Baba

5 mondat, ami az őrületbe kergetett szülés után

A gratulációk és a babának címzett bókok mellett sokszor igazán illetlen kijelentések is elhangzanak, amikor családtagok, barátok vagy az utca emberei szemügyre veszik a legújabb családtagot.
2021. Május 12.
Néha jobb csendben maradni! (Fotó: Getty Images)

Íme egy rövid összefoglaló azokból a mondatokból, amik az “anyakarrierem” kezdetén hamar kihoztak a sodromból, pedig alapvetően elég türelmes vagyok. Idővel többé-kevésbé megtanultam ezek hallatán is megőrizni a nyugalmamat, mert bizony, van közöttük olyan, amit évekkel később is hallhatsz, nem csak közvetlenül azután, hogy megszületett a baba!

1) “Tiszta apja, tiszta te!” 

Amikor megszületett és megmutatták a kisfiamat, a szülésznő rögtön hozzátette: “Olyan, mintha az apukája fénymásolata lenne!” – akkor ezen jót nevettem, főleg azért, mert abszolút igaz volt! Később azok kijelentései is jól estek, akik az én babakori vonásaimat vélték benne felfedezni, vagy a tesómhoz hasonlították az újszülöttet, de amikor totál ismeretlenek kezdték random találgatni, hogy kire ütött ez a gyerek, az már nekem is sok volt.

2) “És akartok másodikat?”

Ezt konkrétan volt, aki a kórházi látogatás alkalmával kérdezte meg. Még 1 hetes sem volt a kisfiam, fogalmunk sem volt, hogy mivel jár majd egy kicsi babával összeszokni. Szóval elég sok gondolat kavargott a fejünkben, de ezek valahogy nem a kistestvér körül forogtak. Ilyet kérdezni amúgy is illetlenség, hiszen a babavállalás egyáltalán nem csak azon múlik, hogy a szülőknek van-e kedve hozzá! 

3) “Jó baba?”

Ezt a kérdést komolyan nem értettem. Egy újszülött többnyire eszik, alszik és megtölti a pelenkáját, ha pedig valami nem tetszik neki, sírással jelez. Hogy lehetne “rossz baba”? És különben is, hogy lehetne azt mondani egy pici újszülöttre, hogy “rossz”? 

4) “Remélem aludtatok előre!”

Aha, nyilván. Te is kevésbé vagy éhes a diéta alatt, ha előre eszel? Hát én nem! Úgyhogy ezt a segítő szándékú(?) intelmet tényleg ideje lenne örökre elfelejteni. Az utolsó időszakban ráadásul nem csak előre nem tudtam aludni, hanem még annyit sem, amennyi a normál létezéshez elegendő, és ez abszolút nem egyedi eset, inkább az a meglepő, ha egy kismama édesdeden alszik éjjelente, és még napközben is tud szundikálni, hogy előre feltöltse az “alvásraktárát”.

5) “Nem félsz, hogy elkényezteted?”

Ezt a kérdést igazán könnyű kiérdemelni, nem csak a hozzáértő családtagoktól, hanem totál idegenektől is. Én még az egyik csecsemős nővértől is megkaptam, miután úgy vélte, hogy túlzottan sokszor veszem fel a kisfiam. “Hidd el, tudom miről beszélek! Sok ilyen anyukát láttam, mint te, később nagyon megbánták, hogy folyton felvették a gyereket – képtelenség volt levakarni róluk később!” Az biztos, hogy nálam jóval több újszülöttet látott, viszont igaz az is, hogy nem lát a szívembe, márpedig én szeretek arra hallgatni. Több év távlatából jelentem, NEM LETT “levakarhatatlan” a kisfiam (ettől a szóhasználattól viszont azóta is kiráz a hideg)…

Forrás: ---