kézbe adható falatkákról se, mert ebben az életkorban már szívesen eszik egyedül is az apróság.
Az eddig bevezetett zöldfűszerek mellett kerülhet a baba ételeibe bazsalikom, kakukkfű, borsikafű, borsmenta, szurokfű, citromfű, és egy kevés lestyán is
Mennyit kell ennie?
A kilenc hónapos csecsemő már igen határozottan ki tudja fejezni, mennyit szeretne inni, enni, mégis nagyon sok szülő bizonytalan abban, hogy "eleget fogyaszt-e" a gyereke. Természetesen, ha nagyon akarunk, találunk olyan táblázatokat, ahol szerepel, hogy egy bizonyos korú fiú- vagy lánygyereknek testsúlykilogrammonként hány kalóriát biztosító táplálékot kell magához vennie.Azt azonban tudnunk kell, hogy saját gyerekünk csak a legritkább esetben kíván éppen akkor és éppen annyit enni, amennyit a táblázatok alapján kellene. Mindenkinek más a vérmérséklete, másként hasznosítja a táplálékot. A pontos számításokat az is nehezíti, hogy ebben a korban még sok baba bőségesen szopik, általában naponta többször is.
Sok szülő (nagyszülő) hajlamos azt hinni, hogy az anyatej már nem tartalmas, nem számít "igazi" tápláléknak. Gondoljunk bele: a baba, amíg "csak" anyatejet kapott, képes volt akár egy-egy kilót is hízni havonta. Az anyatej minősége egy cseppet sem romlott: energiatartalma változatlan, ellenanyag-tartalma viszont nőtt, hiszen meg kell védenie a babát a "mindenhol mászkálok, mindent bekapok" fertőzésveszélyes korszakában is. Ezért az sem baj, ha a fő táplálék továbbra is az anyatej, és a főzelékeknél, gyümölcsöknél még mindig csak a kóstolgatás szintjén tart.
Sőt, az is lehet, hogy anyatejen és kenyérhéjon él, mégis élénk, egészséges kis vasgyúró. A Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium csecsemőtáplálásról szóló módszertani levele szerint az első életév végéig elsődleges táplálék az anyatej.
A lényeg soha nem az, hogy mennyit eszik a gyerek, hanem az, hogy milyen állapotban van, hogy érzi magát, fejlődik-e a mozgása, értelme, izgatja-e a világ. Bízzuk továbbra is rá, mennyit eszik.
Együtt falatozunk
Kezdetben volt a világméretű kavarodás: az első hetekben nem sok rendszert lehetett felfedezni a szoptatási időpontokban. Ahogy a baba és az anya is alkalmazkodott az új helyzethez, lassan kialakult valami napirend-féle, ami minden gyereknél más: van, aki másfél-két óránként szopik, van, aki sokkal ritkábban. Van, aki minden napszakban szundít két szoptatás között, más inkább délután alszik egy nagyot, és kora estétől szinte folyamatosan szopni akar.Az idő múlásával a baba egyre jobban birtokba veszi a világot, amibe beleszületett. Ebben az időben már jó arra törekedni, hogy a család élete is a megfelelő kerékvágásba kerüljön, körvonalazódjanak a mindennapok állomásai, nyerje vissza eredeti jelentését a "nappal", és az "éjszaka" fogalma, újra beszélhessünk olyasmiről, hogy reggeli, ebéd és vacsora. Ezek az étkezések váljanak családi eseménnyé, jóízű ételekkel és jóízű beszélgetéssel. A kismama már ne rohanva kapja be azt a néhány falatot, amit éppen össze tudott dobni magának, miközben órákat töltött azzal, hogy a gyerekének mindent megadjon, amit csak lehet.
Eljött az ideje, hogy a baba is alkalmazkodjon a családhoz. Lehet, hogy a fönti sorokat sokan csodálkozva olvassák, hiszen eddig folyamatosan arról hallottak, hogy a gyerek az első, az ő igényeit kell kiszolgálni. Ebben a korban már az is a baba igényei közé tartozik, hogy megtapasztalja a családi együttlétek élményét, és kipróbálhassa, milyen önállóan falatozni a nagyokkal. Az igény szerinti szoptatás persze még sokáig nagy szerepet játszik az életében, de emellett egyre fontosabbá válik a "kanalas" táplálkozás.
A mi családunk, a mi gyerekünk
Az idősebb nemzedék fejében él egy kép arról, hogy a jól nevelt kisgyerek napi három "főétkezést" és két "kisétkezést" költ el fehér abrosz mellett, előre meghatározott időpontokban. Ez nagyon jól hangzik, közintézményben (nevelőotthonban, bölcsődében, óvodában) szinte lehetetlen is másképp megoldani a dolgot. Ha a gyerekünk hamarosan bölcsis lesz, jól tesszük, ha megpróbálunk otthon is közelíteni a kötött étkezési rendhez, mert így a gyerek könnyebben alkalmazkodik majd a közösségi léthez. Ha nem megy bölcsibe, akkor saját családunk életéhez kell igazítani szokásait, nem a könyvekben leírt vagy a nagymamák fejében élő, ideálisnak kikiáltott helyzethez.Ha a nap szoptatással kezdődik, a nyolc órai "rendes" reggeli helyett beiktathatunk egy bőségesebb tízórait, és az ebéddel nyugodtan megvárhatjuk apát, aki háromkor jön haza a munkából. Az uzsonna így akár ki is maradhat, és a korai vacsora után még szóba jöhet egy esti szoptatás akár másfél-két éves korban is, ha ez a babának és a család többi tagjának is megfelel így. A cél az, hogy a gyerek jól érezze magát evés közben is, ne kötelesség, kényszer vagy büntetés legyen az evés. Ez senkinek sem volna jó.
Kapcsolódó cikkeink:
Hozzászólások